Kovács Richárd: Nem érdekel a pénz, de az igazságtalanság igen!

  • narancs.hu
  • 2024. augusztus 4.

Sport

Petíciót indítottak, hogy ő is kapjon bronzérmesnek járó jutalmat, mint a szintén ötödik helyezett Hámori Luca.

„Idén az egész életemet feltettem az olimpiára, arra, hogy a nemzetemet képviseljem, és a Magyar Ökölvívó Szakszövetséget, mivel éveken keresztül vittem a hátamon az eredményekkel az itthoni boxot!” – így kezdődik Kovács Richárd ökölvívó Facebook-posztja.

A 63,5 kilogrammos súlycsoportban indult, Eb-bronzérmes magyar olimpikonról a bejegyzés kapcsán a Telex azt írja, első meccsén győzött a tokiói olimpia bronzérmesével, az ausztrál Harry Garside-dal szemben, majd a francia világbajnok, olimpiai ezüstérmes Sofiane Oumiha volt az ellenfele, akit a közönség nagyon biztatott, míg Kovácsot már a bevonuláskor is fütyülték. A francia bokszoló győzött, a szerdai döntőben a kubai Erislandy Álvarezzel meccsel.

Kovács a csalódását írta le a posztban: megkapta, hogy ő csak egy meccset nyert az olimpián, így „engem nem érint ez a kezdeményezés!”

Bár nem tér ki rá, nyilván arra gondol, hogy a szintén ötödik helyezést elért másik magyar ökölvívó, Hámori Luca bronzérmesnek járó jutalmat kap a szövetségtől. Eszerint Hámorinak 31 millió forintot adnak a szerepléséért, ebből 16 milliót a szövetség ad. A döntést nem indokolták, de nyilván összefügg azzal, hogy Hámori a 66 kilogrammos súlycsoport negyeddöntőjében egyhangú pontozással az algériai Imane Heliffal szemben maradt alul. Az algériai bokszoló szereplése a sporton túl is téma volt: politikai ügy lett, mert a sportolót tavaly a magas tesztoszteronszintje miatt kizárták a világbajnokságról. A nyilvánosság fórumain azt taglalják, jogosan szerepel-e a nők között:

„Nem érdekel a pénz, sosem érdekelt! De, az igazságtalanság igen! Köszönöm Magyarország hogy ti mellettem álltatok és álltok! A pályafutásom folytatásáról tájékoztatni fogok Mindenkit!” – írta Kovács Richárd.

 

Szerinte az, hogy párizsi szerepléséért otthagyta az állását, a felkészülés ideje alatt hónapokig nem látta a gyermekét, márciusban pedig Eb-bronzérmet szerzett, elég sokat nyom a latban. 

A bejegyzését megosztó egyik ismerős, Báder József petíciót kezdeményezett annak érdekében, hogy a történelem-testnevelés szakos tanárnak, Kovácsnak is járjon a bronzéremért odaítélhető pénzjutalom, „ahogy ezt a Magyar Ökölvívó Szakszövettség Hámori Lucának is megítélte!”

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hajléktalanság – akár két lépésben

Betegség, baleset, alkohol- és drogproblémák, megromlott házasság, bedőlt vállalkozás, uzsorakölcsön, élősködő hozzátartozók – néhány ok, amik könnyen pénztelenséghez vezethetnek, ahonnan pedig sok esetben már csak egy lépés az utcára kerülni. Minderről a Vöröskereszt hajléktalanokat gondozó miskolci intézményének lakói meséltek. 

Nagyon balos polgármestert választhat New York, ez pedig az egész Demokrata Pártot átalakíthatja

Zohran Mamdani magát demokratikus szocialistának vallva verte meg simán a demokrata pártelit által támogatott ellenfelét az előválasztáson. Bár New York egész más, mint az Egyesült Államok többi része, az identitáskeresésben lévő demokratáknak minta is lehet a 33 éves muszlim politikus, akiben Donald Trump már most megtalálta az új főellenségét.

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.