Maradona emlékműve

Diego Maradona (1960–2020)

Ahogy mindenről készül statisztika, bizonyára nemsokára kimutatják majd azt is, hogy a 21. századra átalakult virtuális és valós médiavilágokban összességében még soha senkiről nem jelent meg annyi megemlékezés, mint a néhány napja elhunyt Diego Maradonáról.

S nem kétséges, hogy most, Maradona halála után emlékművek keletkeznek majd a világ több pontján, akár még Magyarországon is. A kollektív emlékezet és az emlékműállítás 21. századi történetébe mindez súrlódásmentesen illeszkedik: a korábbi hősök helyét a szórakoztatóipar nagyságai, a közelmúlt futballistái és filmsztárjai veszik át, származási helyüktől, országuktól akár távoli vidékeken is. Maradona mint egyszerre lokális és globális hősalak, akinek közelmúltbeli tetteit gondosan őrzik a mozgóképek ezrei, már halála előtt is kapott szobrokat: Argentínában több helyen áll emlékműve, Nápoly utcáin is felbukkant, majd el is tűnt egy őt ábrázoló kisebb méretű alkotás, az indiai Kolkatában, Nyugat-Bengál fővárosában pedig három évvel ezelőtt ő maga avatta fel nagyméretű monumentumát, amelyen kezében a világbajnoki trófeát tartja.

A ma élő sportolók között ugyan többen is vannak, akik a jelenkor globális emlékezeti rendszerében hasonlóan kiemelt helyet foglalnak el, Maradona emlékezete mégis több szempontból különleges. Egyrészt talán ő az első, akiről karrierje kezdete óta folyamatosan beszámolók és filmek születtek. Gyerekkorában már felvételek készültek bravúros dekázásáról és fejelgetéséről, s a megörökített mozdulatok nem sokban különböznek azoktól, amelyeket húsz évvel később Nápolyban vettek fel egy-egy bemelegítése során. És persze azok a képsorok, amelyek a nagyvilág számára először érzékeltették megállíthatatlanságát: egy dokumentumfilm az 1979-ben Japánban rendezett ifjúsági világbajnokságról; Maradona mindenkit kicselez, Maradonát felrúgni sem lehet, Argentína győz, a torna legjobb játékosa: Maradona. A szupersztárok között ő az első, akiről már csaknem minden fontos kép rendelkezésre áll. A régi nagy dél-amerikai csillagok, Andrade vagy Sivori emlékezete ma már csak annyira idézhető fel, mint a 19. századi színésznagyságoké. Pelé brazíliai játékáról Európában csak leírásokból vagy fotókból értesülhettek a rajongók, s hiába próbáljuk meg Puskás összes fennmaradt gólját 3D-animációkba önteni, játékának összképe aligha rajzolható újra. Maradona életének csúcs- és mélypontjai viszont szinte kivétel nélkül megtalálhatók a YouTube-on.