Négyszáz kilométert fut a holokauszt magyar áldozataiért

Sport

Októberben lefutja a Dohány utcai zsinagóga és Auschwitz-Birkenauig közötti 400 kilométeres távot egy szegedi esküvő- és rendezvényszervező. Ezzel emlékezik a holokauszt magyar áldozataira. Orosz Gábor nem profi sportoló, az ultrafutásban (ami a 42 kilométeres maratoninál hosszabb távokat jelenti) nincsenek is profik, csak lelkes emberek – de ebben a világ élvonalához tartozunk.

Ne titkolja tovább a cég anyagi helyzetét, mert a szegedi polgároknak joguk van tudni arról, hogyan költik el a pénzüket! – szólította fel a szegedi IH Rendezvényközpont igazgatóját a Demokratikus Koalíció szegedi szervezete 2014. június 13-án, az intézmény bejárata előtt tartott tájékoztatón. Az akkori tudósításokban fordult elő utoljára Orosz Gábor neve a DK-val kapcsolatban. A férfi azóta rendezvény- és esküvőszervezéssel foglalkozott, de a 2020-as év nem az ilyen vállalkozásoké volt. Fiával közösen is dolgozik, és ennek a munkának, amely a sporthoz, az életmódhoz kötődik, van köze ahhoz, hogy az ő életmódja is megváltozott.

Belefutni a töksötétbe

„Majdnem húsz évet töltöttem el a vendéglátóiparban. A 2010-es évek elején, amikor már DK-ztam, jócskán száz kiló fölött voltam, és dohányoztam. Ahogy abbahagytam a politizálást, az nagy változással járt az életemben. Elkezdtem jobban odafigyelni magamra. Addig is kocogtam már, és kettlebeleztem, de 2016-tól futottam komolyabban. Ahogy az ember mackóalsóban, teniszcipőben kimegy az utcára, és

belefut a töksötétbe, el lehet egy ideig a gondolataival, és ahogy halad, megint elkezd derengeni valami világosság.

2017-re közel negyven kilót fogytam” – mondja Gábor. Most 42 éves.

Nem beszélt dietetikussal, az interneten tájékozódva, minimálisra csökkentett szénhidrátbevitellel érte el a célját. Nem ment könnyen, mert szereti az édességet. Azért az ember a saját életét könnyebben meg tudja változtatni, mint a környezetét, az országot. – 2016 végén lett edzőm, Bartos Dávid, majd a 2019-es Ultrabalaton óta Maráz Zsuzsanna készít föl.  

A futóedzőt ma nem úgy kell elképzelni, mint a Tűzszekerek című filmben Harold Abrahams szigorú trénerét, Sam Mussabinit, aki pálcával mutatja, meddig kell emelnie a térdét futás közben a tanítványának. – Zsuzsi a példaképem – mondja Gábor. – Nagyon közel áll hozzám az a felfogás, ahogyan viszonyul az élethez és a futáshoz. Amikor a helyzet engedi, találkozunk, de ő Esztergomban él, én Szegeden. Egy online felületre felteszi a heti tervemet, az belekerül az órámba, és amikor futni indulok, többnyire este, az óra megmondja, mit hogyan kell csinálnom. Általában a városban futok. A hétvégi, három négy órás hosszabb edzéseken Tiszasziget felé, a szerb határig megyek, vagy átfutok Makóra, Hódmezővásárhelyre, és visszabuszozok. Minden futás után leírom, hogy éreztem magam, és ezt a hét végén megbeszéljük.

Akikre már senki sem emlékezik

Ami a kihívásokat illeti, Orosz Gábor a nem is olyan régi kezdeteknél először félmaratont akart futni. Boldog is volt, amikor 1 óra 52 perc alatt sikerült teljesíteni a 21 kilométert, de elkezdett nőni az étvágya. A maratoni táv először edzésen lett meg. Azóta feszegeti saját határait, ahogy sokan ebben az egyre népszerűbb szabadidősportban,

amelyben Magyarország most a legjobbak, Bódis Tamás és Csécsei Zoltán eredményei alapján a világ élvonalához tartozik.

Gábor büszke arra, hogy a 2018-as országos bajnokságon nyílt kategóriában hetedik lett 50 kilométeren. Az Ultrabalatont testvérével párban futotta, az ott megtett százhúsz kilométer volt az eddigi leghosszabb távja. Gyorsasága és az erőnléte pedig azóta is fejlődött.

