A jegyen az áll: jó szórakozást, mégis összeszorult gyomorral lépdelünk a pincelépcsőn. A testek valószerűtlensége miatt a vártnál kevésbé torokszorító a látvány; ezek valójában műanyaggá változtatott emberek. Hosszú vegyi eljárásokon mentek keresztül, amit plasztinációnak hívnak. A módszer lényege, hogy a vizet kivonják a sejtekből, és folyékony szilikonnal helyettesítik. Ilyenkor tulajdonképpen maga a tetem a "fröccsöntőforma". A tartósított preparátumok aztán hosszú évtizedekig épek maradnak: az első példányok még ma is kitűnő állapotnak örvendenek. Az eljárás technikáját az őrült tudósnak kikiáltott Günther von Hagens anatómus (Lásd Testhelyzetük jogvédett című keretes írásunkat) dolgozta ki még a hetvenes években, de valahogy nem sikerült levédetnie. Von Hagensnek nincs is több köze ehhez a kiállításhoz, ő, ha éppen nem nyilvános boncolást végez, akkor a Body Worlds nevezetű, ugyanilyen tematikájú tárlataival járja a világot - hasonló botrányoktól övezve.
A valódi emberi maradványok keltette borzadály még nem ok a háborgásra. A testek eredetét körülölelő homály viszont már igen, és az emiatt kitört nemzetközi botrány, szokás szerint, csak fokozta az eleve profi hírverést. A Bodies bár népszerű anatómialeckének álcázza magát, valójában
kőkemény üzlet
A Premier Exhibition Inc. (PE) az amerikai tőzsdén jegyzett kiállítás-utaztató cég, ők hozták el hozzánk a Titanicot is, s a Bodies a világ tizennyolc városában látható egyszerre. Azért nem tizenkilencben, mert a New York-it június elején bezáratta az állam főügyésze; nem volt számára elég meggyőző a PE bizonyítéka a tetemek eredetét illetően.
Annyit lehet biztosan tudni, hogy a kiállítók Kínától kérték kölcsön a testeket. Állításuk szerint olyanokét, akik közeli hozzátartozó nélkül hunytak el, de ebben már csak a kínaiak becsületszavára tudtak hivatkozni. Azt azonban még a PE is beismeri, sőt, mintha még kérkedne is vele, hogy ez bizonyítéknak egészen gyenge.
Alig egy évvel az első Bodies floridai megnyitója után, 2006-ban a New York Times egyik újságírója meglátogatta a PE egyetlen preparátumbeszállítóját, a Daliani Egyetemet. Riportja szerint test- és szervkereskedés folyik ott, valamelyes kormánytámogatással. Kínától - bár kormányszinten tagadják - mintha nem is állna távol az ilyesmi. Emlékezetes még a Kilgour- Matas-jelentés ugyanebből az évből. Abban az áll, hogy a betiltott Falun Kung szekta bebörtönzött tagjai furcsa módon, sorban, nagy hirtelenséggel hunynak el, és valamelyik szervük éppen megfelel egy műtétre váró, jól fizető (nem feltétlenül kínai) páciensnek.
Az ellenzők és bojkottálók azt gyanítják, hogy a kiállítás tárgyai lehet, hogy nem is ajánlották fel porhüvelyüket, hanem őket is
egy kínai börtönben
végezték ki. Elaine Catz, a pittsburghi Carnegie Tudományos Központ volt főmunkatársa, aki az ott megnyitott testkiállítás elleni tiltakozásul mondott le, még azt is tagadja, hogy a kiállítottak látványától hasznos tudásra tehetünk szert. Szerinte legfeljebb azt tanulhatjuk meg, hogy hullákat kiállítani remek üzlet, és hogy rettentően könnyű másokat megalázni. A támogatók mindezek ellenére az emberi tudás kitágításának meghökkentő, de hatásos eszközét látják a kiállításban. Kérdés, hogy az emberiség érdekében felül lehet-e emelkedni bármilyen morális-etikai aggályon? Ezt már akkor is felvetették, amikor a náci koncentrációs táborokban - náci módon - elvégzett orvosi kísérletek eredményeit a győztes hatalmak - hadizsákmány gyanánt - felhasználták. Arra hivatkoztak akkor, hogy a megkínzott emberek legalább nem hiába szenvedtek. Hogy mennyire képmutató ez a hozzáállás, és emellett mégis menynyire racionális maga a cselekedet, akkor lesz igazán feltűnő, ha az emberiség üdve mellett a hatalmas profit is szerepet kap.
