"A vállalat arculatát befolyásoló helyeken a cégek érdekében áll jó külsejű dolgozókat foglalkoztatni. Egy jelentéktelen vagy kellemetlen külsejű recepciós imázsromboló lehet, egy bombasztikus külsejű lányt, fiút viszont feltétlenül a cég javára írnak az ügyfelek" - magyarázza Báthory Anna, a Manpower munkaerő-közvetítő vállalat igazgatója. "Ahol kommunikálni kell az ügyfelekkel, mint az értékesítés, marketing, ügyfélszolgálat területén, nagyon számít a külső" - oszlatja el a kételyeket végleg Salamon Csilla fejvadász, az APT vezetési tanácsadó kft. ügyvezetője.
Bizonyos reflektorfényben mozgó szakmák esetén viszont nem feltétlenül hétmérföldes csizma a vonzó külső. Egy ügyvéd szerint "mivel az emberek úgy fordulnak jogászhoz, mint a fogorvoshoz, vagyis szorongva, megnyugvásukat nem a szép arcvonások, hanem az szolgálja, ha az ügyvéd köpi a jogszabályokat, és érzik, problémájuk jó kezekben van. Amíg pedig nincs nálunk esküdtrendszer, és a bírók alig-alig néznek fel papírjaikból, a per menetére a jogi képviselő külleme nincs hatással."
Kettős mérce
Abban egyetértenek a szakmabeliek, hogy ahol üzlet múlik a dolgon, ott a munkaadók semmit sem bíznak a véletlenre, és a szépség hétköznapokból ismert előjogait is szeretik csatasorba állítani. Abból indulnak ki, hogy egy megnyerő külsejű emberrel kellemesebb tárgyalni, mivel a szépség szimpátiát ébreszt, tehát erősebb érdekérvényesítő erővel bír. Ez azonban a vonatkozó szakirodalom bibliája, Naomi Warren: A szépség kultusza című, Magyarországon is megjelent könyve - amelyért sorban állnak a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban - tanúsága szerint nem érvényesül demokratikusan: nők és férfiak között kettős mérce működik. A női alkalmazottaknál ugyanis komolyabb elvárás, hogy csinosak legyenek, mert nem nagyon hiszik róluk, hogy okosak lehetnek, ezért mentő körülményként legalább szépnek kell lenniük. Ez a hazai viszonyok között is érvényesülhet, mert fejvadászokkal és munkaközvetítőkkel beszélgetve sűrűn idézik a mondást: "A férfinál elég, ha egy hajszállal szebb az ördögnél."
"A szépség igénye a piacgazdasággal, a multinacionális, főleg az amerikai cégek közvetítésével érkezett. A nagyobb magyar vállalatok aztán elkezdték követni őket, fokozatosan újrarekrutálva például ügyfélkapcsolati dolgozóikat" - mondja Salamon Csilla, majd hozzáteszi, tud olyan Magyarországon működő multinacionális cégről, ahol kifejezetten gyűjtik a szép embereket, ahol minden pozícióban egyértelmű igény a jó fogsor, a szép mosoly, a csillogó szem. Megfigyelése egyébként az, hogy a magas, sportos alkatú, kellemes megjelenésű pályázói könnyebben el tudják adni magukat a munkaerőpiacon, magasabb fizetéseket érnek el, mint például az alacsony, tömzsi emberek.
Dr. Gere Ilona közgazdász, a Foglalkoztatási Hivatal kutatási részlegének munkatársa úgy látja, a multinacionális cégek által hozott új elvárásokat - fiatalság, szépség, gazdagság - a magyar terepen túlzásokba esve kezdték alkalmazni. Feltehetően azért is, mert ha már egyéb szempontból nem tudták felvenni a versenyt, legalább a külsőben igyekeztek alkalmazkodni. A villogó fogsorú amerikai menedzserek sok magyar cég vezetőiben keltették azt a képzetet, hogy csak az ilyen emberekkel lehet eredményt elérni. Olyan területeken, mint a szolgáltató szféra, ahol az ügyfelekkel kapcsolatba kerülő alkalmazottak slampossága kihalófélben van, mindez találkozott is a fogyasztók igényeivel.
