A kajakos doppingbotrány furcsa fordulatai

Kígyófészek

  • Simon Andrea
  • 2016.08.11 12:07

Sport

A múlt héten kiderült: a férfi kajakválogatott kulcsembere pozitív doppingmintát produkált, így nagy valószínűséggel nem indulhat az olimpián. Dombvári Bence, akit sok szakmabeli évtizedek óta nem látott tehetségnek gondol, azt állítja, ártatlan. Védekezése röhejesnek tűnik – mégis sokan hisznek neki.

„Minden egyes itthoni versenyre nyugodtan mentem, nem féltem senkitől és Bencének is azt mondtam, csak akkor kaphatsz ki, ha eltöröd a kezed” – meséli Kiss István, a Honvéd férfi kajakosainak edzője. Dombvárival hét éve dolgozik, ifiben és U23-ban is sokat nyertek együtt, a tavaly áprilisi, tíz hónapos eltiltással járó kokainbotrányból visszatérve pedig gyakorlatilag letarolták itthon 1000 méteren a felnőtt mezőnyt. Dombvári egyesben és Hufnágel Tiborral párosban is kvalifikálta magát az olimpiára, és tagja volt az utazásra esélyes négyesnek is, hiszen Hufnágellel, Ceiner Benjáminnal és Kugler Attilával az első válogatón legyőzték a Kammerer Zoltán vezette londoni ezüstérmes egységet. (Azt a Vasas-csapatot, amelyben Kammerer mellett Tóth Dávid, Kulifai Tamás és Pauman Dániel evez, Fábiánné Rozsnyói Katalin edzi.)

A 23 éves kajakos azonban nem utazik Rióba: a június 9-ei, második olimpiai válogatón levett mintájában sztanozololt találtak – minimális mennyiségben. A szert a B próba is kimutatta, így Dombvári doppingvétséget követett el, ezért versenyzési jogát a Magyar Kajak-Kenu Szövetség (MKKSZ) azonnali hatállyal felfüggesztette, s kizárta az olimpiai csapatból, a Magyar Antidopping Csoport (MACS) pedig hivatalosan is megindította ellene az eljárást.

A fiatal sportoló ismeretlen tettes ellen tett rendőrségi feljelentést, állítása szerint soha semmilyen tiltott teljesítményfokozót nem szedett, a cuccot valaki belecsempészte az ételébe vagy az italába. (A múlt évi kokainozás versenyidőszakon kívül történt, azaz nem doppinggal, hanem fegyelmi vétséggel botlott.) Ezt az állítását ügyvédei és orvos szakértői vélemény segítségével a most csütörtökön (lapunk megjelenésének napján) tartandó bizottsági meghallgatáson kell megvédenie. Ez a védekezés nem ismeretlen a sportban, nálunk a 2012-es londoni olimpia előtt a sokra hivatott cselgáncsozó, Ungvári Attila esetében merült fel, hogy valakik szándékosan keverték doppingolás gyanújába. Ő is több remek eredmény és negatív doppingteszt után adott hirtelen pozitív mintát, és a kimutatott szer akkor is a sztanozolol volt. A dzsúdós egészen a Nemzetközi Sportdöntőbíróságig (CAS) vitte az ügyét, amely aztán nem fogadta el ezt az érvelést – Ungvári végül kétéves eltiltást kapott.

 

Nem az első ilyen eset

 

Kiss szerint tanítványa igazat mond: „Én hiszek Bencének, hogy ilyen szert ő biztosan nem szedett be. Ismerem az edzésmunkáját, az időeredményeit, ifitől kezdve minden versenyén, ahol győzött vagy dobogón végzett, ellenőrizték, ha kokszolt volna, már lebukott volna. Ráadásul a sztanozolol egy ősrégi szemét, mocskos anyag, amit állítólag napi szinten, két hónapon keresztül kell szedni és mindenki tudja róla, hogy a legtovább marad a szervezetben és a legkönnyebb kimutatni. Épeszű ember ilyet nem csinál, hogy egy második válogatón, amikor már 98 százalék, hogy kint van az olimpián, beszed valami olyan szert, ami egyértelmű bukás.”