Ahány terem, annyi anatómiakönyv-fejezet. Kezdődik a csontvázzal, és többek között a vérkeringésen, az emésztésen, a légzésen keresztül eljutunk az egészben lenyúzott emberi bőrig. Itt döbbenhetünk rá, hogy a holtak gondos preparálgatásához és egy az egyben megnyúzásához azért az erős gyomron kívül még egy bizonyos lelkiállapot is szükséges, amit akár létszemléletnek is nevezhetünk. Egészen bizarr dolgokat látunk; nem is tudjuk elnyomni magunkban az érzést, hogy valamelyik Predator-film kellékei között járkálunk. Ez a kitépett koponya-gerincoszlop kombinációnál erősödik fel leginkább. Amúgy is folyamatosan horrorfilmek jutnak az ember eszébe, azokban van még ennyi megcsonkított ember.
Roppant nehéz azonosulni a "szobrokkal", nagyrészt a műanyagságuk miatt, ráadásul legtöbbje annyira fel van koncolva, hogy egészen elvesztették emberi formájukat, mintha a biológia-szertár kivehető májú és tüdejű bábujának hiperrealistán kidolgozott kiadásait látnánk. Hihetetlen, hogy ezek valaha élő emberek voltak, "milliók közt az egyetlenegy", éltek, éreztek, gondolkodtak. Furcsa, de még Ötzi, a több mint ötezer éves havasi múmia életéről is többet tudunk, mint az övékről, bár Ötzit sem kérdezte meg senki, hogy akarja-e mutogatni a testét.
Uri Gellerhez hasonlóan a Bodies is beszállt a dohányzás elleni küzdelembe. A légzéssel foglalkozó teremből nem hiányzik a sokkolóan fekete, tömött szivacshoz hasonlatos dohányos tüdő, és mellette a konténer, a hirtelen felindulásból elhajított cigarettáknak. Elgondolkodtató a még abortálható korban lévő magzat mérete is, de az embrióterem kívánság szerint kihagyható - felirat és egy fekete függöny választ el tőle. Szerintünk elfért volna valami hasonló figyelmeztetés a le- és kivágott genitáliák vitrinjénél is, ami szintén fájdalmas látvány.
A kijáratnál még felajánlanak megtapogatásra egy darabka igazi agyat és májat. "Made in China".
Testhelyzetük jogvédett
A dr. Halálnak is hívott Günther von Hagens elbűvölően hangzó családnevét (Liebchen) érthető okból cserélte le első felesége nevére. A leendő botrányhős 1945-ben született a mai Lengyelországban, mivel SS-tiszt apja ott szolgált. A kis Günther a háború után az NDK-ban találja magát, és csak 1968-ban tud Nyugatra menekülni. A hetvenes években feltalálja a plasztinizációt, majd 1991-ben Heidelbergben létrehozza a Plasztinációs Intézetet. Az első Body Worldsöt 1995-ben nyitotta Tokióban. Ezzel a sokak által szenzációhajhásznak tartott kiállítással - amit ő a tudomány demokratizálásának nevez - aztán végigturnézta a világot. A testek - állítása szerint - donorprogram keretében kerülnek hozzá, ennek ellenére őt is megvádolták már illegális testvásárlással. Mivel nemcsak embereket, de különféle állatokat is preparál, az állati jogok harcosai is ágálnak ellene. Maguk a tetemek művészeti alkotásként számon tartva járják a világot. Nem csupán komponált beállításaik miatt, de racionális okokból is, mivel így nem hatósági engedélyekhez kötött halottakként lépik át a határokat. Testhelyzetük ráadásul jogvédett.
Nyilvános fellépésein Von Hagenst művészallűrök jellemzik, szereti, ha professzornak szólítják, és például még munka közben se veszi le fekete puhakalapját. Nagy port vert fel, mikor életet lehelt a nyilvános boncolás intézményébe is, amire Angliában 170 évvel azelőtt volt utoljára példa. Az eseményt, ami egy londoni színházban történt, közvetítette a brit négyes csatorna is. Egy munkatársával aztán három "darabolós" sorozatot is készített a Channel 4-nak, például a beszédes című Anatómia kezdőknek-et. A Münchenben beharangozott nyilvános boncolás viszont elmaradt, Von Hagenst 2004-ben ki is utasították Németországból. Jelenleg a test vékonyabbnál is vékonyabb szeletekre vagdosásának technikáján dolgozik. Végrendeletében - miután testét felajánlja a tudománynak - meghagyja, hogy a lehető legtöbb szeletre vágva és természetesen tartósítva, minél több helyre juttassák el a világon. Egyszerre sok helyen - szól az indoklás - ugyanis jóval több embert tud tanítani halálában, mint életében. Von Hagens ezzel, ha burkoltan is, mintha bebiztosította volna magának az örökkévalóságot.
