Már a sakkolimpiát is tönkretette a NER

  • narancs.hu
  • 2018. október 8.

Sport

Elmaradtak a magyar sakkozók sikerei az idei olimpián, az egyik éljátékos szerint ez a szövetség és a kormány hibája.

Évtizedekig a legjobb helyekért versenyeztek a magyar sakkozók, a 2014-es olimpián is a második helyezést hozták el, ehhez képest az idei sakkolimpián elmaradtak a várt eredmények. Míg a férfiválogatott két éve a 15. helyet szerezte meg, most csak a 18. sikerült, ráadásul a legerősebbnek tartott játékos, Rapport Richárd eleve nem vállalta a versenyzést. A mélyrepülésért Almási Zoltán sakknagymester egy posztban a szövetséget, a MOB-ot és a kormányt okolta a magyar sakk helyzetéért, szerinte a fizetések és támogatások hiánya okozza a bajt, írta meg az Index.

Mindeközben a Magyar Sakkszövetség hivatalos állami támogatása nőtt, ez az eredményeken nem látszik. Ez idő alatt Seszták Miklós minisztertől unokatestvére, Seszták Tamás vette át a szövetség vezetését, most pedig anyagi gondokról és szakmai nehézségekről hallani – írják.

Kállai Gábor, aki a 2002-es ezüstérem idején a szövetségi kapitány volt, azonban azt is elmondta a lapnak, hogy a fizetések hiányában látni a problémát leegyszerűsítő:

„Hogy Almási a magyar sakkozás hanyatlását a szövetség mellett a kormányban is látja, és ennek a hanyatlásnak az egyik legfontosabb ténye szerinte az, hogy például ő nem kap havi fizetést, csak életjáradékot, illetve a sikeres szereplése utáni igen magas olimpiai jutalmat, ahogy a most 5. helyezett női csapat tagjai, nem nyitja meg a továbbvezető utat. A magyar sakkozás problémája az Almási által elmondottaknál sokkal bonyolultabb, összetettebb. Tavaly még csak a felemelkedést nem lehetett látni, most viszont már a folytatás sem egyszerű.”

Kállai szerint a legnagyobb baj, hogy míg a magyar színtéren kevés szakmai előrelépés történik, addig az ellenfelek nagyon is fejlődnek. Ráadásul Polgár Judit, Gyimesi Zoltán, Balogh Csaba korainak tűnő visszavonulása, illetve Portisch Lajos, Ribli Zoltán és Lékó Péter szövetséget illető kritikus nyilatkozatai is kétséget ébresztenek afelől, hogy jól zajlana az értékes sakkozók gondozása, a nagy állami támogatások ellenére a magyar sakkozók eltűntek a világversenyekről, és rangosabb nemzetközi egyéni versenyt sem rendeztek Magyarországon.

 

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.