Tiszeker Ágnes, a MACS vezetője szerint „kétségtelen, hogy Ben Johnson volt az első híresség, aki ezzel megbukott és az nem ma volt. De az, hogy elavult lenne a doppingszerek körében, nem helytálló. 1999 óta létezik a WADA-tiltólista, amin az anabolikus androgén szteroi­dok mindig is fent voltak. A sztanozolol piacvezető, és a pozitív esetek nagy részében, amikor szteroidról van szó, még mindig ezzel buknak a sportolók. Százával a világban. Kiváló izomtömeg-növelő, ezt a hatását szeretik kihasználni, és ugyan óriási mellékhatásprofilja van, de ettől még népszerű és kapható”. Csakhogy Kiss szerint izomtömegre a kajakosoknak nincsen szükségük, mert nyolcszáz méternél úgy beköt a versenyző, hogy az utolsó fél percben meghal a pályán. „Aki ezt szedné, az se szedi, mert hülye lenne: kinyomja a 170 kilót, de nem tud elmenni vele 500 méterig se. Ez az anyag nem alkalmas arra, hogy valaki gyorsan kajakozzon. Semmilyen érv nem szól mellette. Azonkívül úgy tudjuk, minimális mennyiséget találtak Bence mintájában, ráadásul előtte és utána is negatív eredményeket produkált. Ez csak úgy lehetett, hogy a verseny előtt kiszúrtak vele, és bedobták a kajájába vagy az italába. Ez egy rosszindulatú ügy, jól időzítve.”

A kis mennyiség tényét Tiszeker is megerősíti, hozzátéve, hogy „egyelőre csak bizonyos időpillanatokat látunk a doppingellenőrzésből. Arról, hogy előtte mi volt vagy utána mi lett, nem tudok még nyilatkozni. Nem látjuk még az ürüléseket, ha látnánk, akkor meg tudnám mondani, hogy ez egy ürülési fázisban lévő, kis mennyiségű tiltott szer volt vagy egyszeri alkalom.”

Dombvárit tavaly május óta a MACS és a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WA­DA) összesen 45 alkalommal ellenőrizte, ebből 39 drogteszt volt, negatív eredménnyel, ahogy a 6 doppingteszt is negatív lett. A négy ideiből a bukás előtti utolsó doppingellenőrzése május 19-én, a duisburgi pótkvalifikációs versenyen volt, negatív lett az is. (Dombvári itt 1000 méter egyesben és Hufnágellel párosban győzött és szerzett kvótát Magyarországnak.) Ezt a Nemzetközi Kajak-Kenu Szövetség (ICF) végeztette, de az analízis nem a WADA seibersdorfi laboratóriumában történt. Ennek azért van jelentősége, mert „még nem tudjuk, hogy a kötelező minimumra mértek-e és abban nem találták meg, vagy az egész negatív volt. Az biztos, hogy ha a két nano­gramm/ml-t mértek volna, tehát a kötelező mérési minimumot, akkor pozitívnak leadták volna. Ennyi biztosan nem volt Bence szervezetében, de hogy kevesebb volt-e, erről még nehéz nyilatkozni” – tudtuk meg Tiszekertől.

„Ha azt kérdezed, Dombvári Bence tudatosan bevette-e, használta-e ezt a szert, akkor a válaszom határozott nem. Azért sem, mert volt már vaj a fején, a kokainügy óta folyamatosan reflektorfényben, ellenőrzések alatt állt. Másrészt, ha kajakozáshoz kéne doppingszert megneveznem, inkább olyat mondanék, ami az állóképességi sportágakban működik, mint mondjuk a bringásoknál az EPO” – ezek már Ábrahám Attila szavai. Szöul olimpiai bajnokát, az MKKSZ korábbi főtitkárát arról is megkérdeztük, életszerűnek tartja-e Dombvári belecsempészős állítását, s valóban itt tart-e a sportág. „Nem tartom kizárhatónak – ez a lájtos megfogalmazásom. Mert ha az a szubjektív benyomásom, hogy Bence tudatosan nem, akkor mi marad más opciónak? Szedett valamit, amibe szennyeződésként belekeveredett, és akkor itt lehet még sorolni az elméleti lehetőségeket. Ennek a sornak a végén az van, hogy valaki ellenérdekelt fél ezt belekeverte valahogy valamijébe. Nem azt mondom, hogy így történt, de mélységesen gyomorforgatónak és felháborítónak tartanám, ha ilyen mégis megtörténhetett.”

