Tavaly karácsony táján sokakat megrázott a hír a MÁV Kórház szülészeti osztályán az orvos ügyeleti napjain beindított szülések gyakorlatáról, magzati és szülői elhalálozásokról. Nem sokkal ezután az interneten indult hálapénzvitában kerültek elő hasonló esetek jó és rossz nőgyógyászokról, ám a kialakulóban lévő társadalmi vitát csírájában fojtotta el a fórum letiltása. A kedélyek lehiggadtak, a dolgok mentek tovább a megszokott medrükben. A nőknek azóta sincs olyan fóruma, ahol hatékonyan megfogalmazhatnák a nőgyógyászok hozzáállásával kapcsolatos aggodalmaikat, igényeiket.
"Rettenetes volt
- és emlékezetes"
Az első nőgyógyászati vizsgálat minden megkérdezettnél 12 és 20 éves kor között zajlott, fele-fele arányban az édesanyjuk jelenlétében. Az ok, amiért rászánták magukat: fehérfolyás - amiről később több esetben kiderült, hogy két ciklus között teljesen normális, de erről nem tájékoztatták őket - vagy fogamzásgátló tabletta felíratása. A legtöbb esetben elmaradt az ilyenkor elengedhetetlen felvilágosítás. Jó, ha nem tett rájuk megjegyzéseket az orvos.
Cs., 34 éves asszisztens: "Amikor elfogyott a dózis, nem mertem visszamenni, attól féltem, hogy újra megvizsgál, azt meg nem hagytam volna. Haverokkal írattam föl, amíg lehetett, aztán az új pasim anyjának Postinor-készletét dézsmáltam. Azóta se bocsátom meg nekik, hogy senki nem szólt (se a doki, se a tanácsadó füzetek), hogy ez mennyire káros, de még arról sem, hogy egy hónapban maximum négyet lehet bevenni. A vizsgálat rémes volt... Fel kellett feküdnöm arra a lábterpesztős kínzóeszközre, gúnyosan szóltak, hogy talán ha levenném a bugyim. Megkérdezték, menstruáltam-e már. Mondtam igen, de nem kérdezték, mikor először..., fáj-e, vagy bármi, semmit. Aztán, hogy voltam-e már fiúval. Mondtam, igen, de nem úgy, csak petting, de mire ezt kimondhattam volna, már könyékig bennem járt a paraszt. Olyan erősen nyomorgatott, hogy majdnem elsírtam magam. Mintha azt vizsgálta volna, hogy terhes vagyok-e, bár ettől minden baba azonnal elment volna."
G., 25 éves művelődésszervező: "Nagyon kellemetlen volt az egész, fogalmam sem volt róla, hogyan zajlik a vizsgálat, nem is nagyon mertem megkérdezni, hogy mit kell csinálnom, azt mondták - az ötvenes doki meg a hasonkorú trampli asszisztensnő -, hogy vetkőzzek le, én meg levetkőztem anyaszült meztelenre, és akkor ők kicsit megmosolyogtak, amitől nagyon szégyelltem magam."
M., 30 éves irodavezető: "Először Londonban voltam nőgyógyásznál 1992-ben, mert terhes lettem, és abortusz lett a vége. Meglepett, hogy én fizettem, ők meg szolgáltattak, és nem a bűntudatomat erősítették. Másodszor hat évvel később hasonló okok miatt Budapesten, és totál az ellentéte volt az élmény. Minden szörnyű volt, és bűntudat gyötört. Egyébként mindig védekeztem/védekezem."
R., 34 éves tanár: "Az anyám bent maradt velem - milyen lehet annak, akinek kiküldik? Aztán én, a kis tizenkét éves ezek után mintha ott sem lettem volna, mintha nem is az én puncimba nyúltak volna. A manus túrt, az anyámmal beszélt, ők ketten lezsíroztak valamit orvosi nyelven a fejem fölött, én meg feküdtem ott kiterítve."
A 25 megkérdezettből háromnak volt kellemes, illetve felejthető élmény a "beavatás", kedves, bizalomkeltő, jó humorú orvosról beszélnek.
