Süket Duna: Mesügér

szerző
Szily László
publikálva
1999/42. (10. 21.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Váratlanul sikerült elcsalnom dr. I.-t focimeccsre. Fizettünk fejenként 500 forintot, ezért másfél óra alatt a következő élményekben volt részünk: egy testes roma szurkoló "buzicigány"-nak nevezett, egy fiatalabb antropológus viszont olyan zsidónak, akinek palesztin az anyja, végül egy lelkes angyalföldi drukker felénk lőtt pisztollyal. Én menekülés közben mondtam, hogy ennél többet sehol sem kapni ötszázért, dr. I.-nek azonban nem volt elég az izgalmakból, és mindenáron sügerezni akart.

Váratlanul sikerült elcsalnom dr. I.-t focimeccsre. Fizettünk fejenként 500 forintot, ezért másfél óra alatt a következő élményekben volt részünk: egy testes roma szurkoló "buzicigány"-nak nevezett, egy fiatalabb antropológus viszont olyan zsidónak, akinek palesztin az anyja, végül egy lelkes angyalföldi drukker felénk lőtt pisztollyal. Én menekülés közben mondtam, hogy ennél többet sehol sem kapni ötszázért, dr. I.-nek azonban nem volt elég az izgalmakból, és mindenáron sügerezni akart.

Ezen annyira meglepődtem, mint az unokatestvérem, amikor pár napja összefutott egy gimnazista osztálytársával.

- És mi van a húgoddal? - kérdezte az unokatestvérem.

- Kint van fotózni Amerikában, és milliókat keres - mondta az osztálytársa.

- Hogy kapott ilyen jó melót?

- Meghirdettek valami pályázatot egy magazinban, és beküldött egy fotót.

- Milyen fotót?

- A pinájáról.

Na, ekkor meglepődött az unokatestvérem, pedig otthon van a cselekményes pornó műfajában.

*

Szeretem, hogy dr. I. olyan gyorsan tud témát váltani. Még ki sem értünk a Fáy utcából (ahol annak ellenére sem lőttek ránk páncélököllel, hogy a barátom bugyirózsaszín dzsekijéről egyszerűen ordít: nem drukkolhat egy szerény, szimpatikus munkáscsapatnak), amikor a lelkes boncolóorvos már a Hajógyári-szigeti sügerekről faggatott.

Hosszú bot, kétgrammos úszó, kevlár előke, apró csalihal, elmebeteg halőr - soroltam éppen a legfontosabbakat, amikor hátba vágott Rozi, a világ legvékonyabb bodybuildere, hogy helló, képzeld, újraindul a Rasta Business.

*

A budapesti sajtótörténet legszebb pillanata volt, amikor Rozi az angyalföldi bérház lépcsőházában a falra celluxozta a ragasztvány formátumban megjelenő lap első számát, ami a kezdeti időszakban, neve ellenére, a rasztafárik üzleti tranzakciói helyett inkább egy Rajnai nevű, kalapácsfejű szomszéd lejáratásával foglalkozott. A megjelenés nem várt viharokat kavart a házban, mivel Rozi a cikkben leleményes módon "Rajnák" álnéven szerepeltette a szomszédot.

*

Rozi ragaszkodott hozzá, hogy ugorjunk fel hozzá, és ott ünnepeljük meg, hogy a Rasta Business nemsokára az interneten éled újra. Rozi szobájában az egyetlen dísz - mi más is lehetne - egy gigászi jamaicai zászló, közepén Bob Marley arcképével.

Ünnepeltünk egyszer, ünnepeltünk kétszer, dr. I. már egészen mélyre süllyedt a fotelben, és olyan arcot vágott, mint egy ábrándos tulok, amikor Rozi, az agysejtgyilkos alkohol közismert ellensége meglepetésemre egy üveg gyanús külsejű bort hozott be, amit durbincs sógornak nevezett. A képzeletbeli mezőkön legelésző boncmester ettől néhány másodpercre visszazökkent a valóságba, és a lelkemre kötötte, hogy másnap pirkadatkor 30 apró ezüstkárásszal jelentkezzek nála.

