Egy manchesteri este mutatta meg idén májusban, hova jutott el a sportok királynője az elmúlt harminc év alatt. Az angol iparváros egyik főutcáját 150 méteres, tökéletesen vízszintes rekortánpálya fedte. Ezen futott 120 ezer dolláros startpénzért három ellenféllel szemben, világmárkák luxusüzletei mellett a sportág (egyesek szerint a sport) legnagyobb aktív sztárja, Usain Bolt. A verseny hossza rendkívüli, ahogy az indulók száma is. Az egyik legnagyobb angol lap szerint nincs is nevetségesebb dolog, mint Manchester belvárosában futni. A nemzetközi szövetség mégis ebben látja a jövőt. Bolt meg is kapta a hitelesített világcsúcsot 100 és 200 méter után a 150-es távon is: 14,035 másodperc; az eső ellenére.
Gyulai Márton, a Magyar Atlétikai Szövetség főtitkára szerint ez az egész sportág célja: kivinni a versenyeket az utcára, az emberek közé. Dénes Ferenc sportközgazdász szerint ez következetes lépése a nyolcvanas évek óta folytatott politikának, amely az atlétikából szórakoztatóipari terméket kreált. Szabó Gábor, az Eurosport vezető kommentátora arra emlékeztet, hogy tengerparti versenyek megrendezése is napirenden van. Bakanek György sportorvos pedig hátradől, és élvezi a cirkuszt.
A pénz után futnak
"Primo Nebiolo." Ezt az egyszerű és tömör választ kapjuk Gyulaitól, Dénestől és Szabótól, ha az atlétika fejlődésének titka felől érdeklődünk. A legendás sportvezető volt az, aki a tenisz, a futball és a Forma-1 potentátjaival egy időben - látva a televíziózás elképesztő ütemű fejlődését, a médiarendszer átalakulását - megértette a versenysport jövőjét. Pénzt kell pumpálni, vagy jobban mondva beleerőszakolni az atlétikába - ez volt a célja a kritikusai szerint diktátori hatalomgyakorlással 1999-es haláláig közel két évtizeden át elnöklő olasz sportvezetőnek. Bevezette a nyitott és fedett világbajnokságokat, a Golden League versenysorozatot, előírta a kötelező pénzdíjazást, és könyörtelenül felverte a tévés közvetítések árát. Egy anekdota szerint az egyik verseny értékesítésénél az érdeklődő tévés társasággal közölte: 17 millió dollár az ár, de annyian szeretnék megszerezni, hogy csak szerda délig tudja garantálni az üzletet. A menedzser pár perces késéssel, 12.20-kor jelentkezett a megadott napon a pozitív válasszal. Erre Nebiolo közölte: a határidő letelt, az ár mostantól 90 millió. És a társaság fizetett.
"Nebiolo az egyéni sportágra sikeresen alkalmazta az amerikai ligák felépítését - mondja Dénes Ferenc. - Az egynapos versenyek tömörítik az élmezőnyt, de a rendszer zárt. Míg az európai topfutball-ligákba feljuthat a Cottbus, addig atlétikában a Gyirmótnak soha sem lesz esélye. A profik meghívásos ligája fenntartja a bizonytalanságot, hogy ki nyer 100 méteren vagy gátfutásban, mégis tökéletes színpadot biztosít a legjobbaknak, hogy saját piaci értéküket felesleges statiszták nélkül tovább növeljék."
Kemény, mint a gyémánt
Bernie Ecclestone birodalmában egyszerű a versenyszervezés. A nagyúr eldönti, ki indíthat futamot, és onnantól kezdve már csak az ő igényeit kell kiszolgálni a hosszú távú rendezéshez. Atlétikában könyörtelen küzdelemben verekedheti be magát egy-egy város a jövő évtől már Diamond League néven futó legrangosabb sorozatba. Gyulai Márton és Miklós, a magyar atlétikát vezető testvérpár egy apjukról elnevezett budapesti versenyről álmodozik. Optimista becslésük szerint is 5-8 évnek kell eltelnie az első viadaltól a gyémántfokozatig.