Az ötvenöt feletti válaszadók mindegyike, már csak a rendszerváltás előtti állapotok miatt is (vidéken és a szegényebb rétegeknél ma is így van) akkor jutott el első ízben nőgyógyászhoz, amikor először terhes lett. Később sokuk szenvedett valamilyen, még a szülésből eredeztethető vagy egyszerűen az orvos fel nem kereséséből adódó súlyos problémával. (Méhplasztika, elhanyagolt sérvek, hüvelyi tartóizmokfelvarrása, a méh részleges vagy teljes eltávolításának szükségessége.) A mai műtétekkel és az ellátással legtöbbjük elégedett, a negyven éve fizetett egészségügyi járulékok mellett még fizetnek valami súlyos extrát az orvosoknak meg a nővéreknek, és cserébe mindent megkapnak: különszobát, odafigyelést.
Sok fiatal megkérdezettnél derült ki, hogy már az első nőgyógyászati látogatáskor rossz diagnózist kaptak. Volt olyan eset, ahol az alany hólyaghurutra panasz-kodott, ám megrótták felelőtlen teherbe esésért, hiába állította, hogy még szűz. Valahogy aztán csak eljutott egy belgyógyászig, így legalább valaki kioktatta végre a fogamzásgátlás rejtelmeiről.
"A nőgyűlölő, kontár fasisztákat szeretném messzire elkerülni"
- fogalmazott M., a 22 éves egyetemista, miután az első magánrendelésen rideg és korrekt ellátást kapott. Vannak előítéletei, hiszen ismer ő is "rémtörténeteket" szexuálisan közeledő és szadista orvosokról.
Az első élmény nagyban meghatározza a továbbiakat, de a remény vész el utoljára, így az interjúalanyok is a későbbiekben szorgalmasan keresték az igazit. Egyikük sem maradt meg a "beavató" orvosnál, mind kipróbált legalább négyet, sőt jó páran notórius nőgyógyász-szédelgőkké váltak. Kivéve a szegényebbeket, ők a legközelebbi kórház főorvosához járnak, vagy a pénztárcájuknak megfelelő, kisebb beosztásban lévő orvost "fogadják föl", s kénytelenek hűségesebbek lenni.
Van, aki állítja, hogy megtalálta az igazit, akad, aki beletörődött, hogy nőgyógyászhoz járni szükséges rossz, és nem érdemes misztifikálni a problémát, olyan is akad bőven, aki meg van arról győződve, hogy képzetlen, pénzéhes, erőszaktevő férfiak gyülekezete a szakma, de elvétve olyan megjegyzés is elhangzott, hogy egyenesen fölöslegesek a szülészek mellett, és ebből adódó frusztrációjuk miatt válnak hatalommániássá.
H., 34 éves fordító: "Már akartam egy kontrollt, ezért felmentem a nőgyógyászati rendelőbe, ahol az orvos így indított: a tanügyben tetszik dolgozni, ugye? - Erre végignéztem magamon, hogy csakugyan ilyen szarul sikerült-e felöltözni. Gondoltam, akkor most elmegyek, de konfliktuskerülő vagyok, maradtam. Kezdett előjönni az a probléma, hogy harminckét évesen miért nem szültem még. Tulajdonképpen könnyű engem belehajtani abba, hogy védekezzek, és akkor már mondtam mindent, hogy miért nincs még gyerekem, közben szégyelltem magam, hogy egyáltalán szóba állok vele. Az alapprobléma, ami miatt egyébként mentem, egy barna anyajegy jellegű elváltozás volt a mellemen. Rákérdeztem, mire annyit válaszolt, hogy már mondta volna, ha az probléma lenne. Ezután levette a kenetet a rákszűréshez. Azzal jött, hogy egy kicsi folyásom van, ami harminc fölött már minden nőnek van, de ezt olyan hangsúllyal mondta, mintha fertőzőek lennének ettől a harminc fölötti nők.
A csúcs az volt, amikor megjegyezte, hogy kicsi a méhem, keskeny a petevezetékem, és nagyon nehezen fogok teherbe esni. Elköszöntem, és a rákszűrési leletekért sem mentem vissza."
T., 30 éves pr-os: "A harmadik nőgyógyászom rövid ideig volt, berágtam rá, mert egy olyan operációt akart csinálni, ami után nem lehetett volna gyerekem, de ezt elmulasztotta elmesélni. Úgy menekültem meg, hogy a biztonság kedvéért visszatértem a >>másodikhozS., 33 éves osztályvezető azok közé a rutinos szédelgők közé tartozik, akik már az első látogatásnál jól fel tudják mérni a helyzetet. Azt állítja (ezt utána mások is alátámasztották), hogy amennyiben egy kórházi főorvos drága magánrendelőjébe megy, és azt észleli, hogy ötvenéves, leszakadt bútorokból áll a berendezés, és nincsenek a korszerű vizsgálatokhoz kellő eszközök, már biztos abban, hogy indokolatlanul rabolják ki. Az ilyen orvos ugyanis minden lényeges vizsgálatot a kórházában végez el az állam pénzén. Erre viszont többen azt mondják, hogy ma ez a jó kórházi kezeléshez jutás egyetlen módja.
