Paks, atom, Anti. Barcelona óta ezen a "vonalon" jut el a sportrajongó a város neve hallatán a dzsúdóig. "Igazi kisváros. Aki nyer egy nagyobb versenyt, azt rögtön a szívükbe zárják az itteniek" - mondja a legnehezebb súlycsoportban induló kétszeres Eb-győztes Bor Barna, aki 2003-ban éppen a város ikonja és az általa csak Európa egyik legjobb edzőjének titulált Hangyási László - Laci bácsi - miatt költözött Paksra, a cselgáncs magyarországi mintaműhelyébe.
Megfelelő partner
Bár hivatalosan már több mint két éve elbúcsúzott Kovács Antal olimpiai bajnok (A világ közepén, Magyar Narancs, 2005. november 3.), a sportcsarnokba lépve mégis őt szúrjuk ki először, amint épp egy lábsöprést igyekszik eladni a párjának. Már az is megdöbbentő, hogy még mindig itt gyűri, és pont úgy néz ki, mintha Pekingben is ő lenne a súlycsoportjában (100 kg) az egyik favorit, és nem Hadfi Dániel. Mindeközben legalább negyvenen gyötrik egymást egyszerre a szőnyegen, és még többen várakoznak a sorukra. "Tachi waza randori" van ugyanis, ami japánul nagyjából annyit tesz, "versenyszerű harc, állásból". Ahhoz képest, hogy az A válogatott (a hat cselgáncsolimpikon) keretedzését jöttünk megnézni, a dzsudogikon brazil, ukrán, cseh és osztrák felvarrókat is látni. A legfiatalabb küzdő nincs tizennégy, a legidősebb úgy ötvenes lehet: érkezésünkkor a könnyűsúlyú Csernoviczki Éva próbál papájával (egyben edzőjével) szemben talpon maradni, hogy aztán tíz perc múlva már egy vele egykorúval sasszézzon összekapaszkodva.
"A hét végén volt a paksi junior világkupa. Ez a verseny már több évtizede megy, minden gyereknek, aki valamire viszi, fontos állomás a karrierjében. Amikor véget ér, a juniorokhoz csatlakoznak az ifik és a felnőttek, így akad mindenkinek edzőtárs, akivel lehet gyakorolni - mondja Hadfi két szusszanással azután, hogy Kováccsal befejezte a küzdelmet. - A dzsúdóban talán a legfontosabb, hogy legyen megfelelő partnered. Egy évben van hét világkupa, mindegyik után edzőtábor, és igazából csak itt lehet feltérképezni a riválisokat."
Még juniorok
Bár a dzsúdó évtizedek óta gyűjti híveit, mind a hat régióban és az összes megyében széles bázisa van, mégsem tud olyan népszerű lenni, mint Franciaországban, ahol a nagy versenyeket 10-15 ezren is megnézik. Ugyanakkor Athénhez képest megháromszoroztuk az indulók számát. Hatan szereztek kvótát (Ungvári Miklós, 66 kg; Hadfi Dániel, 100 kg; Bor Barna, +100 kg; Csernoviczki Éva, 47 kg; Baczkó Bernadett, 57 kg; Mészáros Anett, 70 kg), de egy kis szerencsével akár nyolcan is kivívhatták volna az indulási jogot. (A mezőny talán legnevesebb hiányzója Braun Ákos, aki 2005-ban az év sportolója volt, miután ugyanabban a szezonban Eb-t és vb-t is nyert.) A nőknek a tavalyi vb-bronzok (Baczkó és Mészáros) után meglehet az első olimpiai cselgáncsérmük is. Mellesleg a miénk talán a legfiatalabb csapat: a 28 éves Ungvári Miklóson és a 26 éves Hadfin kívül még valamennyi indulónk junior korú.
"A sydneyi olimpia előtt még serdülőként levittek az edzőtáborba az egyik felnőtt lánnyal készülni. Antiék is ott gyakoroltak. Emlékszem, lejött egy tévéstáb, és beraktak a kamera elé: egy kislány, aki készülhet a felnőttekkel. Nagyon megragadt bennem, hogy az Anti odajött, és azt a lábfelszedési technikát, ami az egyik fő fegyvere volt, és amit én is szoktam dobni versenyeken, elkezdte magyarázni. Mostanában észreveszem, a kicsik megállnak, amikor bejövök a terembe, hogy 'itt az olimpikon', és élvezik, ha segítek vagy játszom velük. Példaképekre nagy szükség van: az enyém a korábbi klubtársam, Nagy Viktória volt, akiről el se tudtam képzelni, hogy egy nap nekem fog szurkolni az olimpián" - mondta a mindössze 21 éves Baczkó, aki szerint szerencsés sorsolással (az első ellenfelet ugyanis sorsolják) már most is érmet szerezhet, és nem kell erre Londonig várnia.