*

Hiába vertem az ajtót, később pedig a dinoszauruszembrió-pozitúrában heverő dr. I. lágy részeit, a megátalkodott nem volt hajlandó felébredni, pedig hatkor keltem a kárászok miatt. Sötétebb gondolataim támadtak, mint Bayer Zsoltnak a hanukka-bálon. Álmos voltam, de hamar kiterveltem a bosszút. Kezemre játszott, hogy manapság az ember gyufáért sem mehet le úgy, hogy ne botoljon egy buddhista papnőbe, úgyhogy bátran felhívtam közülük egyet, mivel tudtam, hogy már kora hajnalban elkezdi a kultikus zümmögést, és esténként bocsánatot kér a cipőtalpától.

*

Fél óra múlva értem vissza a szükséges kellékekkel, dr. I. természetesen még aludt. Néma csendben behordtam mindent a szobájába, aztán hazarobogtam, és vártam a hatást. dr. I. déltájban jelentkezett.

- Úristen, úristen, az ufológusok tényleg átvették a hatalmat!

- Na mi van?

- Képzeld, álmomban megjelent egy aljas tekintetű sügér, és mérges gázt fecskendezett rám, erre felébredtem, hiszen hajnalban indulunk a szigetre. Fölülök az ágyamban - batikolt az ágytakaró. Nagy levegőt veszek - tömény szantálszag. Rémülten körülnézek - a falon is batikolt rongyok meg gézek, Katmandu látképe, a láma gyermekkori portréja meg egy csapat gyapjas jak. Te, én tényleg félek, ki sem merek menni a konyhába. Nálad minden rendben? Ez itt pokoli. A csontkukackeltetőm állandó helyén egy baromi nagy Buddha-szobor van.

- Na és a szalamandra?

- Te büdös görény!

Újra eltekertem dr. I.-hez, akit hosszú percekig kellett engesztelnem, de végül hajlandó volt bemászni a kocsiba az összes botjával együtt. A Hajógyári-szigeten a holtág végénél álltunk meg, ott, ahol a bedőlt fák vannak meg az elmebeteg halőr stégje. Felnyársaltam egy kis kárászt a horogra, és bedobtam az ágak közé. Szinte azonnal elvitte valami az úszót. Kicsit vártam, aztán nagy lendülettel beakasztottam egy mohos törzsnek. A következő szerelék sem ázott öt percnél többet, amikor gyanúsan lassan elmerült az úszóm. Most hamarabb vágtam be, meg is lett a jutalom: a meggyötört csalihalra egy izmos testű folyami rák fonódott rá. Később egy túlzott önbizalommal megvert csukaivadék kapta be a nála alig nagyobb kárászt.

Lassan dr. I.-nél is megjött a kapás. Felváltva fogtunk sügeret, apró csukát és moszatos faágat. Az elmebeteg halőr, aki eddig némán figyelte az úszóját, hirtelen zavarbaejtően kamaszlányos hangon felvihogott.

- Rőzsét fogott, hihihi.

Nem akartam hinni a fülemnek, de legközelebb, amikor megint rőzsét fogtam, újra felvihogott.

Úgy látszik, ez a kegyetlen bosszúállás napja - gondoltam hazaindulás előtt, és mézédes modorban a rosszindulatú, de félhülye öreghez fordultam:

- Nem is tudom, mit szarozunk itt a sügerekkel, amikor megy az óriás dévér a kiságon alkonyatkor. Tegnap a végén csak hármat vittem haza, az is volt hat és fél kiló.

Azt hittem, nehezebb lesz, de máris beszopta.

- Hol is fogtad, öcsi?

Részletes leírást adatam neki Ekrem Kemál Gyuri bátyám, az ismert rohamosztagos etetett helyéről. Az egész sziget tudja, hogy a terepruhás, nemzeti érzelmű Gyuri nem kegyelmez, ha valaki a helyére téved, de a gőgös halőr a jelek szerint nem ereszkedett le a köznéppel való kvaterkázásig.

Egy hete nem látta senki.

Szily László

szerző
Szily László
publikálva
1999/42. (10. 21.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Terjeszkedik a magántőke
Jó üzlet az egészségügy
Uniós határvédelmi tervek
A kapukulcs őrzői
Interjúk
Somlyódy László, Mathias Énard
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...