S. legalább 4 ilyen rendelőben volt a fővárosban, és a dolog érdekessége az, hogy az általa meglátogatott orvosok mindegyikénél az idős édesanyjuk látta el a titkárnő szerepét. A váróban tartózkodó későinőbetegek számából ítélve - és a "rutinvizsgálat" árait ismerve - egy ilyen rendelés alkalmával az adott orvos megkeres közel 100 ezer forintot, tehát pár nap után lecserélhetné legalább a vizsgálóágyat.
T., 32 éves webszerkesztő története egy kis happy enddel ér véget. Sok csalódás után megtalálta az igazit: "Mindig csapódtam valahová, akinél a rákszűrést meg tudtam oldani. Vagy túl drágák voltak az orvosok, vagy túl durvák. Aztán beteg lettem, candidás. Egy természetgyógyász ajánlotta a mostani nőgyógyászomat, akihez már négy éve járok. Segített leküzdeni a betegséget, és azóta is megbízom benne."
V. 34 éves tudományos kutató is szerencsés. Csupán költözés miatt váltott orvost, és azóta is jól kijönnek: "Nem volt eddig komolyabb gond, úgy tekintem, mintha fodrászhoz vagy fogorvoshoz mennék, nem fetisizálom ezt a dolgot. Velem normális, és eddig még minden apró nyavalyából kikezelt."
Jóindulatú közöny, rutin, fölény
B. 34 éves egyetemi tanár jellemezte így általában a nőgyógyászait - akikkel többnyire nagy nehezen azt is sikerült megértetnie, hogy leszbikus kapcsolatban él -, majd hozzátette: "a magánorvosoknál tapasztalható némi kedvesség, de ez se törvényszerű."
Amikor arra kértem az interjúalanyokat, hogy próbálják meg osztályozni az általuk eddig ismert nőgyógyászok alapján, hogy milyen típusok vannak, az élményeikhez képest legtöbben jóindulatúak voltak, és igyekeztek a pozitív és negatív típusokra is példát hozni, abban mindenki megegyezett, hogy a hozzáállást a magánrendelésen és a szülészeti klinikán össze sem lehet hasonlítani.
L., 32 éves asszisztens: "Két típussal találkoztam: az egyik diszkrét, visszafogott, nyugodt. A másik azt hiszi, hogy ő szarta a világot, ő a laza csávó. Az ilyenek mindent megengednek maguknak, arra hivatkozva, hogy jó szakemberek."
R., 34 éves tanár: "Két típus van: az allopátiásan megközelítő: testi bajt keres, orvosi írt ad, amihez csak ő ért, én meg engedelmeskedjek, és van az empátiás, intuitív, esetleg holisztikus vizsgálatot végző, a gyógyírt velem együtt kereső, aki felnőttnek tart."
K. 50 éves író az okokat kereste: "Egy fiatal, jó fej nőgyógyá-szom mondta roppant önkritikusan, hogy ez nagyrészt egy kamu szakma, a szüléshez az esetek nagy részében nem kell orvos, a nő meg a természet elvégzi a munkát."
Volt, aki megbocsátott, mint T., a 32 éves webszerkesztő: "Sok rossz tapasztalatom van, de el kell mondanom, hogy a fogorvosokhoz sem állok közelebb."
A nőgyógyászok tehát sokfélék, a "frusztrált pinabubusoktól" a lelkiismeretesebbekig. Lehet, hogy a rendszer hibája, hogy mindenhatóvá tette őket, mindenesetre nem jó, hogy rengeteg nőnek feloldhatatlan traumát okoz a velük való érintkezés, és ennek sehol sem lehet hangot adni. Örökítjük tovább a lányainkra.
Szilágyi Szilvia
A későbbiekben azt vizsgáljuk majd, hogy
- van-e a különbség a férfi és a női nőgyógyászok magatartása között,
- miért jóval kevesebb a nő,
- miért választja a páciens az egyiket vagy a másikat.
