Interjú

„Megjelentek a politikai szereplők”

Szegedi Péter szociológus, sporttörténész a régi magyar foci gazdasági hátteréről

Sport

A magyar futball hőskorában sokszor olyan sikeres nagyvállalkozók álltak a klubok mögött, akiknek passzió volt a jó foci finanszírozása. Már ameddig hagyták nekik.

Magyar Narancs: Magyarországon először 1926/27-ben rendeztek profi labdarúgó-bajnokságot, addig évtizedeken át hivatalosan amatőr szinten űzték a focit. Mi állt ennek a fordulatnak a hátterében?

Szegedi Péter: A profizmus bevezetése gyakorlatilag egy jogi aktus volt, az idevezető folyamat azonban jóformán a labdarúgás megjelenésétől elkezdődött. Nehezen lehetett betartani a klasszikus amatőrizmus szabályait, amelyek szerint egy sportoló semmiféle juttatást nem kaphat az egyesületétől, sőt, az eredeti angol amatőr szabályok szerint mindenféle költségét, beleértve a felszerelését is neki magának kell állnia. E szabályok áthágása azzal kezdődik, amikor a klubvezetők kisebb-nagyobb ajándékokat adnak a játékosoknak, aztán elkezdenek vacsorát fizetni nekik, villamosjegyet, fürdőjegyet adni, később már térítést is a kieső munkabér után. Mindez a visszaélések melegágya lett, pláne, amikor gazdaságilag nehéz helyzetbe került az ország és vele a budapesti labdarúgás. El lehetett „szipkázni” egy játékost egy neki felajánlott kedvező állásért cserébe, az amatőr világban ugyanis nincsenek átigazolási pénzek. Intő jel volt, hogy a húszas években megjelent a bundázás: az 1924/25-ös másodosztályú bajnokság eredményét például gyökeresen átírta az akkori, több klubot érintő bundabotrány. Hatalmas lökést adott a professzionális bajnokság bevezetésének, hogy elkezdték külföldre csábítani a jobb focistákat. Jellemző, hogy a Makkabi Brünn/Makabi Brno egymaga több mint 40 budapesti labdarúgót igazolt néhány év alatt, az 1925/1926-os olasz első osztályú bajnokságban pedig már 34 magyar játszott. Ráadásul több külföldi országban, így 1924-ben Ausztriában, 1925-ben Csehszlovákiában bevezették a profizmust, a bécsi profik pedig igen aktívak voltak a magyar „játékospiacon”. Ezek a tényezők elkerülhetetlenné tették, hogy itt is bevezessék hivatalosan a profizmust, amely bár gyakorlatilag addig is létezett, de nem volt törvényes, s a korrupt rendszert átláthatóvá kellett tenni. Innentől fizetést is kaphattak a játékosok hivatalosan, és fizethettek a klubok az átigazolásokért.

MN: A bajnokságot addig uraló nagy klubok, az FTC, az MTK mennyire álltak a kezdeményezés mögé?

SZP: Nagy bevételei azoknak a kluboknak voltak, amelyek saját pályával is rendelkeztek. Három ilyen egyesület volt: az MTK, a Fradi és az Újpest. Ezek egyértelműen a profizmus támogatói voltak. Korábban az állam még nem támogatta a profizmusra való átállást, ám ekkorra ez is megváltozott. Hiába állt az amatőrizmus pártján a magyar állam, következett az 1924-es párizsi olimpián egy nagyon csúfos lebőgés: a hivatalosan amatőrökből álló válogatott a torna esélyeseként utazott ki, de a második körben kiestek. Utólag derült ki, hogy a játékosok már az öltözőben is a pénzről beszélgettek, és emiatt teljesen máshol járt az eszük.

 
Fotó: Sióréti Gábor

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

A szemfényvesztő

  • Rév István

A kora ötvenes évek egyik reggelén (április 4-én, hazánk felszabadulásának ünnepén, vagy talán május 1-jén, a munkásosztály nagy harci seregszemléjén, lehet, hogy éppen november 7-én, a nagy októberi forradalom évfordulóján) reménytelenül esett az eső (vagy fagyos szél fújt és hullott a hó). A rádióbemondó ismerős hangja azzal kezdte a híreket, hogy gyönyörű napsütésre ébredt az ország, mintha jókedvében a természet is ünneplőbe öltözött volna a nagy ünnepen.