Dombvári ügyével párhuzamosan fut egy másik történet is, a szegedi Nádas Bencéé.
A 20 éves kajakos július elején tett rendőrségi feljelentést a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányságon, mert úgy vélte, a szolnoki edzőtáborban a szobájában manipulálták táplálékkiegészítőjét, amit végül nem is vett be. A Narancs úgy tudja, Nádas lefotózta a szétbontva talált kapszulát. Az ő esetében már megkezdődött a rendőrségi nyomozás. Dombvári esetében lapzártánkig nem reagált a rendőrség, azaz nem tudni, indul-e eljárás. További érdekesség, hogy 2014 júliusában az ausztrál Tate Smith is egy szolnoki edzőtáborozás során produkált pozitív doppingmintát. Nála is sztanozololt találtak, és ő is arra hivatkozott, hogy tudtán kívül került a táplálékkiegészítőjébe a tiltott szer. A Londonban aranyérmet szerző négyes vezérevezőse is Rióra hajtott, de nem lesz ott, mert a CAS 2016 szeptemberéig eltiltotta. Azt még nem tudni, hogy az itthon csak „kokszos négyesként” emlegetett ausztrálok londoni mintáit utólag megvizsgálják-e, és ha igen, az milyen teszteredményt hoz – de pozitív minta vagy minták esetén a mögöttük 2012-ben második helyen végző magyar hajó, a Kammerer vezette négyes lenne a kedvezményezett. Információink szerint Smith felesége a Facebookon kereste meg Dombvárit és ajánlotta fel a segítségüket.

 

A kivégzés

 

„Készülünk a csütörtöki meghallgatásra – mondja megkeresésünkre Horváth Gábor, a Honvéd kajak-kenu szakosztályának vezetője. – Az A mintáról szóló hír után rögtön kértünk laborvizsgálatot, ami negatív lett, ám ez nem bizonyító erejű, mivel nem akkreditált laborból való, de nekünk mindenképpen fontos visszajelzés azzal kapcsolatban, hogy a mennyiség biztosan nagyon kevés volt és nem támasztja alá azt, hogy Bence ezt teljesítményfokozás miatt bevette vagy fogyasztott volna ilyet. Az igazságügyi szakértői poligráfba is szó nélkül beült. Bár annak a negatív eredménye sem bizonyító erejű, de elég megbízható jelzés mindenki számára.”

A június 9-ei doppingolásnak Tiszeker sem látja értelmét, pláne úgy nem, hogy „pontosan lehet tudni, hogy jönnek és még a kvótája is megvan”. Az első és legfontosabb kérdés a továbbiak szempontjából most az, hogy szándékos doppingolásról van-e szó vagy sem. Ebben Dombvári és az őt segítő csapat sokat tud tenni. „Meg kell nézni az eredményeit, az ellenőrzéseit, le kell kérni ezeket az adatokat, meg kell nézni a mérési eredményeket, hollétijét, versenynaptárát, megkérdezni a körülötte lévő sportszakembereket, szedett-e étrend-kiegészítőt vagy bármi olyat, ami esetleg gyanúsítható, hogy szennyezett volt. Ezekre a kérdésekre egyelőre nincs válasz, de valamilyen magyarázatot kell adnia arra, hogy az ő elképzelése szerint hogyan került a szervezetébe. De hogy ott volt, az biztos.”

Sztanozolol esetében az első vétséget akár négy év eltiltással is szankcionálhatja a WADA, amely a csütörtöki meghallgatás jegyzőkönyve alapján dönt majd a büntetés mértékéről. Ha a rendőrség elkezd nyomozni és kiderül, hogy idegenkezűséggel, tudtán kívül került Dombvári szervezetébe a szer, az mentesítené őt a felelősség alól. A WADA szabályzata igen egyszerű. A doppingvétség elkövetését a doppingellenőrző szervezetnek kell bizonyítani, viszont a versenyző felel a szervezetébe bekerülő anyagokért. Ha a labor kimutatja a szert, akkor a jelenléte bizonyítottnak tekintendő, és onnantól a versenyzőnek kell igazolnia például azt, hogy nem megfelelő protokoll szerint vették le a mintát, vagy hogy még gondatlanság sem terheli azért, hogy a szervezetébe a tiltott anyag bekerült.

