Szõnyeg az egész világ, és birkózó benne minden férfi és nõ - gondolom, miközben a Thököly úti dugón próbálom átverekedni magam. A Nemzeti Sportcsarnokba igyekszem, ahol a válogatott birkózónõk közös keretedzését tartják. A magyar lányoknak nem sikerült az athéni kvalifikáció, hogy kiköszörüljék a csorbát, teljes mellszélességgel készülnek a jövõ évi budapesti vébére. A hivatalos elnevezés - kötött-, szabadfogású és nõi birkózó világbajnokság - félrevezetõ lehet, hisz a nõi birkózás nem valamiféle harmadik típusú szõnyegakrobatika. A lányoknál csak szabadfogás létezik, a szabályok pedig azonosak a férfiakéival.
Egy "héraklészes" apuka készséggel megmutatja a lányokhoz vezetõ utat (a Héraklész utánpótlásprogram tizenöt nõi birkózót is támogat), de látva, hogy az ajtóban hátrahõkölök, árnyalatnyi büszkeséggel a hangjában megjegyzi: "Itt aztán van szag!" Kétségbeesetten dünnyögöm: kizárt, hogy ez nõkbõl jön.
A hatalmas teremben egy regiment kamasz fiú közt szinte elvesznek a nõk. Vámos Péter szakágedzõ felvilágosít: a junior és felnõtt lányok ilyenkor párhuzamosan edzenek a terem nagyobb felét kitöltõ junior fiúkkal. De nem is baj, hisz
belevaló edzõpartnerekbõl
hiány van, ezért a lányok mellé gyakran egy-egy fiatalabb vagy kisebb súlycsoportba tartozó fiút osztanak be. "A szabályok ugyanazok, ám a nõk az eltérõ fizikai-biológiai adottságok miatt másképp mozognak. Sokkal hajlékonyabbak, olyan helyzetekbõl is képesek kijönni, ahonnan egy férfinak esélye sincs" - mondja Vámos, majd hozzálát, hogy a fejtámaszok, híd- és más bemelegítõ gyakorlatok után új fogást mutasson. Míg a karkulcsot, más néven amerikai kulcsot próbálgató lányok közt körbejár, feltûnik a pólójára írt, a helyzetnek némiképp ellentmondó hitvallás: "A kislányok kézilabdáznak. A kisfiúk fociznak. A férfiak birkóznak."
Most már országszerte 120 lány is. Az egyesületek száma folyamatosan nõ, de ez még mindig kevés. "Súlycsoportonként gyakorlatilag egy-egy versenyzõnk van. Nincs kivel edzenünk, így nehéz felkészülni a nemzetközi versenyekre" - mondja Vatai László, a nõi szakág vezetõje, hozzátéve, hogy kívülrõl, az eredményeket tekintve a helyzet nem olyan drámai. A világ kezdi megismerni a magyar lányokat, és lassan felcseperedik az utánpótlás is, az elsõk, akik nem más sportág - jellemzõen a cselgáncs - felõl "igazoltak át".
Godó Kitti egy durcás képû fiút dögönyöz. A 21 éves lány tavalyelõtt juniorként szerezte meg a felnõtt vb hatodik helyét az 55 kg-osok mezõnyében. Egykori riválisa, Sastin Marianna - aki feljebb lépett az 59 kilósok közé, és negyedik lett - sérülése miatt ma nincs itt. Távolabb egy magas szõke páros akaszkodik össze: a 29 éves Soós Rita és a 19 éves Szerencse Mónika - õk is a nemzetközi elismertség küszöbén állnak. Az ifik korábbi edzésérõl maradt itt a törékeny alkatú, 15 éves Barka Emese, aki az idei kadett Európa-bajnokság bronzérmeseként a hazai nõi birkózás egyik nagy reménysége.
Vatainak kezdetben egyáltalán nem tetszett a nõi birkózás: "Mindig fiúkkal dolgoztam, idegenkedtem tõle, ahogy más a nõi focitól. De aztán láttam, hogy a lányok milyen elszántak, a cél érdekében félretolnak magánéletet, szórakozást, és úgy döntöttem: rendben, rajtam ne múljon. Elõször az embereket szerettem meg, rajtuk keresztül köteleztem el magam a nõi birkózás mellett." A dabasi szakosztályvezetõt január 1-jétõl kérték fel a nõi szakág felkarolására, ezután nyolc hónapon át folyamatosan edzõtáboroztak, napi három edzés mellett még hét végén is csak ritkán mehettek haza.