 
Orosz Gábor

Az, hogy edzésterv alapján dolgozik, azzal is jár, hogy mindig egyedül fut. Nem mintha baja lenne az emberekkel, csak futás közben szeret magával foglalkozni, zavaró körülmények nélkül figyelni, befelé és kifelé. A kívülállónak egy futót látva támadhat az a gondolata, hogy az az ember biztos valami probléma elől fut. A futók viszont a lélek harmóniáját keresik és érzik. Az a tapasztalat, hogy nehéz döntési helyzetekben jobb megoldás születik, ha sikerül előtte egy jót futni. Ez a sport elvezet önmagunkhoz – idézi Simonyi Balázst, az Ultra című film rendezőjét Orosz Gábor. Ez, hogy jobban átgondolja az életét az ember, változásokat is hoz, de van, ami állandó marad. A rendezvényszervező férfi közéleti énjéből mostanra néhány alapelv tisztelete maradt: sosem hagyja szó nélkül az agresszivitást, és fontosnak tartja az emlékezést. – Ez a szívügyem volt akkor is, amikor a DK-val dolgoztam. Szóvá tettem, mit művel a Jobbik, tiltakoztam, amikor a zsinagóga kerítésére szappant tettek. Az én családomat nem érintette a holokauszt, de

a közösség tagjaként, azt gondolom, emlékezni és emlékeztetni kell, mert a felejtés megsokszorozza a veszteséget.

A holokauszt nemzetközi emléknapján, vagyis január 27-én tette közzé Orosz Gábor, hogy 2021. október 2-án a budapesti Dohány utcai zsinagóga elől indulva elfut Auschwitz-Birkenauba, így állítva emléket azoknak a magyaroknak, akiket a második világháború idején elhurcoltak. Ezt a 400 kilométeres utat úgy tervezi meg, hogy

közben 600 ezer lépést tegyen meg, minden egyes magyar áldozat emlékére,

akik között voltak ismert személyiségek, és olyanok is, akikre már nincs, aki emlékezzen. Az indulás időpontja a haláltábor építése kezdetének 80. évfordulója. Auschwitzban minden harmadik áldozat magyar volt.

Auschwitz_top_story_lead.jpg

 
Ide érkezik az emlékfutás: az auschwitzi koncentrációs tábor kapuja 

Támogatók már vannak

Egy ilyen útról a laikus azt hiszi, borzasztó hosszú lehet. Az ultrafutók inkább arra gondolnak, hogy ilyen távon tényleg jól magába mélyedhet az ember. Be lehet zárkózni és ki lehet nyílni, amikor az ember akarja, miközben az a tudat, hogy sokan gondolnak rá, jólesik.

Orosz Gábor azt már tapasztalta magáról, hogy a sorozatterhelést jól bírja, és a gyomra is erős. Nem okoz problémát, ha csak zselét vesz magához egy hosszabb távon. Az Ultrabalatonon például banánt, sós perecet evett, kólát ivott. Ezt az italt egyébként máskor ő sem szereti, de versenyen kívánja. 

A 400 kilométer meg attól függően nagy kihívás, hány részletben teljesíti. – Ezt még nem döntöttük el. Ott a Tátra, 3000 méter szintkülönbséggel, amelyen át kell kelni, és ez egy magamfajta alföldinek mindig komolyabb kihívás, mint annak, aki hegyes terepen edz. Ezért megyek majd el egy hétre a Zalai-dombságba. Meg fogjuk tervezni az utat, melyik nap mennyit futok, hol pihenek, tisztálkodom.

Egy biztos, idén október 2-án elindulok, és meg fogok érkezni Auschwitzba 

– mondja Gábor.

– Amióta bejelentettem, hogy erre készülök, többen értesítettek, hogy segíteni szeretnének. Ez nagyon jólesett. Egy budapesti orvos fölajánlotta a médiakapcsolatait, egy táplálékkiegészítőkkel foglalkozó cég is megkeresett, hogy támogatna. Egy szegedi vállalkozás pedig jelezte, hogy örömmel segíti a felkészülésemet és az utamat.

Figyelmébe ajánljuk