Talán így volt

  • - bi -
  • 1996. július 4.

Sport

Talán először lehetett jó lelkiismerettel szurkolni a német válogatottnak.

Az ember persze azzal a hiú reménnyel ül le minden futballebéhez, amellyel minden futballvébéhez is, hogy tudniillik a sors most már tényleg igazságot fog szolgáltatni, s végre eljövel a futball ünnepe az angol-skót álomdöntő képiben (azt a gyönyörűséget pedig már elképzelni sem lehet, hogy minderre egy skót-északír és egy angol-ír elődöntő után kerül sor). Ez még akkor is így van, ha - mint az elmúlt hetekben - bizonyos objektív okok miatt nehéz szívvel tesszük ezt, tisztességes ember ugyanis hazai csapatért ab ovo nem szorít; lásd angol-spanyol, ami éppen azért volt elviselhetetlen, mert hát, ugye, az angolok!; s szeretteinkkel szemben a mérce, pláne ha az erkölcsi (amely fogalomnak futball kapcsán igenis jogosultsága van), mindig magasabb, mert éppen ez mutatja érzelmünk komolyságát szeretetünk tárgya iránt.

Talán pontosan emiatt lehetett az életben először jó lelkiismerettel szurkolni a német válogatottnak. Ráadásul ebben az sem gátolt, hogy, alighanem szintén először az életben, nem volt a németek között egyetlen olyan, a legösztönösebb ellenszenvet rögvest kiváltó futballista sem, mint amilyen volt Schumacher, Hrubesch vagy Stielike. Legfeljebb Möller nyálassága kelthetett némi visszatetszést bennünk, ezt viszont megnyugtatóan kompenzálta Klinsmann, Ziege vagy a csúf Sammer alapvetően - és német futballistáktól egyáltalán nem megszokott - humanoid jellege. Igen, ezek a németek, s ez is először tűnt így, hús-vér emberek voltak, akiknek a meg nem alkuvó győzni akarása most valóban a játék lényegéből fakadt, s nem abból a kényszerképzetből, hogy nekik újra és újra le kell gyűrniük a világot ahhoz, hogy a németségnek a tragikus leglényege mindenkit megérinthessen, s hogy ily módon végre-valahára megértse valaki azt, amit pedig nem lehet, vagyis a németség leglényegét (mivel olyan nincs).

Kinőtték tehát, de ami a legfontosabb, Anglia jó ideig nem rendez semmit, s így a legközelebbi világversenyen fenntartások nélkül eshetünk ismét depresszióba, amikor úgy a nyolcaddöntő magasságában elhullanak majd a brit oroszlánok.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van. Az ő kegyei éltetik, ő mozgatja a vezető személyi állomány tagjait, mint sakktáblán szokás a bábukat.