Az IAAF jóvoltából a kezdéshez valami hivatalos cím garantált, mondjuk egy Grand Prix. A legnagyobb akadály a megfelelő helyszín. Miközben egyesek 11 év múlva már olimpiát rendeznének a magyar fővárosban, nincs egy stadion, amely alkalmas lenne kisebb atlétikai verseny befogadására. Pedig elég lenne egy harmincezres létesítmény, a bemelegítőpályákat pedig átmenetileg a közeli mélygarázs egyik szintjére is le lehet teríteni.
A szervezőknek nemcsak infrastrukturális nehézségekkel kell(ene) megküzdeniük: legalább ilyen nehéz feladat a megfelelő időpont kiválasztása. A szezon rövid, alig akad szabad időpont, amikor egy jó mezőnyt össze lehet válogatni. Május közepétől szeptember 15-ig lehet nyitott versenyt tartani. Ebben a négy hónapban van tizenkét Diamond League-viadal, a nemzeti bajnokságok, továbbá az év csúcsversenye, az olimpia vagy világ-, esetleg Európa-bajnokság. Akinek sikerül a nagy verseny előtti felkészülésre időzítenie, rengeteg pénzt spórol meg. Ebben az időszakban még a kiemelkedő sportolóknak is szükségük van a megmérettetésre, esetleg a szintidő teljesítésére, így jönnek az ászok komolyabb befektetés nélkül is.
Az első feladat a megfelelő versenyszámok kiválasztása. Szabó Gábor szerint az atlétika büszke lehet arra, hogy minden fejlődés és átalakulás ellenére nem szolgálta ki elvtelenül a piacot, vagyis nem hagyott el nehezebben közvetíthető számokat, és nem írta át a legősibb sport szabályait az izgalmak fokozása érdekében.
A versenyszámok ideális elosztása érdekében a Diamond League urai párokat alakítottak ki, így az előírt 16 szám változatosan szerepelhet a programban. Ha a norvég főváros a látványos férfi gerelyhajításhoz ragaszkodik, mert abban hazai sikert remél, lemond Brüszszel javára a női magasugrásról, hogy a szám olimpiai bajnoka otthon versenyezhessen.
Az IAAF ugyan ad valami rangot a versenyeinek, de több segítséget nem nyújt, nem kötelezi például tagszervezeteit indulók állítására. A szervezőknek kell minden sportoló ügyében megalkudniuk az ügynökökkel. A menedzserek java része számtalan atlétával áll szerződésben, ami megkönnyíti a tárgyalást. "A három gátfutóból kettő biztosan szabad, és nekem nagy szívesség lenne, ha a tehetséges hármasugrót is meghívnátok." "Rendben, de akkor a gátasok közül jöjjön a legjobb."
Alaphelyzetben a versenyzőknek elég kifizetni a szállás- és útiköltséget, a szezon csúcspontja előtti hetekben még ezt is megspórolhatjuk. A problémát a sztár jelenti, aki a plakátokról mosolyogva behozza a nézőket. Ostrava idén megszerezte magának Usain Boltot. A költségvetésük negyedét tette ki a jamaicai sprinter, aki 20 millió forint alatt a cipőjét sem köti be, de egyes versenyekért az 50 milliót is elkéri. Ostravának mindenesetre megérte a befektetés. Három napig láthatták vendégül a világ leggyorsabb emberét, beültették egy német luxusmárka legújabb autójába tesztvezetni, és sajtótájékoztatón prezentálták a nemzetközi sajtónak is csak ritkán nyilatkozó sportolót.
A modern atlétikában két igényt kell maximálisan kiszolgálni: az egyik a helyszínen a versenyt követő néző elvárásai, a másik a tévé előtt helyet foglaló drukkeré. Az előbbi a stadionban sem akar lemondani a szuperlassú ismétlésekről, az indulók bemutatásáról és a győztesek nyilatkozatáról, míg a másik azt az érzést szeretné otthonában átélni, mintha a pálya szélén ülne maga is.
