A sakkversenyeket
hotelekben szokták rendezni, és ez most sem volt másképp. A Kempinski sokat látott recepciósai enyhe tikkeléssel fogadták a versenyre érkező gyülevész hadat, majd kifogástalan udvariassággal az első emeletre terelték az érdeklődőket. Amikor megérkeztem, épp a délutáni játszma végjátéka zajlott, Kramnyik irányította a világos bábukat, és gyalogelőnye volt, de Lékó Péter elképesztő sebességgel döntetlenre tologatta saját figuráit.
Ezt onnan tudom, hogy a konferenciaterem előtti kerengőben három tévékészülék volt felállítva, és előtte álltak azok, akiknek nem jutott hely odabent.
Logikusnak tűnt, hogy a szünetet ne a Kempinski éttermében töltsem, úgyhogy átmentem a közeli Pilot pubba, ahol megtaláltam a számomra eddig ismeretlen alkoholmentes Holstent, méghozzá kisüveges változatban. A nyerőgépen egy lengyel család éppen ekkor fogott jackpontot. Öröm volt nézni örömüket, de sajnos vissza kellett mennem a hotelbe, hogy beférjek a második, úgynevezett esti mérkőzésre.
A szünetben is sakkoztak, mint észrevettem. Egy kamaszkorának jócskán végén járó szőke lány ült szemben egy gyermekkel, de elmagyarázták, hogy itt nincsenek szigorúan vett korosztályok, úgyhogy csak nekem tűnt méltatlannak a felállás.
A Lékó-Kramnyik-mérkőzés
nyolcadik partija előtt öt perccel megtelt a hely, kábé hatszázan zsúfolódtak be, és nem volt semmilyen rendszerező elv, ami alapján besorolhattam volna az arcokat, hiába voltak többségben a terek kőasztalaitól ismerős, hatvanas éveiket taposó sakkbolondok, mellettük folyamatosan felbukkantak olyanok, akiknek szerintem semmi keresnivalójuk sem volt itt: tacskósétáltatás elől megszökött nagymamák, házilag festett hajú kamaszlányok és pénzügyi osztályvezetőnők.
A sakkverseny nem a leglátványosabb sport, viszont a fülhallgatók elfogytak, úgyhogy az elemzéseket nem hallgathattam volna, amennyiben bent maradok, ilyeténképpen megint a kerengőt választottam, ahol otthonosan leheveredtem egy tévé elé, és dohányozva hallgattam, miként értékelik a játékot a kint rekedt nézők.
A sakkhoz legalább annyian értenek, mint a focihoz, csak itt - még a rapid mérkőzéseken is - sokkal több idejük van elmondani, úgyhogy roppant szórakoztató végighallgatni az ajánlott lépéseket, majd megtudni, miért nem azt lépte a mester. Előttem épp egy szabadságharcos külsejű nyugdíjas ácsorog, aki már az előző partit is megnyerte volna. Lelkesen magyaráz a mellette szorongó gyereknek, aki néha félve olyanokat mond, hogy C4, majd rögtön elhallgat. Ez a dolog egyébként is gyakori: az emberek olyanokat mondanak, hogy F3 meg hogy H8, és elégedetten körbenéznek.
A sakkversenyek nézői
nem elégszenek meg azzal, hogy nézzék a mesterek játékát, hanem játszani akarnak. Itt is elővették a táblákat, és snellpartikat játszottak minden zugban, ahol egyáltalán elképzelhető, miközben a lépcsőfordulóban egy fuvola-pianínó felállású női duó bagatelleket adott elő teljesen feleslegesen.
A főmérkőzés közben lecsöndesedett, a huszadik lépés körül szinte megállt az idő, és hogy mégsem így volt, azt a képernyő oldalán látható órából tudhattam meg. Mindkét játékos lassított, a levegőben feszültség vibrált, a cigarettákon egyre hosszabb lett a hamu, a csendet csak a hiperaktív nyugdíjas elfojtott H4-e törte meg, de lepisszegték. Másfél-két perc is eltelt egy-egy lépés között, de Lékó pozíciója egyre javult. Kramnyik tett még egy kétségbeesettnek egyáltalán nem nevezhető kísérletet, hogy kiegyenlítse többszörös gyaloghátrányát, de a mi mesterünk elegánsan hárította.
A végjáték
ismét a megszokott tempóban zajlott, majd sötét feladta, a mellettünk ácsorgó orosz delegáció legnagyobb bánatára. Az erősen Olgának látszó hölgy belekapaszkodott partnerébe, és elhúzta az étterem irányába, amikor odabentről felhangzott a vastaps.
A játszmaállás ezzel 4 : 4-re alakult, azaz még négy mérkőzés volt hátra, amikor felálltam a padlószőnyegről, és hagytam, hogy szívemben a magyar himnusz akkordjaival kisodorjon a tömeg a Kempinski forgóajtaján. Mert ha még nem mondtam volna, a hülye magyarok direkt megvárták, hogy a forgóajtónál tolonghassanak, amikor mind a két rendes ajtón is kimehettek volna.
Para-Kovács Imre
Végeredmény: Kramnyik-Lékó 7:5