Nők a pult mögött
A Fővárosi Munkaügyi Központ III. kerületi kirendeltségének vezetője, Dudás Istvánné szerint viszont a magyar cégek, vállalatok messze nem tulajdonítanak akkora jelentőséget a külsőnek, mint Nyugat-Európában vagy Észak-Amerikában. Tapasztalata azt mutatja, hogy a magyaroknál a túlsúlyosság sem végzetes. A multinacionális cégeknél viszont a túlsúly jelentős hátrány a munkavállalónak: Salamon Csilla emlékszik olyan esetre, hogy két jelölt közül - hiába volt kettővel több nyelvvizsgája - nem a túlsúlyos embert választották. (Lásd Interjú a kövérrel című keretes írásunkat.)
Az ápoltságra a magyar cégek is egyre nagyobb figyelmet fordítanak. "Mivel a szépség hiánya ellensúlyozható ápoltsággal, de ez fordítva nem működik, munkaügyi központunk nőknek tartott tréningjein kozmetikai, szépségápolási ismeretek is szerepelnek, és a közvetítő - nemtől függetlenül - diszkréten figyelmezteti a meghallgatásra indulót, hogy egy kis ügyességgel lehet javítani a külsején" - mondja Dudásné. Sőt ez még bizonyos "betanított munkáknál" is fontos lehet: egy szállodába például nem küldhetnek olyan asszonyt takarítónőnek, akinek elöl hiányos a fogsora. A bolti eladóknál pedig fokozottan figyelnek az ápoltságra - persze minél "jobb" az üzlet, annál inkább. "Az egyik most megnyílt bevásárlóközpontba kimondottan jó kinézetű, csinos eladókat kerestek. Noha nem szabad ilyen szempontból diszkriminálni, a munkáltató szempontjait is figyelembe kell venni" - összegez a kirendeltségvezető.
"A vevőnek egy bizonyos ápoltság felett nem számít, hogy néz ki az eladó, csak kedves legyen, mosolyogjon - foglalja össze a szépség szerepét egy külföldi tulajdonú áruházlánc humánerőforrás-menedzsere. - Vásárlóink nagy része nő, illetve ők kormányoznak bevásárláskor. Ha szép lányok mosolyognának a férjeikre, nem lennének túl boldogok. Olyan posztok esetében, ahol az ügyfelekkel gyakori a kontaktus, nyilván előnyben vannak a szép emberek, de egy tapasztalt menedzser kimondottan a fizikai szépségre alapozva nem részesít senkit előnyben. Ha azonban valakinek a szépségéből adódóan kellemes kisugárzása is van, akkor feltételezik róla, hogy magánélete kiegyensúlyozott, megbízható, valószínűleg nem hullámzó a teljesítménye, és optimista."
Inkább a kapcsolatok
Egy vezető reklámcég ügyfélkapcsolati menedzsere szkeptikus a szépségnek túl nagy jelentőséget tulajdonító teóriákkal kapcsolatban. Szerinte a megjelenés rendezettsége, a kulturált öltözködés természetesen alapkövetelmény, de az egyéniség harmóniája és kommunikációs stratégiája a döntő. Persze egy kliensekkel foglalkozó ember nem lehet riasztó hatású, de akiről azt gondolják egy üzleti tárgyaláson, hogy "jó nő, vagy jó pasi", az külsejével gyakran zavarba hozza tárgyalópartnerét, amitől az könnyen makacs lesz. "Nem tartom magam jóképűnek, mégis jól elhelyezkedtem" - támasztja alá, így állítása szerint ő sem ebből a szempontból szelektál munkatársai között.
