Nekrológ

Maradona emlékműve

Diego Maradona (1960–2020)

Sport

Ahogy mindenről készül statisztika, bizonyára nemsokára kimutatják majd azt is, hogy a 21. századra átalakult virtuális és valós médiavilágokban összességében még soha senkiről nem jelent meg annyi megemlékezés, mint a néhány napja elhunyt Diego Maradonáról.

S nem kétséges, hogy most, Maradona halála után emlékművek keletkeznek majd a világ több pontján, akár még Magyarországon is. A kollektív emlékezet és az emlékműállítás 21. századi történetébe mindez súrlódásmentesen illeszkedik: a korábbi hősök helyét a szórakoztatóipar nagyságai, a közelmúlt futballistái és filmsztárjai veszik át, származási helyüktől, országuktól akár távoli vidékeken is. Maradona mint egyszerre lokális és globális hősalak, akinek közelmúltbeli tetteit gondosan őrzik a mozgóképek ezrei, már halála előtt is kapott szobrokat: Argentínában több helyen áll emlékműve, Nápoly utcáin is felbukkant, majd el is tűnt egy őt ábrázoló kisebb méretű alkotás, az indiai Kolkatában, Nyugat-Bengál fővárosában pedig három évvel ezelőtt ő maga avatta fel nagyméretű monumentumát, amelyen kezében a világbajnoki trófeát tartja.

A ma élő sportolók között ugyan többen is vannak, akik a jelenkor globális emlékezeti rendszerében hasonlóan kiemelt helyet foglalnak el, Maradona emlékezete mégis több szempontból különleges. Egyrészt talán ő az első, akiről karrierje kezdete óta folyamatosan beszámolók és filmek születtek. Gyerekkorában már felvételek készültek bravúros dekázásáról és fejelgetéséről, s a megörökített mozdulatok nem sokban különböznek azoktól, amelyeket húsz évvel később Nápolyban vettek fel egy-egy bemelegítése során. És persze azok a képsorok, amelyek a nagyvilág számára először érzékeltették megállíthatatlanságát: egy dokumentumfilm az 1979-ben Japánban rendezett ifjúsági világbajnokságról; Maradona mindenkit kicselez, Maradonát felrúgni sem lehet, Argentína győz, a torna legjobb játékosa: Maradona. A szupersztárok között ő az első, akiről már csaknem minden fontos kép rendelkezésre áll. A régi nagy dél-amerikai csillagok, Andrade vagy Sivori emlékezete ma már csak annyira idézhető fel, mint a 19. századi színésznagyságoké. Pelé brazíliai játékáról Európában csak leírásokból vagy fotókból értesülhettek a rajongók, s hiába próbáljuk meg Puskás összes fennmaradt gólját 3D-animációkba önteni, játékának összképe aligha rajzolható újra. Maradona életének csúcs- és mélypontjai viszont szinte kivétel nélkül megtalálhatók a YouTube-on.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.