Lékó-Kramnyik páros mérkőzés: Világos indul

  • Para-Kovács Imre
  • 2001. január 11.

Sport

Asakkot sokan ismerik, úgyhogy csak vázlatosan ismertetem a lényeget. A parti megnyitással kezdődik, majd ebből fejlődik ki a középjáték, hogy nemsokára végjátékba csapjon át. A sakkpartit meg lehet nyerni, el lehet veszteni, és ki lehet hozni döntetlenre. A rapid mérkőzéseken a gondolkodási idő szűkebb, mint a rendes meccseken, azaz nem lehet játszma közben kártyát vetni, jósnővel konzultálni, vagy megdugni a hostesst. Ez az idő lehet bármennyi, de öt percnél nem ajánlatos kevesebbet kijelölni, mert akkor hülyén fest az egész. Esetünkben 25 perc állt a játékosok rendelkezésére, hogy megtegyék az általuk kedvezőnek ítélt lépéseket.
Asakkot sokan ismerik, úgyhogy csak vázlatosan ismertetem a lényeget. A parti megnyitással kezdődik, majd ebből fejlődik ki a középjáték, hogy nemsokára végjátékba csapjon át. A sakkpartit meg lehet nyerni, el lehet veszteni, és ki lehet hozni döntetlenre. A rapid mérkőzéseken a gondolkodási idő szűkebb, mint a rendes meccseken, azaz nem lehet játszma közben kártyát vetni, jósnővel konzultálni, vagy megdugni a hostesst. Ez az idő lehet bármennyi, de öt percnél nem ajánlatos kevesebbet kijelölni, mert akkor hülyén fest az egész. Esetünkben 25 perc állt a játékosok rendelkezésére, hogy megtegyék az általuk kedvezőnek ítélt lépéseket.

A sakkversenyeket

hotelekben szokták rendezni, és ez most sem volt másképp. A Kempinski sokat látott recepciósai enyhe tikkeléssel fogadták a versenyre érkező gyülevész hadat, majd kifogástalan udvariassággal az első emeletre terelték az érdeklődőket. Amikor megérkeztem, épp a délutáni játszma végjátéka zajlott, Kramnyik irányította a világos bábukat, és gyalogelőnye volt, de Lékó Péter elképesztő sebességgel döntetlenre tologatta saját figuráit.

Ezt onnan tudom, hogy a konferenciaterem előtti kerengőben három tévékészülék volt felállítva, és előtte álltak azok, akiknek nem jutott hely odabent.

Logikusnak tűnt, hogy a szünetet ne a Kempinski éttermében töltsem, úgyhogy átmentem a közeli Pilot pubba, ahol megtaláltam a számomra eddig ismeretlen alkoholmentes Holstent, méghozzá kisüveges változatban. A nyerőgépen egy lengyel család éppen ekkor fogott jackpontot. Öröm volt nézni örömüket, de sajnos vissza kellett mennem a hotelbe, hogy beférjek a második, úgynevezett esti mérkőzésre.

A szünetben is sakkoztak, mint észrevettem. Egy kamaszkorának jócskán végén járó szőke lány ült szemben egy gyermekkel, de elmagyarázták, hogy itt nincsenek szigorúan vett korosztályok, úgyhogy csak nekem tűnt méltatlannak a felállás.

A Lékó-Kramnyik-mérkőzés

nyolcadik partija előtt öt perccel megtelt a hely, kábé hatszázan zsúfolódtak be, és nem volt semmilyen rendszerező elv, ami alapján besorolhattam volna az arcokat, hiába voltak többségben a terek kőasztalaitól ismerős, hatvanas éveiket taposó sakkbolondok, mellettük folyamatosan felbukkantak olyanok, akiknek szerintem semmi keresnivalójuk sem volt itt: tacskósétáltatás elől megszökött nagymamák, házilag festett hajú kamaszlányok és pénzügyi osztályvezetőnők.

A sakkverseny nem a leglátványosabb sport, viszont a fülhallgatók elfogytak, úgyhogy az elemzéseket nem hallgathattam volna, amennyiben bent maradok, ilyeténképpen megint a kerengőt választottam, ahol otthonosan leheveredtem egy tévé elé, és dohányozva hallgattam, miként értékelik a játékot a kint rekedt nézők.

A sakkhoz legalább annyian értenek, mint a focihoz, csak itt - még a rapid mérkőzéseken is - sokkal több idejük van elmondani, úgyhogy roppant szórakoztató végighallgatni az ajánlott lépéseket, majd megtudni, miért nem azt lépte a mester. Előttem épp egy szabadságharcos külsejű nyugdíjas ácsorog, aki már az előző partit is megnyerte volna. Lelkesen magyaráz a mellette szorongó gyereknek, aki néha félve olyanokat mond, hogy C4, majd rögtön elhallgat. Ez a dolog egyébként is gyakori: az emberek olyanokat mondanak, hogy F3 meg hogy H8, és elégedetten körbenéznek.

A sakkversenyek nézői

nem elégszenek meg azzal, hogy nézzék a mesterek játékát, hanem játszani akarnak. Itt is elővették a táblákat, és snellpartikat játszottak minden zugban, ahol egyáltalán elképzelhető, miközben a lépcsőfordulóban egy fuvola-pianínó felállású női duó bagatelleket adott elő teljesen feleslegesen.

A főmérkőzés közben lecsöndesedett, a huszadik lépés körül szinte megállt az idő, és hogy mégsem így volt, azt a képernyő oldalán látható órából tudhattam meg. Mindkét játékos lassított, a levegőben feszültség vibrált, a cigarettákon egyre hosszabb lett a hamu, a csendet csak a hiperaktív nyugdíjas elfojtott H4-e törte meg, de lepisszegték. Másfél-két perc is eltelt egy-egy lépés között, de Lékó pozíciója egyre javult. Kramnyik tett még egy kétségbeesettnek egyáltalán nem nevezhető kísérletet, hogy kiegyenlítse többszörös gyaloghátrányát, de a mi mesterünk elegánsan hárította.

A végjáték

ismét a megszokott tempóban zajlott, majd sötét feladta, a mellettünk ácsorgó orosz delegáció legnagyobb bánatára. Az erősen Olgának látszó hölgy belekapaszkodott partnerébe, és elhúzta az étterem irányába, amikor odabentről felhangzott a vastaps.

A játszmaállás ezzel 4 : 4-re alakult, azaz még négy mérkőzés volt hátra, amikor felálltam a padlószőnyegről, és hagytam, hogy szívemben a magyar himnusz akkordjaival kisodorjon a tömeg a Kempinski forgóajtaján. Mert ha még nem mondtam volna, a hülye magyarok direkt megvárták, hogy a forgóajtónál tolonghassanak, amikor mind a két rendes ajtón is kimehettek volna.

Para-Kovács Imre

Végeredmény: Kramnyik-Lékó 7:5

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.