A gyermekgondozási segélyt (rövidebb nevén a gyest) azért kapja a szülő, mert gyermeke 2 éves kora után is otthon marad még egy évig, vagyis nem keresőképes. S bár a havi 23 ezer forint maximum egy fél anyuka (apuka, nagyszülő) kiadásait fedezi egy hónapig, ezzel a hároméves időtartammal mégis bőkezűnek számít a magyarországi családtámogatási rendszer az OECD- országok körében (kivált az ország gazdasági fejlettségéhez képest).
Az európai országok családtámogatási rendszerei egyébként teljesen különbözőek, legtöbb esetben a svéd mintát favorizálják. E szerint a gyermekvállalás valóban közös projekt - a gyerekgondozási szabadság egy részét ugyanis csak az apák vehetik igénybe. Angliában 25 hét fizetett szabadságot kaphat a szülő, Franciaországban bébiszitterpénzt lehet kérni, a hollandok pedig a részmunkaidős foglalkoztatásra esküsznek. Hollandiában nem ritka, hogy mindkét szülő részmunkaidőben dolgozik, pusztán azért, hogy mindketten jelen lehessenek a gyerek életében.
A férfi és a bébipempő
Nálunk az elmúlt évben 165 ezren vették igénybe a gyest, ebből csupán 10 500-an férfiak. Tóth Olga szociológus szerint ennek három fő oka van. A női fizetések máig elmaradnak a férfiakéitól, ezért abban a pillanatban, amikor egy családban arról kell dönteni, hogy melyik szülő keresete essen ki - akár csak pár hónapra -, racionálisabb választás, ha a feleség pénzéről mond le a család. Emellett a magyar társadalom még meglehetősen konzervatív, a nemi szerepeket illetően is. A kutatásainkban részt vevő férfialanyok meglepően nagy számban vallják azt, hogy feleségük jobban teszi, ha főz, mos stb., nem pedig pénzt keres, önmegvalósít. A nők közül jellemzően a nagymama kap a szívéhez a gondolattól, hogy a fia otthon maradjon pelenkázni, bébipempőt passzírozni, mondván, hogy nem erre nevelte. Ezek a beidegződések sokszor olyan férfiakat is eltántorítanak a gyestől, akik egyébként szívesen töltenék az idejüket a gyerekükkel. Ez a gondolkodásmód azonban nem csak az idősebb generációra jellemző, meglehetősen régi vágásúak a gyerekek és a kamaszok is. Érdekes, hogy a 12-18 éves korosztályban a 12 évesek a legkonzervatívabbak, fiúk és lányok egyaránt. A 16-18 évesek már valamivel lazábban gondolkodnak, de a fiúk valamiért mégis harminc százalékkal nagyobb arányban (a megkérdezettek 70 százaléka) gondolják azt jövendőbelijükről, hogy nem fog dolgozni. Ehhez képest a lányok több mint kilencven százaléka természetesnek tartja a munkát. Minden harmadik fiú úgy képzeli, hogy családfenntartó lesz - náluk nyilván fel sem merül, hogy elmenjenek gyesre.
Szintén fontos tényező a munka. Magyarországon a részmunkaidős állások egyelőre nem jelentenek alternatívát a gyesen lévő szülők számára, nemcsak azért, mert gyes mellett a gyerek másfél éves koráig egyáltalán nem lehet munkát vállalni, hanem mert hazánkban nem terjedtek el a részmunkaidős foglalkoztatási formák (a foglalkoztatottak 5-7 százaléka dolgozik így). A népesedési kormányprogram tervezetében már lehet olvasni arra vonatkozó törekvésekről, hogy a szülő a gyes mellett is mehessen el félállásba, és a keresetén kívül még kaphasson egy fél gyest is, de ez egyelőre társadalmi vita tárgya. Amiben például a demográfusok szerint a női foglalkoztatás javítására irányuló tervezett intézkedések megölik a családok gyermekvállalási hajlandóságát.
A merev munkahelyi korlátok mellett (az ember vagy dolgozik, vagy gyesen van, hiszen a munkavállalást a bölcsődék 130 százalékos túltelítettsége is nehezíti) Tóth Olga a munkahely elvesztésétől való félelmet említi, amieltántorítja a férfiakat a gyestől.
Azok az apukák, akik mégis gyesre mennek, általában anyagi, kényelmi vagy egyéb praktikus megfontolásból teszik, nem kifejezetten azért, hogy jelen legyenek gyermekük életében. Ennek az érzelmi igénynek a hiánya azonban nem marad az apák magánügye, Tóth Olga vizsgálatai ugyanis azt mutatják, hogy sajnos a mai gyerekek kevéssé kötődnek az apjukhoz, mivel a legtöbb idejüket anyjukkal töltik.
