Sípályák Magyarországon: Talpuk alatt fütyül a szél

  • Linder Bálint
  • 2001. december 20.

Sport

"Kedvezőtlen természetföldrajzi viszonyok és társadalmi feltételek", így lehetne összefoglalni a határainkon belüli síelés viszonyait. Nemhogy minden kicsi, de korszerűtlen is: kevés a parkolóhely, síbusz alig, gyakran 20 percet kell sorban állni a vécéért meg a felvonóért és az átlag 4-500 méteres csusszanásért. Mégis az első hótól az utolsóig hétvégente bedugulnak a helyek. Több tízezerre tehető azoknak a száma, akiknek a magyar sípályák kikapcsolódási és sportolási esélyt kínálnak, és azoké, akiknek sem kedvük, sem lehetőségük évente minimum 40-70 ezer forintot költeni, plusz 700-2500 kilométert vezetni.
"Kedvezőtlen természetföldrajzi viszonyok és társadalmi feltételek", így lehetne összefoglalni a határainkon belüli síelés viszonyait. Nemhogy minden kicsi, de korszerűtlen is: kevés a parkolóhely, síbusz alig, gyakran 20 percet kell sorban állni a vécéért meg a felvonóért és az átlag 4-500 méteres csusszanásért. Mégis az első hótól az utolsóig hétvégente bedugulnak a helyek. Több tízezerre tehető azoknak a száma, akiknek a magyar sípályák kikapcsolódási és sportolási esélyt kínálnak, és azoké, akiknek sem kedvük, sem lehetőségük évente minimum 40-70 ezer forintot költeni, plusz 700-2500 kilométert vezetni.

Amit Trianon hegyből és völgyből elvett, azt előbb a harmincas, majd a hetvenes évek lelkesedése igyekezett pótolni pályaépítéssel. A legtöbb ma is használatos pálya és felvonó

szocialista kalákában,

erdei irtásokon jött létre: az erdészetek és környékbeli nagyvállalatok elsősorban "társadalmi munkával" (illetve a kötelező elengedésével) pártolták az egyesületi kezdeményezéseket. Ennek eredményeképpen ma 28 hosszabb-rövidebb lesiklóterep van országszerte, főleg Észak-Magyarországon, de lehet sík vidéki pályán is robogni - sík területen, 300 méter hosszan. A legrövidebb (helyi összefogással épült), 150 méter hosszú tanpálya egy dorogi iskola udvarán található, a leghosszabb pedig - viszont egyáltalán nem a legjobb - a Kékes déli lejtőjének 2200 métere, de ott fél órát kell várni a síbuszra. A terepviszonyokat és a pályák számát (9) tekintve az elitet Bánkút képviseli. Ha a Kékes északi oldalán lévőt tovább vezetnék és nyilvánossá tennék, az ország egyik legjobb és legkedveltebb pályája lehetne.

Öt helyen (Bánkút, Eplény, Kékes, Mátraszentimre, Szokolya) napnyugtával sem kell lecsatolni, mert esti világítással nyújtják a napot. A szezon ettől még kurta: Eplényben (Bakony) 25-30 havas nappal számolnak egy évben, a Bánkúti Síklub elnöke az utóbbi 10 év átlagában telente 60-65 napon lát havat. A fagyos napok száma viszont jóval több, így a szezon mesterséges, hóágyúval történő nyújtása (és a hóviszonyok javítása) szóba jöhetne, de ez a méregdrága technika jelenleg két helynek: Zebegénynek és Bánkútnak áll rendelkezésére. Ratrakkal, a pálya gondozására alkalmas géppel is mindössze három helyen rendelkeznek, ezek nélkül pedig hatékony karbantartást nehéz elképzelni. A honi bércekre a teljesen kezdők mumusai: tányéros és trükkös kampós felvonók cipelik fel az embereket, "beülős"-libegős gép sehol sincs. Pedig ezek a szezonon kívüli időszakban is nagyot dobnának a hegyek turistaforgalmán, mert a népek talán hajlandóak volnának néhány órára a hegy alján hagyni autójukat.

Egy hétvégi napon a kiváló kondíciójú és a tömegjelenetektől vissza nem riadó emberek 2-3000 forintot is elsíelhetnek egy itthoni síterepen, de az átlagos kiadás úgy 1000-1500 Ft, ennyiért Galyatetőn már napibérletet is lehet kapni. Aktualizált adatokat a jelentősebb sípályákról telefonszámokkal többek között a www.sielok.hu oldalon, a Zöldpont hószolgálatánál: www.zoldpont.hu, a www.winter-net.hu-n találunk, de Bánkútnak, Eplénynek és Mátraszentimrének már külön weboldala is van.

A területek

a mai napig állami tulajdonban,

az erdőgazdaságok kezelésében működnek, de a rajtuk található felvonókat főleg magánvállalkozók, sportegyesületek, néha önkormányzatok üzemeltetik. Vállalkozásaik közös jellemzője, hogy veszteségesek, maximum nullszaldósak, és rendszeres állami támogatottság híján egy-két csillagos szolgáltatásokat tudnak csak nyújtani. Sokan a magántőke bevonulásától remélik az új feltámadást, de még egyetlen pálya életében sem jött el a várva várt pillanat.

A Börzsöny legfrekventáltabb pályájának (ahol jó ötven éve síelnek!), a nagy-hideg-hegyi, szánkóval is látogatható lejtőnek a liftjeit néhány éve egy tehetős magánvállalkozó vette át a további finanszírozásra képtelen síszövetségtől, és a tőkét sikeres üzleti vállalkozásából átcsoportosítva kezdte működtetni. Álmaiban önfenntartó vállalkozást dédelgetett, de hiába vett egy új liftet, szervezte meg a buszt és takaríttatta az utakat, a hétvégi teljes kapacitás ellenére célja egyre távolabb kerül, és a vállalkozó lelkesedése lassan alábbhagy. Már csak azért sincs könnyű helyzetben, mert a terület felett az Ipoly Erdő Rt., a Duna-Ipoly Nemzeti Park, sőt az egri állami erdészeti szolgálat is hatósági jogokat élvez, igaz, viszonyuk egyáltalán nem harmonikus.

A sok területgazda nemcsak az esetleges fejlesztések engedélyeztetési ütemét lassítja le, hanem gyakorta egymásra mutogat, mint például az egyesületi erővel hajtott bánkúti "síparadicsom" esetében, ahol bár Borsod és Heves megye egyöntetűen magáénak érzi az ország legnépszerűbb terepét, a támogatás jogát roppant udvariasan átengedik a másiknak. Nagyvonalúságukról talán anynyit, hogy Miskolc városa (ahonnan a síelők jó része érkezik) tavalyelőtt negyvenezer forinttal járult hozzá a kilenc pálya fenntartásának költségeihez, és azt sem tudta elintézni, hogy egy buszjárat arra vegye az irányt. A pályák 95 százaléka Borsod-Abaúj-Zemplén, 5 százalékuk Heves megyére esik, de mivel a közigazgatási térképek szerint az ide tartozó turistaház egésze már Heves megyei, jól informált emberek figyelmeztették az egyesület vezetőit: ne fektessenek több száz óra munkát abba, hogy a másik megyéhez pályáznak támogatásért, mert az hiábavaló lesz.

Eplényben viszont önkormányzati elszántság működteti a Dunántúl három legjobb pályáját, az idei szezontól esti világításban is. A felvonók bevételének ötszörösét teszi még a kalapba a testület, így nincs veszteség, de fejlesztésre, például egy újabb pálya beindítására már nem marad pénz.

Linder Bálint

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.