Elérkezik az edzés legszilajabb szakasza, a szituációs birkózás. A lányoknak nyakatekert kiindulóhelyzetbõl kell kitörniük adott idõ alatt. Ha sikerült, máris kezdhetik újra. "Fogd meg a lábát! Nyomd be a fejét a szõnyegbe! Tessék rendesen odavágni!" Vatai elismeri, hogy a birkózáshoz szükség van egy adag agresszióra, ám szerinte a nõk ebben nem szûkölködnek. A szõnyegen az is bebizonyosodik, hogy
a nõknek magasabb
a fájdalomtûrõ képességük. "Akkor jöttem rá, milyen komoly térdízületi sérülése van az egyik lánynak, amikor rendesen kivizsgáltattuk. Az orvos azt mondta, hogy ugyanilyen sérülésnél egy válogatott rögbis fiú közölte volna: nem éli túl. Strapabírók a lányaim, szó nélkül tûrnék, hogy tropára menjen a térdük. De most mindenki elvégeztette a szükséges mûtéteket, rendbe tetették magukat a közelgõ versenyekre."
A nõi birkózásnak nagy hagyománya van az ázsiai országokban. Nehéz ellenfelek az oroszok, a németek és a lengyelek is, és meglepõen sokan birkóznak Skandináviában. "A többiekkel talán fel tudjuk venni a harcot. Az áprilisi Eb-n legalább egy érmet várok, és a többieknek is be kell csúszniuk a pontszerzõ helyekre" - mondja Vatai, akihez Vámos mellett az utóbbi idõben az Európa-bajnok Bíró László is csatlakozott, hogy együtt munkálkodjanak a hazai nõi birkózás felvirágoztatásán. A felkészülést nehezíti, hogy olyan gyorsan változtatják a szabályokat, hogy néha még a szakmabeliek is nehezen tudják követni. Most például január 1-jétõl egy sor cselgáncs- és szumószabályt vesznek át.
Az edzés végén járunk, már csak a nyújtás-lazítás van hátra. Néhányan extra erõsítési feladatot kapnak, mások maguktól nyomnak le még egy sorozat felülést. Kitti meg van elégedve a mai edzéssel, mert "nem volt unalmas". Édesanyja szerint a kirobbanó energiájú szajoli lány a helyi sportklub kispadján, fiú barátait nézve kapott rá a birkózásra, elsõ osztályos korában. Akkoriban nemigen létezett a nõi birkózás, ezért rövid ideig más sporttal próbálkozott, de maradt a régi szerelem. A szakág megalakulásakor átigazolt a Fradihoz, feljött Pestre, most a Testnevelési Egyetemre jár. Veleszületett halláskárosodása különösebben nem akadályozza a birkózásban. "A bírók a nemzetközi versenyeken is nagyon rendesek. Ha úgy adódik, nem sípszóval jeleznek, hanem odajönnek, és megérintik a vállamat."
"A birkózás durva, de gyönyörû sport. Gyors, robbanékony, látványos dobásokat lehet csinálni. Egy nagy ívû dobás után még nincs vége a meccsnek, mint a cselgáncsban, csak pontot adnak érte" - mondja Szerencse Mónika. Míg a birkózás komolyabbra nem fordult, válogatott szinten cselgáncsozott, most az élsport mellett újságírást tanul. Egy idõ után a cselgáncsszövetségben nem nézték jó szemmel, hogy birkózni kezdett, ezért választás elé állítottak. "A birkózás jobban ment, több sikerélményem volt, ennél maradtam. Lehet, hogy egy laikusnak nem tetszik, hogy izzadt testek tologatják egymást egy körben, de aki csak egy kicsit is ért hozzá, észreveszi a szépségét. Nem lehet megunni, itt mindig vannak új dolgok."
A birkózás ma jó karrierlehetõséggel kecsegteti a keményebb sportokat kedvelõ lányokat, akik azonban civilben cseppet sem férfiasak: nem rengenek rajtuk gyanús kötegek, alakjukon meglátszik, hogy a birkózás elsõsorban a természetes mozdulatokon alapul. "Nõ vagyok, úgy öltözöm és úgy is viselkedem. Én is szoktam nyavalyogni, sírni, sajnáltatni magam. Fáj, ha megütöm a mellem, de ez benne van a pakliban" - mondja az egyikük, aki a többiekkel együtt nem érti, hogy az utóbbi idõben felkapott, többek által látványosnak mondott nõi bokszban miért veretik szét a lányok az arcukat. Nekik csak a fülükre kell vigyázniuk, arra meg ott a fülvédõ. A fiúkkal kifejezetten szeretnek edzeni, mert jobban tûrik a "szadizást, és keményebben meg lehet õket markolni" - bizonyos fogásoknál.
Orosz Ildikó