Ártók

  • TPP

Dúsgazdagék esküvője a világ (jelen esetben Mexikóváros) többi részétől társadalmi és fizikai értelemben is elzárt, erődszerű villában.

Dobozok közt

  • - köves -

A Fontos Filmek (igaz történet, komoly igazságtalanság, komor hangvétel, megrendült taps, állófogadás Beverly Hillsben) két gyakori szereplője a hatalom megnyomorította kisember és az ügyét felkaroló, lelkiismeretes ügyvéd. Ők most a guantánamói fogolytáborban méregetik egymást az egyik olyan helyiségben, amit történetesen nem a fogvatartottak kínzására rendeztek be.

Az ellenállás melódiája

  • Bacsadi Zsófia

Az amerikai vidék, a Közép-Nyugat lakói, a „fehér szemét”, a redneckek (mindenki vérmérséklete szerint válogathat a rendelkezésre álló kifejezések között) sokáig az iszonyat, a jelenben velünk élő barbárság és elmaradottság jelképei voltak az amerikai filmben (A sziklák szeme; Gyilkos túra; A texasi láncfűrészes mészárlás).

Azok a pesti éjszakák!

  • Sándor Panka

Reisz Gábor érdekes formát választott első színházi rendezéséhez. A helyszín a Trafó frissen felújított kávézója, a Trafik, a leszűkített játéktérnek megfelelően a nézők száma is csökkentett. A színészek az asztalok között járkálnak, sőt az utcát is „elfoglalják”. A kávézó egyben nézőtér, színpad és díszlet is.

Senki földjén

Szegény Mikes Kelemen! Ha az utókor kíméletlenségét a félresikerült stílusimitációkban lehetne mérni, Rákóczi fejedelem kamarása alighanem országos rekorder lenne.

„Közben röhög rajtunk”

  • Soós Tamás

„Ha már az is gond, hogy valaki meleg, akkor mi hadd legyünk már heti két órában műhomokosok” – vallja a Dope Calypso. Az együttes június végén hozza ki Tears to Freshwater címmel a szintis powerpop felé elmozduló új lemezét. Sarkadi Miklós énekes-gitárossal és Kelemen László gitárossal a káoszos lemezírási folyamatról, a most különösen aktuális queer esztétikáról és a magyar zenekarok nemzetközi lehetőségeiről is beszélgettünk.

Asztaltársak

A Létbüfében egy asztalhoz vetődik a költő, a zeneszerző és az énekes. Nem tudni, hogy mit isznak, de egy pillanat alatt szót értenek egymással. Egyikük még a baby boom szülötte, a másik kettőt már az X generáció könnyezte ki, mint igazgyöngyöt a kagyló. Mindhármuknak van némi tapasztalata csalatásban és fenében, és úgy lépnek túl e mai kocsmán, hogy előttünk is kitárják a kocsmaajtót.

Nyelvvilág

  • Toroczkay András

Az ördögcérna maga a burgonyafélék családjába tartozó lombhullató cserje. Itt líciumként emlegetik, de hívják még farkasbogyónak vagy gojibogyónak is, és a regény világán belül a kisebbrendű idő- és dimenziókapuk (ha jól értem) jelenlétét jelzi.

Sűrű, sötét erdő

  • Melhardt Gergő

Nem emlegetik, nem írnak róla, egyetemen nem tanítják. Nincs róla semmi elnevezve, kötetei nehezen beszerezhetők, nem olvashatók online. Nem túlzás: a teljes és végleges elfeledéstől mentette meg a mostani (első) össz­kiadás ezt a nagy életművet. De milyen is ez az életmű? Mik a költészeti értékei? Meg tud-e ma szólítani minket, és ha igen, hogyan és mivel?

Doktor Faustus labirintusa

Balázs csodálatra méltó szörnyeteg volt. Briliáns társalgó, hihetetlenül szórakoztató asztaltárs. Reneszánsz fejedelmi udvarokban gennyesre kereste volna magát csak azzal, hogy szóval tartja a művelt társaságot – véget nem érő sziporkák, szójátékok, kultúrhistóriai, filozófia-, kritikatörténeti és irodalomelméleti futamok szövődtek hétköznapi pletykákkal, színes elbeszélésekkel, versidézetekkel és bohóctréfákkal egymásba cikázva, néhol követhetetlenül, de mindig nagystílűen.