Talán így volt

  • - bi -
  • 1996. július 4.

Sport

Talán először lehetett jó lelkiismerettel szurkolni a német válogatottnak.

Az ember persze azzal a hiú reménnyel ül le minden futballebéhez, amellyel minden futballvébéhez is, hogy tudniillik a sors most már tényleg igazságot fog szolgáltatni, s végre eljövel a futball ünnepe az angol-skót álomdöntő képiben (azt a gyönyörűséget pedig már elképzelni sem lehet, hogy minderre egy skót-északír és egy angol-ír elődöntő után kerül sor). Ez még akkor is így van, ha - mint az elmúlt hetekben - bizonyos objektív okok miatt nehéz szívvel tesszük ezt, tisztességes ember ugyanis hazai csapatért ab ovo nem szorít; lásd angol-spanyol, ami éppen azért volt elviselhetetlen, mert hát, ugye, az angolok!; s szeretteinkkel szemben a mérce, pláne ha az erkölcsi (amely fogalomnak futball kapcsán igenis jogosultsága van), mindig magasabb, mert éppen ez mutatja érzelmünk komolyságát szeretetünk tárgya iránt.

Talán pontosan emiatt lehetett az életben először jó lelkiismerettel szurkolni a német válogatottnak. Ráadásul ebben az sem gátolt, hogy, alighanem szintén először az életben, nem volt a németek között egyetlen olyan, a legösztönösebb ellenszenvet rögvest kiváltó futballista sem, mint amilyen volt Schumacher, Hrubesch vagy Stielike. Legfeljebb Möller nyálassága kelthetett némi visszatetszést bennünk, ezt viszont megnyugtatóan kompenzálta Klinsmann, Ziege vagy a csúf Sammer alapvetően - és német futballistáktól egyáltalán nem megszokott - humanoid jellege. Igen, ezek a németek, s ez is először tűnt így, hús-vér emberek voltak, akiknek a meg nem alkuvó győzni akarása most valóban a játék lényegéből fakadt, s nem abból a kényszerképzetből, hogy nekik újra és újra le kell gyűrniük a világot ahhoz, hogy a németségnek a tragikus leglényege mindenkit megérinthessen, s hogy ily módon végre-valahára megértse valaki azt, amit pedig nem lehet, vagyis a németség leglényegét (mivel olyan nincs).

Kinőtték tehát, de ami a legfontosabb, Anglia jó ideig nem rendez semmit, s így a legközelebbi világversenyen fenntartások nélkül eshetünk ismét depresszióba, amikor úgy a nyolcaddöntő magasságában elhullanak majd a brit oroszlánok.

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.