Toportyán 47 ezerből – 3 erős kamuoldal

  • 2014. július 25.

Szex

A közszereplők nevében jegyzett kamuoldal olcsó vicc, de nem mindig rossz. A közelmúlt terméséből két figyelemre méltót és egy borzalmasat mutatunk be.

A 47 ezres Zsiga Marcell

Emlékeznek még Zsiga Marcellre? Hülye a kérdés, naná, hogy emlékeznek, hisz a srác felejthetetlen: ma is előttünk van, ahogy dadogva magyarázza bele a kamerába, hogy meg lehet élni 47 ezer forintból – miközben ő bőven milla felett vitt haza per hó. És ennyi nem volt elég neki! Mert aztán véletlenül pont az ő miskolci háza előtt újították fel az utat – és a többi, és a többi...

Lehet, hogy Zsiga Marcellt a magyar politika hamar elfelejti, hiszen jelentéktelen tagja volt pár évig, ennek ellenére mégis tökéletesen megmutatta azt, hogy a jobboldalon milyen könnyű karriert futhat be valaki, aki olyan buta, mint az éjszaka. Emlékét őrzi ez a tumblr, nézegessék csak!

Fekete György naplója

Sajnos, jó ideje nem frissül már ez a mikroblog – talán azért, mert írói ráébredtek: az MMA irgalmatlan pénzek fölött diszponáló vezérének a névelőkön kívül szinte minden egyes verbális (és/vagy frizurabeli) megnyilvánulása a jól kidolgozott, nagyon gonosz paródiák halmazát erősíti. Nagyon sokat elmond a tény, miszerint a Népszava újságírója teljesen komolynak hitte a kamuoldalt, és hát miért is ne hitte volna? De azért érdemes átböngészni a megszületett termést, melyből olyan csemegéket válogathatunk az unalmasabb délutánokra, mint amilyen például a „gyehennárul szalasztott toportyán” eposzi jelző, vagy ez a passzus:

„Összeállt a kép: a gomba tehát nem más, mint a jó és a rossz tudásának tiltott gyümölcse, amelynek hatására felreped Isten szemhéja és megmutatkozik az Igazság!”

Összefogás Sipos Pálért

Néhány napja a Cink már feltette a költői kérdést, és hát nagyon úgy tűnik, az a verzió a nyerő, mely szerint a Trefort diákjait mintegy negyedszázada szexuálisan bántalmazó tanár „rajongói” Facebook-oldala egy rosszul sikerült vicc, abból a fajtából, amikor kizárólag a viccmesélő röhög – a többi néma csend – a saját poénján. Az About rovatban a következő olvasható: „Az Összefogás Sipos Pálért (ÖSP) kiáll amellett, hogy Sipos Pál médiaszemélyiség nem egy erőszakos bűncselekmény elkövető. Információs-, fórumoldal.”

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.