Dombvári legjobb esetben két évet, legeslegjobban felfüggesztettet kaphat. Edzője, de Horváth és Ábrahám is úgy gondolja, hogy a négyéves eltiltásból szinte lehetetlen visszatérni, már egy év kihagyás után sem sikerült mindenkinek, a korábbi formát pedig olyan klasszisok se tudták hozni, mint Kőbán, Vaskuti, Storcz vagy Gyulai. Kiss szerint már két év esetén is nehéz lesz megtalálni a motivációt, főleg, hogy az a kettő is inkább három évet jelent (ez az eltiltás kezdetétől függ). Elő kell teremteni a felkészülés költségeit, etetni és edzőtáboroztatni kell Dombvárit. Arra már Ábrahám hívja fel a figyelmünket, hogy „ha doppingvétségért eltiltanak egy sportolót, ő utána szervezett edzésen nem vehet részt. Nemcsak hogy nem versenyezhet, hanem számkivetetté válik. Leviszi a kajakját egy tóra, nyomja és közben nézi a hajója elejére kitett óráját. Miből él, miből megy edzőtáborba, hol edz?” Bármilyen eltiltás esetén a Honvédnak is el kell engednie a kajakos kezét, hiszen „állami csapról táplálkozunk mi is, Bence fizetését és felkészülését is állami pénzből finanszíroztuk. Szervezett körülmények között a klubban sem edzhet, mert akkor a klubot is büntetik” – mondja Horváth. A legszomorúbb mondat is az övé: „Egy eltiltással Bence, mert ez végül is az ő élete, kivégezte magát a sportágból.”

A MACS vezetője szerint a magyar kajak-kenut a közelmúlt ügyei miatt (Kucsera Gábor, Dudás Miklós, Dombvári) semmilyen szankció nem fenyegeti, mivel „a doppingellenőrzés jól működik itthon, és amíg ezek az esetek napvilágra kerülnek, addig sem a WADA, sem a NOB nem foglalkozik ezzel a kérdéssel. Úgy vannak vele, hogy mindenki a saját háza tájékán szűrje a sportolóit, és akinek meg kell bukni, az ott bukjon meg, és ne az olimpián. Nem gondolom, hogy nálunk kirívóan sok eset lenne, pláne, hogy bizonyos országokból gyakorlatilag nincs olyan súlyemelő vagy atléta, aki ne bukott volna meg. Nincsenek is ilyen visszajelzések, még a Nemzetközi Kajak-kenu Szövetség részéről sem érkezett semmiféle komment. És azért azt se felejtsük el, hogy hol lennének doppingvétségek, ha nem ott, ahol tényleg a legjobbak készülnek”. Ha van tanulsága ennek az egyelőre még lezáratlan ügynek, azt Ábrahám fogalmazta meg a legpontosabban: „Egy versenyzőnek már rég nem elég az, hogy szépen edz és jól versenyez. Minimálisra kell csökkentenie az esélyét annak is, hogy bárhol bármi belekerüljön bármijébe. Szolnokon nyitva voltak a szobák, bárki bejárogathatott bárhova, és ez így is lenne természetes. De megbolondult a sportvilág nemzetközi és magyar szinten is. És ha ennyire mindenekfölöttivé válik az eredmény és ennyire felrúgja a fair play szabályait, ott vége mindennek.”

A tét nagysága

Már az első férfi K-4 1000 méteres válogatóverseny sem volt sima ügy. A Dombvári-féle (honvédos) négyes egyik embere, Kugler Attila korábban a Vasas és Fábiánné Rozsnyói Katalin versenyzője volt, ám már egy éve Szolnokon készült, mert az edzőnő elküldte, és fizetését sem a Vasastól kapta. Nem sok híja volt, hogy Kugler nem ülhetett be a honvédos hajóba – a Honvéd nem nevezhette, egyesülete pedig majdnem nem nevezte a versenyre. Végül néhány, edzőnek és versenyzőnek parton vagy motorcsónakból elüvöltött fenyegetőzés („mit képzelsz, te hálátlan!”, „tönkreteszlek!”), lelki nyomásgyakorlás („hát vasasos fiúk ellen akarsz kijutni?”) és jövendőmondás után („sosem jutsz ki négyesben az olimpiára!”) a szövetség közreműködésével, „nemzeti érdekből” engedett a Vasas.