A KSI versenyzője szerint a fiatalok sikeres csapatba építése mögött több dolog húzódik. Köszönhető egyrészt a Héraklész-programnak, amely 2001-től anyagi lehetőséget teremtett, hogy a legtehetségesebbeket nemzetközi szinten is versenyeztessék. "Serdülőkoromtól kezdve szerepeltem az idősebbek között, és ez elég hamar komoly versenyrutint adott. Az első junior évemben rögtön érmet szereztem egy felnőttvilágkupán, amire azért korábban nem volt példa. Az utánpótlásprogramok a felnőtt generációt is megtolják: míg korábban én segítettem, most a juniorok vesznek részt a felkészülésünkben, ami mindannyiunknak jó." Baczkó szerint a válogatott Athén óta tapasztalható sikereiben (2005 és 2008 között 16 érem, köztük 3 arany 5 világversenyen) az is közrejátszott, hogy változtattak a felkészülésen: "Korábban a keretedzők irányítása alatt dolgozott mindenki, ami nem igazán jött be. Ezért úgy döntöttek, hogy készüljenek a versenyzők inkább az edzőjükkel. Most ők állítják össze a felkészülési tervet, beleértve azt a programot, hogy hol kellene részt vennünk nemzetközi versenyeken és táborokban. A szakági vezetők ezeket a terveket koordinálják, ezáltal sokkal inkább személyre szabott a felkészülésünk. Így például az Évinek (Csernoviczki Éva - B. Zs.) is könnyebben lehetett a felkészülés során párt találni, akinek a súlycsoportjában (48 kg) itthonról nem olyan egyszerű: ha technikailag jók is a hazai ellenfelek, tudásban és rutinban még nincsenek azon a szinten."
Kemény volt
Mivel a csapatból négyen is a tavalyi riói vb-n kvalifikálták magukat, a végtelen hosszúra nyúló, embertelen munkát nekik volt a legnehezebb kibírni. "Háromszor három hónap alapozó felkészülés, heti tizenegy edzés. Nagyon kemény volt. A januári és a tavaszi alapozást végigsírtam" - vallotta be Baczkó. Egyelőre a 70 kg-ban induló Mészáros Anettet is az dobja fel, hogy lassan vége a felkészülésnek: "14 éve nyomom, ez az első olimpiám, de nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz. Öthetes sorozaton vagyok túl, ami már a formába hozásról szólt: voltam Olaszországban, Szlovéniában, Spanyolországban és Németországban különböző versenyeken és edzőtáborokban. Kemény volt és monoton. Koló (Kolonics György - B. Zs.) halálát is nehezen tudtuk feldolgozni. Boldog leszek, ha végre lezáródik." Hadfi szerint a csapatból bárki képes a jó eredményre: "Az ellenfelek baromi erősek, de én is az vagyok. Odamegyünk, és megnézzük, hogy aznap ki a jobb."
Nők az olimpián
1992-ben rendeztek először tesztversenyeket nőknek, és Barcelonában Gránitz Éva révén rögtön volt pontszerzőnk. Athén kivételével mindig volt női indulónk, de eddig helyezetlenül zártak. A női súlycsoportok többségében japán, kínai és kubai versenyzők a legmeghatározóbbak. 48 kg-ban szerepel a sportág egyik legnagyobb alakja, Sydney és Athén bajnoka, Tamura Rioko, aki már az ötödik olimpiájára készül. Rajta kívül a francia Jossinet lehet az idén legkiegyensúlyozottabb versenyzőnk, Csernoviczki fő ellenfele. 57 kg-ban német a címvédő, Yvonne Bönisch, de Baczkónak eddig csak a koreai és a spanyol riválisát nem sikerült legyőznie. 70 kg-ban indul az athéni döntő két résztvevője, a japán Ueno és a holland Bosch, de az első számú favorit a szám aktuális világ- és Európa-bajnoka, a francia Gevrise Emane.
Ellenfelek
A férfiak mezőnyéből hiányozni fog a cselgáncs egyetlen háromszoros olimpiai bajnoka, Nomura Tadahiro (60 kg), aki sérülés miatt nem tudta kvalifikálni magát, és a játékok előtt visszavonult. 66 kg-ban éremesélyesünknek, Ungvári Miklósnak a brazil világbajnok Derli, az iráni Miresmaeli és a kubai Arencibia a legnagyobb ellenfele, közülük eddig csak az utóbbit nem sikerült megvernie. Kovács Antal egykori súlycsoportjában - 100 kg - többen is abbahagyták a versenyzést, viszont "lejött ide" a nehézsúly olimpiai bajnoka, a japán Suzuki. Hadfin kívül az idén Eb-n első helyen végzett holland Grolnak és a rutinos izraeli Zeevinek van leginkább esélye legyőzni őt. Bor Barna súlycsoportját (+100 kg) a francia Riner és az orosz Tymenov uralja, de van még ott egy holland és egy kínai, akitől bármi kitelik. A cselgáncsversenyeket az olimpia első hetében, augusztus 9-15. között rendezik.
