Nekrológ

Maradona emlékműve

Diego Maradona (1960–2020)

Sport

Ahogy mindenről készül statisztika, bizonyára nemsokára kimutatják majd azt is, hogy a 21. századra átalakult virtuális és valós médiavilágokban összességében még soha senkiről nem jelent meg annyi megemlékezés, mint a néhány napja elhunyt Diego Maradonáról.

S nem kétséges, hogy most, Maradona halála után emlékművek keletkeznek majd a világ több pontján, akár még Magyarországon is. A kollektív emlékezet és az emlékműállítás 21. századi történetébe mindez súrlódásmentesen illeszkedik: a korábbi hősök helyét a szórakoztatóipar nagyságai, a közelmúlt futballistái és filmsztárjai veszik át, származási helyüktől, országuktól akár távoli vidékeken is. Maradona mint egyszerre lokális és globális hősalak, akinek közelmúltbeli tetteit gondosan őrzik a mozgóképek ezrei, már halála előtt is kapott szobrokat: Argentínában több helyen áll emlékműve, Nápoly utcáin is felbukkant, majd el is tűnt egy őt ábrázoló kisebb méretű alkotás, az indiai Kolkatában, Nyugat-Bengál fővárosában pedig három évvel ezelőtt ő maga avatta fel nagyméretű monumentumát, amelyen kezében a világbajnoki trófeát tartja.

A ma élő sportolók között ugyan többen is vannak, akik a jelenkor globális emlékezeti rendszerében hasonlóan kiemelt helyet foglalnak el, Maradona emlékezete mégis több szempontból különleges. Egyrészt talán ő az első, akiről karrierje kezdete óta folyamatosan beszámolók és filmek születtek. Gyerekkorában már felvételek készültek bravúros dekázásáról és fejelgetéséről, s a megörökített mozdulatok nem sokban különböznek azoktól, amelyeket húsz évvel később Nápolyban vettek fel egy-egy bemelegítése során. És persze azok a képsorok, amelyek a nagyvilág számára először érzékeltették megállíthatatlanságát: egy dokumentumfilm az 1979-ben Japánban rendezett ifjúsági világbajnokságról; Maradona mindenkit kicselez, Maradonát felrúgni sem lehet, Argentína győz, a torna legjobb játékosa: Maradona. A szupersztárok között ő az első, akiről már csaknem minden fontos kép rendelkezésre áll. A régi nagy dél-amerikai csillagok, Andrade vagy Sivori emlékezete ma már csak annyira idézhető fel, mint a 19. századi színésznagyságoké. Pelé brazíliai játékáról Európában csak leírásokból vagy fotókból értesülhettek a rajongók, s hiába próbáljuk meg Puskás összes fennmaradt gólját 3D-animációkba önteni, játékának összképe aligha rajzolható újra. Maradona életének csúcs- és mélypontjai viszont szinte kivétel nélkül megtalálhatók a YouTube-on.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.