Még időben szólunk, vasárnap este nyolckor a hamburgi Millerntor Stadionban, az Internationales Sommerfestival Hamburg és az FC St. Pauli közös rendezvényén a híres olasz performer (és színházi rendező, továbbá képzőművész), Massimo Furlan előadja Jürgen Sparwasser szerepét az NSZK-NDK 0:1 című drámából, melynek ősbemutatója 1974. június 22-én este volt ugyanebben a városban...
*
Ugyanebben a városban, de máshol, a Volkspark Stadionban, a HSV pályáján, ami időközben olyan változáson ment keresztül (lebontották, s kilencven fokban elforgatva a helyére felépült a hatalmas HSH Nordbank Arena), hogy már nincs az a színielőadás, ami megtöltené...
Arról van tehát szó, hogy Massimo Furlan újrajátssza a mondott dráma (világbajnoki labdarúgó-mérkőzés) abszolút hőse, a győztes gól szerzője, az egyetlen mozdulattól sporttörténeti legendává nemesedő Jürgen Sparwasser szerepét. Egy szál egyedül, játékostársak, bíró, de legfőként labda nélkül...
Álljunk meg egy pillanatra, s képzeljük el, az FC Magdeburg csatára kijön a játékoskijáróból, meghallgatja - az erősen egy mozgalmi dalra emlékeztető - keletnémet himnuszt, tesz pár rugózó mozdulatot, majd jön még egy, "a" német himnusz, s felhördül a közönség. Amely - bármennyire is híres és rangos kulturális esemény Hamburg nyári fesztiválja - nyilván nem lesz olyan nagyszámú, mint 35 éve. Noha a belépők roppant baráti árfekvésben, 6 euróért, egy meccs árának hatodáért, tizedéért érhetők el. S ezért még egy nagyobbacska, előadás után hazavihető zsebrádió is jár, aminek az egyik csatornáján a korabeli NDK-s, másikon logikusan az NSZK-s kommentár hallgatható. Amire ugye rá is van utalva a néző, hiszen a látvány - dramaturgiailag legalábbis - mérsékelten eligazító erejű, inkább afféle kosztümös kortárs táncnak tűnik első látásra. Képzeljék tovább: Sparwasser fut, megáll, néz, visszafut, örül - Massimo Furlan előadásának lényege, hogy egy az egyben kopizza le 90 percnyi mozgását, különös tekintettel persze az "évszázad góljára". Amire konkrétan a 77. percig kell várni.
Lenne pár ötletünk, hogy kivel tehetné meg ugyanezt, hirtelen Zinédine Zidane 2006-os vb-döntőjére, vagy II. Lajos úszására gondolunk a mohácsi kieséses meccs után. Efféle gondolatokkal persze távolról sem vagyunk egyedül, a világhálón jelentős terjedelmet kap (képben és szövegben egyaránt) a Furlanhoz címzett ajánlatok tömege.
De neki zenélünk, Beethovennek? Hiszen távolról sem ma kezdte ő e műfajt, a privátban neves színházi rendező-performerként előadta már Michel Platinit, Zbigniew Bonieket és Hans Kranklt is. Futballhoz kevésbé konyító, ám a színházért (és általában a kultúráért) élő-haló olvasóink kedvéért ezt nagyvonalúan úgy fordíthatnánk le, mintha Furlan a trójai háborúból Hektort, Odüsszeuszt és Achillest is eljátszotta volna. Az UEFA mai elnökét, Platinit az 1982-es labdarúgó-vb Franciaország- NSZK-mérkőzésén ábrázolja például. Vélhetően amúgy is ő lehet az 1965-ös születésű svájci-olasz előadó kedvence, hiszen így vall a Numéro 10 című előadásról: "Platini - nekem ő a par excellence művész, aki a játékot irányítja, ő a koreográfus, aki kezében tartja a szálakat és meghatározza a játék menetét. Ebből a szempontból Platini heroikus és mitikus figura, akivel szívesen azonosultam, annál is inkább, mert neki is olasz gyökerei vannak. Úgy alkottam meg a darabot, mint egy koreográfiát, Platini nekiindulásaival, rúgásaival, labdavezetéseivel, eséseivel és reklamáló gesztusaival. Nem hiányozhatott a tragikus vég sem: Battiston ütközött Tony Schumacher kapussal, otthagyta néhány fogát és öntudatlanul fekve maradt." Majd szerényen hozzáteszi: "Egy nagyszerű darab!" Mint jeleztük: Battiston és Schumacher nélkül.
A nagyszerű lengyel Boniek ugyancsak az 1982-es vébén vitézkedett, mind a három gólt ő lőtte a belgáknak. A Córdobai csoda pedig akkor esett, amikor a 1978-as, Argentínában rendezett világbajnokságon Hans Krankl vezérletével az osztrákok 3:2-re legyőzték a világbajnoki címvédő NSZK-t. Ez az előadás a tavalyi foci Európa-bajnokság "félhivatalos" megnyitójául is szolgált, amúgy a Wiener Festwochen részeként. Miből tényleg arra következtethetünk, hogy a mester felkérésre dolgozik. Így jött létre a Sparwasser-szám is, az első előadás pont június 22-én volt tavaly Halléban, a Theater der Welt fesztiválon.
Mindazonáltal Furlan gyermekkori álmai(nk) közül nem csak a futballt viszi színre; volt ő már Superman is. Most pedig gőzerővel készül az 1973-as Eurovíziós Dalfesztivál tökéletes reprodukciójára.
Önök pedig, ha a hétvégén tényleg Hamburgban járnak, ki ne hagyják Európa tán legrangosabb kritérium (háztömb körüli) versenyét se, bár az már egy másik bicikli...