A speciális szaktudást igénylő, a "reflektorfényt" kerülő, úgynevezett "back office"-környezetben dolgozó embereknél a kellem úgy tűnik, indifferens. "Egy bandzsa könyvelőt ugyanis el lehet helyezni a szekrény mögé - szemlélteti egy belvárosi munkaközvetítő, de hozzáteszi: - A nagyon csúnya, testi hibás, csakúgy, mint a kifejezetten túlsúlyos emberek anyagait félve adjuk át a munkaadóknak, és ilyenkor figyelmeztetjük is őket."
A cégek fokozott elvárásaikat általában a "jó megjelenésű", multinacionális közegben a "business like" kifejezésekkel címkézik, és a fejvadászok, közvetítők ebből már értenek. A hátrányos külső miatt kapott vélt vagy valós visszajelzések komoly önbizalomvesztést produkálhatnak, megesett, hogy egy főiskolát végzett nő külseje miatti szorongása és elkeseredése miatt mindenáron takarítónői állást szeretett volna, kifejezett esztétikai diszkrimináció mégis általában csak bizonyos szakmákban tapasztalható. Salamon Csilla szerint minél feljebb megyünk a vállalati hierarchiában, annál kisebb szerepet játszik a szépség, és véleményét sokan osztják. Azt pedig, hogy az előnytelen külsejű emberek előrejutásánál vagy a nők munkahelyi érvényesülésével kapcsolatban emlegetett úgynevezett "üvegplafon-jelenség" - a ranglétra a diszkriminációk miatt láthatatlan - nálunk felső szinten nem létezik, azzal magyarázzák, hogy a kapcsolati tőke szerepe óriási Magyarországon.
Linder Bálint
(Köszönet az Est Fm-nek a cikk megírásához nyújtott segítségért)
Alvilág
A "Vokálénekes lányt keresünk vadonatúj produkcióhoz" hirdetésben megadott számon egy férfi jelentkezik be mint producer. A lány bemutatkozik, majd folytatná, hogy hol hány évig tanult énekelni, de a férfi közbevág: És hogy nézel ki?
Lány: ???
Producer: Na, valamit a külsődről.
Lány: Na de mit?
Producer: Hány kiló vagy?
Lány: Miért?
Producer: Mert csúnya, kövér lányokkal le se ülök tárgyalni.
Lány: Az nem is érdekli, milyen a hangom?
Producer: Majd meghallgatom azt is, miután megnéztelek magamnak. Hajad színe?
Interjú a kövérrel
Mark V. Roehling vizsgálatai szerint a munkahely keresésekor hátrány a súlyfelesleg. Különösen igaz ez a kommunikatív foglalkozások esetében. Az interjúk során sok munkaadó nem is titkolta a túlsúlyosakkal szemben táplált előítéleteit. Az alacsonyabb jövedelem mellett a hátrányos megkülönböztetés az előléptetés - sőt gyakran már a felvétel - megtagadásában jelentkezhet. Roehling szerint a diszkrimináció egyik oka, hogy egyesek hajlamosak a kövéreket hibáztatni állapotukért. Ezzel egybevág a szociálpszichológus, Elliot Aronson megállapítása arról, hogy a sztereotip mesék, rajzfilmek, a tévé felelőssége érhető tetten abban az automatizmusban, ahogyan a vonzó külsőhöz csupa előnyös belső vonást társítunk, és fordítva. Néhány humánerőforrás-szakember azonban azt állítja, hogy a hátrányos megkülönböztetés mögött pénzügyi okokat kell keresnünk. Amerikai kutatók 1998-ban az elhízás gazdasági vonzatait vizsgálták egy háromezer banktisztviselőre kiterjedő felméréssel. Azt találták, hogy a testtömegindex emelkedésével nő a betegállományban töltött napok száma. Míg a súlytöbblettel rendelkezők évente átlag 8,4 napot töltöttek betegállományban, addig a normál súlyúak 3,7 napot. Az előbbiek hiányzásaikkal jelentős többletköltséget okoztak.
- kempf -
