Visszatért a 2015-ös kokainügy utáni eltiltásából, és tavaly augusztus óta minden hazai versenyét megnyerte. A Honvéd kajakosa 1000 méter egyesben és párosban is riói kvótát szerzett, és annak a négyesnek is tagja volt, amelyik az olimpiai válogatón lenyomta a rivális egységet. Mégsem indulhat az olimpián, mivel ezen a négyes válogatón pozitív lett a doppingtesztje. A 23 éves versenyző tagadja a doppingolást, ügyében rendőrségi nyomozás indult ismeretlen tettes ellen. Ennek eredménye azt is befolyásolhatja, hogyan szankcionál majd a WADA.
(…)
Magyar Narancs: A poligráfos hazugságvizsgálat, amit a Honvéd kért, milyen volt?
Dombvári Bence: Műanyag gatyában mentem és egy bőrszékben ültem kettő és fél órát, 35 fokban egy 3 négyzetméteres szobában, egy viszonylag ijesztő hangú orvossal. Ez egy rossz ötlet volt részemről, legközelebb pamutgatyában megyek… Nagyon leizzadtam, ennek ellenére zökkenőmentesen ment, az eredmény is negatív lett, egyértelműen megállapították, hogy nem vettem be ilyen szert. Vagyis akik egy picit is kételkedtek abban, hogy igazat mondok, ezzel választ kaptak. Ez egy profi szerkentyű, elvileg átverhetetlen. És ugyan a gyakorlatban mindent át lehet verni, de nem hiszem, hogy én ehhez elég felkészült lettem volna, sőt az előzetes teszteken is az jött ki, hogy nekem ez nem megy.
| ||
MN: Ha lenne ilyen utólagos lehetőség, hogy bármit másképp csinálhatsz?
DB: Ha visszamehetnék az időben, akkor azt mondanám magamnak, hogy csak a piros kulacsaimra figyeljek. Mert 99 százalékig biztos vagyok abban, hogy ezek közül valamelyikbe tette be valaki ezt a szert. Hat-hét ilyen van nálam egyszerre egy időben és egy helyen egy edzőtáborban, különböző italokat tartalmaznak. Igyekeztem mindegyiket szem előtt tartani, igyekeztem nem ott felejteni egyiket sem mondjuk a hangár előtt, hogy még véletlenül se nézze be senki. Igaz, a szobákat nem zártuk, mert egész nap ki-be mászkáltunk, sokszor különböző időpontokban, és nem is akartunk úgy élni, hogy eldugdossuk a szobakulcsot. De az utolsó időkben már nem is B betűket rajzoltam a kulacsaimra alkoholos filccel, hanem X-eket, miközben magamban arra gondoltam, ne legyek már ennyire paranoiás. Most meg az a legszörnyűbb, hogy még tippem is van, ki tehette.
(…)
MN: Mire számítasz?
DB: Sajnos abban már nem reménykedem, hogy felmentenek, mert azzal elismernék, hogy valahol valakik hibáztak. Ennek a felelősségét szerintem senki sem vállalja magára. Várjuk a rendőrségi nyomozás végeredményét, ha ott legalább az idegenkezűséget megállapítanák, az kedvezően befolyásolhatná a végső döntést. Ha két évre tilt el a WADA, akkor folytatom, elsősorban Hori és a klubom miatt, mert ennyire bíznak bennem, de pokoli nehéz lesz, nem is látom, hogy fogom végigcsinálni, és hogy tudok majd visszatérni ebbe a sportágba a történtek után. Lehet, összeállunk majd Kucserával, Dudás Mikivel, Horváth Bencével és megalakítjuk a bukottak klubját. Négyéves eltiltásnál viszont abbahagyom. Akkor elmegyek pizzafutárnak. Ezen idáig mindenki röhögött, de olyan dolgokat szeretnék most már csinálni, amiket valóban élvezek. És simán el tudom képzelni, ahogy ülök a szar kis motoromon, húzom a bajszát és én vagyok a város királya. Lavírozok a dugóban, nem kell fizetnem a parkolásért, számíthatok a jattra.
MN: Nézed majd az olimpián a kajakversenyeket?
DB: Csak a Hufnágel–Ceiner párost fogom, az az egyetlen szám, amit majd bőgés nélkül kibírok.
Simon Andrea interjúját Dombvári Bencével teljes terjedelmében a csütörtökön megjelent Magyar Narancsban olvashatják.