Dénes Ferenc szerint hajlamosak vagyunk elfeledkezni a jegyvásárlók kiszolgálásáról, pedig miért néznénk egy kétezer kilométerre lévő versenyt, ha a helyiek meg sem töltik a stadiont. Gyulai Márton szerint is alapvető, hogy sikerül-e kiválasztani a megfelelő stadionbemondót, aki képes magával ragadni a nézőket, vagy a megfelelő zenét bevonuláshoz és tiszteletkörhöz. Szabó Gábor szerint a megfelelő versenyek képesek biztosítani azt az értéket, amely révén a helyszíni nézők extra juttatást kapnak (értsd: feszültség, eposz stb.). A Diamond League szervezői éppen a hangulatot figyelik leginkább, lefektetett kritériumok nélkül.
Ám a legfelső kategória rendesen megdrágítja a szervezést. Csak a pénzdíjakra bő százmillió forintot kell félretenni. Mind a 16 szám győztesének 8 ezer dollár jár, és pénz az első nyolcnak. A rövid lebonyolítás miatt nem is nagyon indulnak többen. Miután a viadal meghívásos, a díj még nem jelenti azt, hogy Jelena Iszinbajeva éppen Budapestet fogja választani. A sztárok indulása még egyszer százmillióba kerül. "Mi van, ha az orosz extraklasszis rúdugró a kutyáját is el akarja hozni, és külön lakosztályt követel számára?" - kérdezi Gyulai, és meg is válaszolja: "Akkor fizetünk."
A költségvetés egy ilyen verseny esetén eléri a 700 millió forintot, vagyis hárommillióba kerül minden perce. Gyulaiék úgy számolnak, hogy egy harmincezres stadionban 28 ezer fizető vendéget tudnak leültetni. A magyar viszonyok között a jegyek átlagárát 7500-ban szabják meg, ez 210 milliós bevételt jelent. És itt a számolásnak vége. Kezdetben a televíziós közvetítés nem hozza a pénzt, hanem viszi, hiszen a szervezőknek kéne megfizetniük, hogy az MTV megfelelő minőségben, futókamerákkal és extra lassításokkal felvegye a versenyt a nemzetközi igényekkel.
"Normális esetben három forrásból jön a pénz: fizető vendég, szponzor, közvetítési díj - mondja Dénes. - Magyarországon viszont továbbra is abban bízunk, hogy az állam majd állja a számlát, mint a Forma-1 licencdíját." (A honi sportszervezők nem ok nélkül állnak sorba az állami bukszánál. A Magyar Nagydíj licencdíjára idén 20 millió dollárt adott a magyar állam. Arról, hogy a verseny milyen bevételt generál az államháztartásnak, nincsenek pontos adatok, ahogy arról sem, hogy cserébe milyen eredményt kell produkálnia a Hungaroring Zrt.-nek.) Gyulai szerint is nagy probléma, hogy a regionálisan működő magyar vállalatok (mint a Mol vagy az OTP) még nem igazán értették meg az ilyen versenyek értékét. Pedig biztos lehetne olyan számot tartani, amelyen román vagy szlovák esélyes is pályára lép.
Az igazi galaktikusok
"Sokaktól halljuk, hogy ez a Real Madrid már nem az, amelyiknek drukkoltam. Az atlétikában viszont most is az ember van a középpontban - mondja Gyulai. - Mindig vannak szerethető sztárok, akik emberfeletti teljesítményekre képesek. Miattuk ül a néző a tévé elé, és fizet elő arra a csatornára, amelyik közvetíti a viadalt. Miattuk veszi meg az első sorokba szóló jegyet a stadionban, hogy előtte fussa le tiszteletkörét a félisten, vagy a pálya széléről a tenisz példájára egy mikrofonba füllentse, hogy a remek drukkolás adott neki szárnyakat. Miattuk fogja előfizetni a sportújságot, és előbb-utóbb csak bemegy a sportszergyártó boltjába, és ha már ott van, nemcsak a futócipőket nézi meg, hanem a táskákat is."
Gyulaihoz hasonlóan Dénes Ferenc is a fogyasztót látja az igazi célcsoportnak. "Egyre kevesebbeket ösztönöz sportolásra a verseny. Az eredmények olyan fokon szakadtak el a normál halandók számára elérhető teljesítményektől, hogy nem is frusztrálja magát az ember az atlétikapályán. Talán van még néhány gyerek, aki olyan akar lenni, mint a győztes, de egy sportorvos 8 éves korban 95 százalékos biztonsággal meg tudja mondani, hogy van-e értelme belevágni. A mai szülők már nem is nagyon erőltetik az élsportot. A tisztes megélhetés, amit a sport középszinten biztosítani tud, csak a szegénységben élők számára vonzó."
