Küzdelem a vizek óriásával (Éjszakai ragadozók)

  • Szily László
  • 1997. július 3.

Sport

Tolna tökéletes bázis, ha az ember komolyabb horgásztúrára készül: a városka szélén van egy Duna-ág, tíz kilométerre esik a híres fadd-dombori holtág, tizenkettőre az élő folyó a még híresebb Karaszi-fokkal, ugyanilyen messze a Sió és a Szálkai-víztározó. Mindennek ellenére a hétvégén a halfogásnál közelebb álltam ahhoz, hogy pedofília miatt elvigyen a megyei erkölcsrendészet.
Tolna tökéletes bázis, ha az ember komolyabb horgásztúrára készül: a városka szélén van egy Duna-ág, tíz kilométerre esik a híres fadd-dombori holtág, tizenkettőre az élő folyó a még híresebb Karaszi-fokkal, ugyanilyen messze a Sió és a Szálkai-víztározó. Mindennek ellenére a hétvégén a halfogásnál közelebb álltam ahhoz, hogy pedofília miatt elvigyen a megyei erkölcsrendészet.

Éppen egy harminckilós törpeharcsa kifárasztásáról álmodtam, amikor valaki vasmarokkal bezörgetett nagyszüleim tolnai házának kapuján. Ki sem tudtam kászálódni az ágyból, de már a betört faajtó jellegzetes reccsenése, majd vasalt talpak csattogása hallatszott. Elemlámpa fénye vakított el, kezem hátracsavarták, majd jéghideg hang citálta: letartóztatom pedofília minősített esetének elkövetése miatt. Csapkodni kezdtem magam körül, és fennhangon bizonygattam az ártatlanságomat. Sanyi igencsak meglepődött. A nagyszüleim házában aludtunk, vasárnap reggel volt, és ő a karomat rázogatva éppen fel akart ébreszteni, hogy induljunk horgászni. (A szomszédos reggelizőhelyen aztán a pincér omlettszervírozás közben elmesélte: megkérdezik Stevie Wondert, hogy bírja a vakságot. Mire Stevie Wonder azt felelte, hogy egész jól, de az azért szerencse, hogy nem vagyok fekete.)

A rémálom oka az előző este volt.

Szombat délután megmutattam a barátaimnak Tolna környékén a jobb horgászhelyeket. Odaúton hosszú, panteizmustól csöpögő előadást tartottam nekik arról, hogy milyen misztikus és felemelő érzés először megmártózni a női princípiumot megtestesítő kristálytiszta Nagy-Dunában, de a kiválasztott partszakaszon egyszerre tartottak éves közgyűlést a megye jetski-tulajdonosai és militáns homoszexuálisai, ráadásul áradt a víz, így hamarosan távoztunk. Én még maradtam volna egy kicsit, mert egyrészt rabolt a balin, másrészt nem mindennap látni zöld kötött gyapjúsapkában és barna zokniban napozó száztíz kilós nudistát. Tolnára visszaérve hamar kiderítettük, hogy a főutcán található legmenőbb kiülős helyen 130 az Ouzo, 105 a gin és az étlapon nincs 400 forintnál drágább étel. Ez a felfedezés sajnos elsöpörte az esti törpeharcsázást. Feltérképezendő a fadd- dombori holtág horgászlehetőségeit, tizenegykor mindenesetre átrándultunk Domboriba az ingyenes diszkóbusszal. Ez a tömegközlekedési eszköz nagy élményt jelent mindenkinek, aki még nem utazott a Pólus Centerbe vivő hasonló járművön, bár azon egy négyzetméterre vetítve biztosan nincs ennyi részeg ember. A kvóciens itt ránézésre közelítette a harminchetet.

A híres harcsás holtág megtekintése előtt egy frissítőre beugrottunk a Tity Twitwerre hajazó El Palacio diszkóba. A gin itt is csak 125-be került, ezért hajnali háromkor arra eszméltem, hogy már-már jegyben járok Judittal, aki állítása szerint 16 éves volt. Barátaim, mondhatni, fenntartással kezelték ezt, de a Tomi által mondott 12 egyszerű szemétség volt. Vasárnap délelőtt - a rémálomból való ébredés után - a dombori strandon napfürdőztünk, amit tavaly fekáliafertőzés miatt bezártak, de azóta állítólag elmúlt.

A délutáni csónakos pontyozás előtt hazaugrottunk Tolnára egy kis ejtőzésre. A buja, elvadult kertben meggyet szedtünk, aztán egy-egy pohár nagymama-féle málnaszörppel kiültünk a szaletlibe. A kopott, piros széken ülve elolvastam a vécén talált, Harmadik iker című Ken Follett-regény végét. Az érzelmes mű nagyjelenete a következőképpen hangzik: "- Különben is - tette hozzá Steve -, úgy gondoltam, szüksége van valakire, aki azt mondja, hogy maga nagyszerű teremtés! A lány szemei megteltek könnyel. - Baszódjon meg! - mondta. - Soha nem szoktam sírni, de most kicsalta a könnyet a szememből!"

A szaletli mellett furcsa, disznónak kicsi, tyúknak nagy méretű ól áll. Hétévesen ebben az ólban fejtettem ki a női meztelenségről vallott William Blake-i nézeteimet a szomszéd Editkének, aki ennek ellenére sem vette le a bugyiját.

A múlton és jövőn merengve ennek kapcsán mindenféle dolog eszembe jutott. Leghosszabban azt mérlegeltem, hogy szabad-e tartós kapcsolatba kezdeni egy katolikus egyetemre járó lánnyal, aki az első randevún többször is kimondja azt, hogy melegszenya.

Közben csendesen beesteledett, feléledtek a szúnyogok, mi pedig összepakoltunk és hazajöttünk.

(A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy szombat délelőtt furcsa előérzetem volt, azért eleve nem hoztam magammal horgászfelszerelést.)

Szily László

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.