Interjú

„Megjelentek a politikai szereplők”

Szegedi Péter szociológus, sporttörténész a régi magyar foci gazdasági hátteréről

Sport

A magyar futball hőskorában sokszor olyan sikeres nagyvállalkozók álltak a klubok mögött, akiknek passzió volt a jó foci finanszírozása. Már ameddig hagyták nekik.

Magyar Narancs: Magyarországon először 1926/27-ben rendeztek profi labdarúgó-bajnokságot, addig évtizedeken át hivatalosan amatőr szinten űzték a focit. Mi állt ennek a fordulatnak a hátterében?

Szegedi Péter: A profizmus bevezetése gyakorlatilag egy jogi aktus volt, az idevezető folyamat azonban jóformán a labdarúgás megjelenésétől elkezdődött. Nehezen lehetett betartani a klasszikus amatőrizmus szabályait, amelyek szerint egy sportoló semmiféle juttatást nem kaphat az egyesületétől, sőt, az eredeti angol amatőr szabályok szerint mindenféle költségét, beleértve a felszerelését is neki magának kell állnia. E szabályok áthágása azzal kezdődik, amikor a klubvezetők kisebb-nagyobb ajándékokat adnak a játékosoknak, aztán elkezdenek vacsorát fizetni nekik, villamosjegyet, fürdőjegyet adni, később már térítést is a kieső munkabér után. Mindez a visszaélések melegágya lett, pláne, amikor gazdaságilag nehéz helyzetbe került az ország és vele a budapesti labdarúgás. El lehetett „szipkázni” egy játékost egy neki felajánlott kedvező állásért cserébe, az amatőr világban ugyanis nincsenek átigazolási pénzek. Intő jel volt, hogy a húszas években megjelent a bundázás: az 1924/25-ös másodosztályú bajnokság eredményét például gyökeresen átírta az akkori, több klubot érintő bundabotrány. Hatalmas lökést adott a professzionális bajnokság bevezetésének, hogy elkezdték külföldre csábítani a jobb focistákat. Jellemző, hogy a Makkabi Brünn/Makabi Brno egymaga több mint 40 budapesti labdarúgót igazolt néhány év alatt, az 1925/1926-os olasz első osztályú bajnokságban pedig már 34 magyar játszott. Ráadásul több külföldi országban, így 1924-ben Ausztriában, 1925-ben Csehszlovákiában bevezették a profizmust, a bécsi profik pedig igen aktívak voltak a magyar „játékospiacon”. Ezek a tényezők elkerülhetetlenné tették, hogy itt is bevezessék hivatalosan a profizmust, amely bár gyakorlatilag addig is létezett, de nem volt törvényes, s a korrupt rendszert átláthatóvá kellett tenni. Innentől fizetést is kaphattak a játékosok hivatalosan, és fizethettek a klubok az átigazolásokért.

MN: A bajnokságot addig uraló nagy klubok, az FTC, az MTK mennyire álltak a kezdeményezés mögé?

SZP: Nagy bevételei azoknak a kluboknak voltak, amelyek saját pályával is rendelkeztek. Három ilyen egyesület volt: az MTK, a Fradi és az Újpest. Ezek egyértelműen a profizmus támogatói voltak. Korábban az állam még nem támogatta a profizmusra való átállást, ám ekkorra ez is megváltozott. Hiába állt az amatőrizmus pártján a magyar állam, következett az 1924-es párizsi olimpián egy nagyon csúfos lebőgés: a hivatalosan amatőrökből álló válogatott a torna esélyeseként utazott ki, de a második körben kiestek. Utólag derült ki, hogy a játékosok már az öltözőben is a pénzről beszélgettek, és emiatt teljesen máshol járt az eszük.

 
Fotó: Sióréti Gábor

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.