A néző show-t akar, olyan varázslatos pillanatot, mint amikor Usain Bolt úgy futott világcsúcsot a pekingi olimpián, hogy az utolsó húsz méteren már csak kocogott, s ünnepeltette magát. De nem veszélyezteti éppen ez a teljesítmény magát a sportot?
"Bolt a legjobb dolog, ami az atlétikával történhetett" - állítja Gyulai, aki tudja, hogy a nézők ötven százaléka akkor sem fog hinni neki, ha naponta ellenőrzik mostantól haláláig. "Az én élvezeti értékemet nem rontja, hogy bizonyos sportoló hogyan éri el a teljesítményét" - véli a nézői hozzáállásról Dénes, Szabó Gábor pedig egy kollégája mondására emlékeztet: "Ha olvasok egy jó könyvet, nem érdekel, hogy az író lopta-e a tollat."
"Nyugodtan nézem az atlétikai vb-t, mint az unokám a cirkuszi műsort - mondja a doppingszakértő Bakanek György. De azért fontos tudni, hogy nem lehet valaki félig terhes; vagy szüzek maradunk, vagy élünk szexuális életet. A doppingkérdésen voltaképpen túllépett a versenysport, amikor szórakoztatóipari termékké tette portékáját. Az élsport totálisan elvált az egészséges életmód, egészség, mozgás háromszögtől, bár ebben a kérdésben mindenki álszent: a döbbenetes rekordot és tiszta versenyzést egyszerre követelő néző, a kontrollokon keresztül a tisztaság látszatát kelteni akaró, de kiemelt sztárjait titokban óvó sportszervezet és a nagy fogásokat produkáló, de a versenyt megtisztítani képtelen doppingellenőr."
Ráadásul a sportágban mozgó elképesztő összegek kódolták, hogy a teljesítménynövelés piaca is szélesebbé válik. Magánlaboratóriumok olyan szereket állítanak elő és értékesítenek, amelyek kimutatására a jelenlegi ellenőrzési módszerek még nem alkalmasak. Jobb teljesítménnyel pedig több pénzdíjat szerez az atléta, több versenyre kap meghívást, tehát megéri befektetni a "vitaminokba". A kétéves eltiltás után visszatért brit sprinter, Dwain Chambers évi 30 ezer eurót adott ki a doppingszerekért, a Spiegel számítása szerint a kúra következtében elért javulás századmásodpercenként (!) tízezer euróba került.
Berlini seregszemle
A szombaton kezdődött világbajnokság költségvetését 44 millió euróra becsülik. A viadalon szállított világcsúcs (győzelemmel együtt) 160 ezer dollárt ér, az aranyéremért 60 ezer jár. A verseny összdíjazása hétmillió dollár. Az IAAF előírja a szervezőnek, hogy minden részvételét jelző ország sportolóinak utazását és helyszíni költségeit állnia kell. Így futhatott például Amerikai Szamoa díjbirkózó testfelépítésű atlétája a női 100 méteres sprint első körében, Tuvalu futója pedig a férfiak között. A nemzetközi szövetség egy sor előírással próbálja elérni, hogy a sport ünnepe a lehető legnagyobb visszhangot keltse szerte a világon.
Vasárnap éjszaka Berlinben elrajtolt a férfi 100 méteres síkfutás döntője. A teljesítmény mérésére Dénes Ferenc szerint elég jó támpont az 1896-os athéni olimpia, amelyen az amerikai győztes kereken 12 másodperccel nyert. A sportközgazdász szerint kimondhatjuk: ez az emberi teljesítőképesség határa. Tudjunk be egy másodpercet a szöges cipőnek, az indítógépnek, a ruganyos műanyag borításnak és a tökéletesre fejlesztett futótechnikának. Usain Bolt vasárnap esti 9,58-a és a lehetséges közt a különbség e szerint 1,42 másodperc. Egy stadion tombolt, Zürichben megugrott a jegyeladás a jamaicai következő futására, és a Puma is tervezheti jövő tavaszi utcai kollekcióját.