Az első válogatót Dombváriék nyerték Kammererék ellen. Riói részvételüket ekkor az
Eb-n nyújtott „megfelelő” teljesítménytől tette függővé a szövetség, ám Kiss állítása szerint ezt idén éppúgy nem konkretizálták, mint négy éve. „De akkor Kammererék bejöttek ötödiknek, nem szedték szét őket, hagyták, hogy dolgozzanak, és Londonban, az olimpián, ezüstérmesek lettek.” Míg a Dombvári-csapat moszkvai hetedik helye után másnap összeült a szövetség, és kiírt egy új válogatót. „De ebben már kikötötték, hogy Dombvári Bence és Hufnágel Tibor nem szerepelhet a négyesben, magyarán a legjobb egyest és a legjobb párost kiszedték a négyesből.” Ábrahám is úgy látja, hogy „a Kati néni egysége és a lehetőségeik száma ki volt vattázva”; a Kugler-sztorit „adminisztratív takarítási kísérletként” értékeli, a pótválogatót pedig végképp nem tudja mire vélni. „Így most egy olyan négyes megy az olimpiára (Dombvári kiválása után Somorácz Tamás ült be a hajóba – a szerk.), amelyik így együtt nemzetközi versenyen soha nem is indult. Akkor ez most jobb lesz?” – tette fel lapunknak a kérdést. Kiss István a Narancsnak azt mondta, még tavaly tavasszal felajánlotta Kati néninek, hogy csináljanak közösen egy jó négyest Rióra. „Neked is van két embered, nekem is van, próbáljuk ki!” Sosem került sor ilyesmire – azt viszont szintén nem egy forrásból hallottuk, hogy a kulisszák mögött az utolsó pillanatig voltak puhatolózások arról, hogy hány számban szeretne indulni Dombvári, és még az a jó tanács is elhangzott, hogy „vidd el az egyest és a párost, de hagyd a négyest!”.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kiss István, az edző Dombváriról

„Nagyon erős mentálisan, amióta nálam van, csak akkor kapott ki, amikor beteg volt, ilyen pedig kétszer fordult vele elő életében. Kevés olyan versenyző van, aki olyan hideg fejjel tudja megcsinálni a versenyeket, mint ő.”

„Bohém gyerek, imád bulizni. Lehet, hogy ez a pofon kellett neki ahhoz, hogy mindent alárendeljen a kajakozásnak. Sajnos igaz, hogy a bulizás fontos volt, nem mindig élt sportszerű életet.”

„Szülői kontroll nem volt, elváltak a szülei, úgyhogy nem egyszerű az ő élete. Sajnos ez a szülői háttér, hogy megfogják őt, ez nem volt meg. Egyedül volt, amikor feljött Pestre, egyedül élt egy lakásban. Saját magát kontrollálta… Az anyukája néha hazajött. Iszonyatosan öntörvényű gyerek, nagyon okos és nagyon intelligens. Első éves ifiként jött fel hozzám, akkor az anyukája itt volt vele egy évig, majd amikor Bence letette az érettségit, visszament Olaszországba. De 18 éves kora óta, tehát öt éve egyedül él.”

„Az elején egyáltalán nem volt nehéz dolgom vele, de ahogy egyre idősebb lett… Hét éve dolgozunk együtt, és minden kapcsolatban vannak lefelé menő és fölfelé ívelő szakaszok. Voltak gondjaim vele, de mint edzőt engem elfogadott, velem jól ment, de persze, voltak problémák pont ezekből a bulizásokból például. Amikor már nekem sem annyira fogadott szót. Lehet, hogy túlnőtt engem is.”

„A kokainügy összehozott bennünket, ő ezt szégyellte szerintem. Aztán Duisburg után, amikor már mindent megnyertünk, voltak már problémák a kapcsolatunkban. Csak ennek még egyelőre nem tudom az okát. Nem fogadott el. Volt, hogy el akart hagyni. Hazajöttünk Duisburgból, és el akart hagyni. De a sportágból azt a visszajelzést kapta, hogy nem hagyhatod ott a Vidit, mert akkor szívni fogsz az olimpián. És hova mész? Nem tudom, de nem kell a Vidi. De jó az edzésterve? Jó, mert azzal mindig nyerek. A szövetségi kapitánnyal és a szakosztályvezetőnkkel megpróbáltuk ezt úgy megoldani, hogy megpróbáljuk még ezt az olimpiát együtt megcsinálni, mert csak jól jöhetünk ki belőle, és utána majd meglátjuk, hogy mi lesz. Ez olyan, mint amikor egy párkapcsolatban hét év után megunod a másikat, mert már nem bírod elviselni a szagát, a mondatait, az egész lényét, ahogy közöl veled dolgokat, besokallsz tőle. Lehet, hogy a stressztől, az olimpiától volt nála ez, hogy annyiszor kellett neki bizonyítani versenyről versenyre, hogy idáig jutott. De az Eb után rendeztük a dolgot, azt mondtuk, megcsináljuk ezt a két hónapot és az olimpiát, és majd megbeszéljük, hogy mi legyen szeptembertől. Elkezdtünk dolgozni ugyanúgy, mint régen, és akkor robbant ez a bomba.”

Neked ajánljuk