Mint a fentiekből kiderül, meglehetősen nehéz ráérő, gyesen lévő férfira bukkanni, riportalanyaim azért mentek gyesre, mert életkörülményeik így kívánták.
Nagypapák és kisapák
Öcsi tizenegy hónapos volt, anyjával a kalocsai börtön anya-gyerek körletében lakott, amikor is az illetékesek úgy döntöttek, haza kell mennie, persze anyja nélkül. Történt ez csütörtökön, Öcsi hétfőn már otthon is volt. Az anyjának, Anitának épp csak annyi ideje maradt, hogy használati utasítást írjon a gyerekhez - mint azt Ferenc, az apuka mondja -, neki pedig annyi, hogy ezt elolvassa, s aztán kérvényezze a gyest. Hazavitték hát Öcsit, otthon várta két és fél éves testvére, Tamás és a nagyszülők.
Amikor hazaértünk - meséli Ferenc -, elolvastam az étkezéssel kapcsolatos utasításokat, de Öcsi megkóstolta a házi kosztot, és soha többé nem kellett neki a bébiétel. Úgyhogy ezzel nem volt gond. És mással se nagyon, ment minden ösztönösen, egyébként meg olyan gyorsan jött az egész, hogy nem értem rá kétségbe esni, nehézségeken siránkozni. Az mondjuk elég húzós volt, amikor a gyerekre hajnali háromkor rájött a fogfájás, de amikor az ember gyesen van, nem kell másnap korán kelnie.
Apás lett, apa volt az első szava. Másfél hónapig sírt az anyja után, de aztán hozzám ragaszkodott. Az még nehéz volt, amikor látogattuk az Anitát, sok gyerek volt ott, kevés idő, nyűgös lett tőle, és kicsit elutasító az anyjával. De ezt is megszokta, tudja, Öcsi olyan intelligens, mintha értené a helyzeteket. Később, amikor jártunk látogatni a "nagy házba" - mert a gyerekek így nevezték a börtönt -, simán megértette, hogy most itt vagyunk, beszélünk anyával, aztán hazamegyünk, ő meg marad.
Öcsi most kétéves, anyja azóta szabadult, de a család anyagilag úgy jár jobban, ha Anita dolgozik, a nagyapa pedig nyugdíj mellett gyesen van.
Annyira megnőttek a család költségei, hogy én mentem gyesre - kezdi a nagyapa, a legnehezebb az egészben az ügyintézés volt, három hónapba telt, mire megkaptam. A gyerekekkel könnyen megy minden. Reggel elviszem Tamást az óvodába, Öcsivel meg elmegyünk a piacra. Bevásárolunk, első a túrórudi, aztán jöhet a többi. Biciklizünk, sétálunk, játszunk. Ebéd után meg olyan aranyosan elmegy magától lefeküdni, szólni sem kell neki.
A gyes egyébként semmire nem elég, korábban az egész elment a pelenkákra. Mivel én vagyok a család anyagbeszerzője, mindenről tudom, hogy hol lehet a legolcsóbban megkapni. Egyszer a gyáli piacon találtam egy helyet, ahol a 2500 forintos pelenka csak 1950 forintba került. Onnantól kezdve oda jártam. Így jöttünk csak ki anyagilag.
Gábor január óta van gyesen, őt idézve január óta "kispapa". Amikor a munkahelyén bejelentette, elég furcsán néztek rá, Magyarország egyik vezető multicégének személyzeti osztálya még csak nem is hallott erről a törvény adta lehetőségről. Majd utánanéztek, és elintézték, de azt azért hozzátették: nem tudják, lesz-e hely három év múlva. Gábort ez izgatja legkevésbé, mint mondja, a következő gyerekkel is szívesen otthon maradna. Bár rá is anyagi megfontolásból esett a választás gyesügyben, jól érzi magát a gyerekkel, fejlődését a terhesség első pillanatától követte, minden vizsgálatra elkísérte a feleségét.
Kicsit furcsa, hogy egész nap itthon vagyok - mondja -, 6-7 évig, amíg dolgoztam, rengeteg emberrel találkoztam naponta. Annak viszont örülök, hogy mindig vele vagyok, így sokkal többet tudok róla. Meg tudom különböztetni a sírásokat, nézegetem, hogy mikor mi újat tanul, mikor mennyire emeli fel a fejét, ilyenek. Azt az egyet kellett megszoknom, hogy a nyolc órát soha nem tudom "kialudni", még akkor sem, ha délutánén is lefekszem a kicsivel egy órára. A feleségem azt mondja, hogy én engedékenyebb vagyok a gyerekkel, merthogy rögtön felveszem, ha sír, de hát nyilván azért sír, mert valami nem jó neki, csak nem hagyom az ágyban.
Wohlgemuth Brigitta
