Már a sakkolimpiát is tönkretette a NER

  • narancs.hu
  • 2018. október 8.

Sport

Elmaradtak a magyar sakkozók sikerei az idei olimpián, az egyik éljátékos szerint ez a szövetség és a kormány hibája.

Évtizedekig a legjobb helyekért versenyeztek a magyar sakkozók, a 2014-es olimpián is a második helyezést hozták el, ehhez képest az idei sakkolimpián elmaradtak a várt eredmények. Míg a férfiválogatott két éve a 15. helyet szerezte meg, most csak a 18. sikerült, ráadásul a legerősebbnek tartott játékos, Rapport Richárd eleve nem vállalta a versenyzést. A mélyrepülésért Almási Zoltán sakknagymester egy posztban a szövetséget, a MOB-ot és a kormányt okolta a magyar sakk helyzetéért, szerinte a fizetések és támogatások hiánya okozza a bajt, írta meg az Index.

Mindeközben a Magyar Sakkszövetség hivatalos állami támogatása nőtt, ez az eredményeken nem látszik. Ez idő alatt Seszták Miklós minisztertől unokatestvére, Seszták Tamás vette át a szövetség vezetését, most pedig anyagi gondokról és szakmai nehézségekről hallani – írják.

Kállai Gábor, aki a 2002-es ezüstérem idején a szövetségi kapitány volt, azonban azt is elmondta a lapnak, hogy a fizetések hiányában látni a problémát leegyszerűsítő:

„Hogy Almási a magyar sakkozás hanyatlását a szövetség mellett a kormányban is látja, és ennek a hanyatlásnak az egyik legfontosabb ténye szerinte az, hogy például ő nem kap havi fizetést, csak életjáradékot, illetve a sikeres szereplése utáni igen magas olimpiai jutalmat, ahogy a most 5. helyezett női csapat tagjai, nem nyitja meg a továbbvezető utat. A magyar sakkozás problémája az Almási által elmondottaknál sokkal bonyolultabb, összetettebb. Tavaly még csak a felemelkedést nem lehetett látni, most viszont már a folytatás sem egyszerű.”

Kállai szerint a legnagyobb baj, hogy míg a magyar színtéren kevés szakmai előrelépés történik, addig az ellenfelek nagyon is fejlődnek. Ráadásul Polgár Judit, Gyimesi Zoltán, Balogh Csaba korainak tűnő visszavonulása, illetve Portisch Lajos, Ribli Zoltán és Lékó Péter szövetséget illető kritikus nyilatkozatai is kétséget ébresztenek afelől, hogy jól zajlana az értékes sakkozók gondozása, a nagy állami támogatások ellenére a magyar sakkozók eltűntek a világversenyekről, és rangosabb nemzetközi egyéni versenyt sem rendeztek Magyarországon.

 

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.