Tûsarok: Hogyan kerültél kapcsolatba az egyenruhával?
Z. Katalin: Tizenöt évesen kezdtem egy repülõgép-szerelõ katonai középiskolában. Tetszett az ötlet, hogy a lányok katonáskodnak, vonzottak a repülõgépek. A harmincfõs osztályban négy-öt lány tanult, de az utóbbi pár évben egyre többen kerültek be. Az érettségi után elvégeztem egy négy hónapos tanfolyamot egy speciális repülõgéptípusra, majd behívtak a hadseregbe. Elõször háromhetes alapkiképzésen vettem részt. Három hétig ugyanazzal a tizenkét lánnyal éltem egy sátorban, tél volt, zuhogott ránk éjjel az esõ, csuromvizesen keltünk, hallottam, ahogy sírnak a mellettem fekvõk. Most már élvezem a katonásdit. Hat éve hordok egyenruhát, több mint egy éve rendes sorkatonaként, egy hónap múlva pedig tiszt leszek. A lányoknak két évig kötelezõ a katonaság, de aláírtam további kilenc hónapot, és remélem, tovább is maradhatok. Életre szóló karrierre nincs sok esélyem, mert a kisebb büdzsé miatt egyre több tisztet szerelnek le.
T: Általában mi a lányok feladata?
ZK: Mindenütt ott vannak, a harci egységektõl az irodai munkáig. Mindenhol szeretik a lányokat, mert tudják, hogy nagyon jó munkaerõk, beleadják a szívüket. Én is ilyen vagyok, úgy végzek el bármilyen fizikai munkát, mint egy férfi. Dolgoztam már egyedül hetven férfi között is. A repülõgép-szerelés nagyon nehéz feladat, a kezem néha szörnyen néz ki, nem volt körmöm, fekete volt minden ujjam, a bõröm teljesen fölhasadt, a gríz, az olaj meg a kosz tönkretette, de imádtam a munkám.
T: Miben mások mégis a katona-lányok, mint a fiúk?
ZK: A feladattól függõen a civilek esetleg másként viszonyulnak hozzánk. De a katonaság szempontjából, ha ki vagyunk képezve egy adott dologra, akkor ugyanúgy kell végrehajtanunk, és teljesen mindegy, hogy fiúk vagy lányok vagyunk-e.
T: Adnak felmentést, ha valaki menstruál?
ZK: Ez egészségügyi kérdésnek számít, ilyesmivel az ember nem fordul a parancsnokához. Ha nagyon kellemetlen, el lehet menni az orvoshoz, és az adhat felmentést, általában csak szélsõséges esetben. Ha mégis hozzám fordulnak mint tiszthez, akkor egyedi alapon döntök, attól függ, ki kér felmentést, mi alól, hányszor próbált már megúszni dolgokat stb.
T: Van szex a barakkban?
ZK: Elvileg kötelezõ a 18 centiméter távolság a fiúk és a lányok közt. A gyakorlatban persze, aki keresi, itt is megtalálhatja a szexet. Viszont ha elkapják, akkor a helyzettõl függõen elég komoly büntetéseket kaphat. Nemrég volt az újságban egy eset, amikor két fiú és egy lány a közös õrségben gruppenszexezett, és bíróság elé került. Egy ilyen bázison olyan ötezer ember él, és senki sem figyelheti állandóan a szobákat. Nagyon keményen szeparálják a nemeket, általában külön fiú- meg lányépületek vannak, és ráadásul estére itt általában hullafáradtak az emberek, úgyhogy inkább megvárják a kimenõt, és olyankorÉ
T: Mikor vándorolt ki a családod, és miért?
ZK: '93-ban jöttünk, 11 éves voltam. Engem nem kérdeztek, elszakítottak a rokonaimtól, a barátaimtól. Körülbelül fél év után, mikor megtanultam a nyelvet, már jobb lett. A szüleim azt mondják, hogy Magyarországon újra feléledt az antiszemitizmus, és azért jöttek el. Azt gondolták, hogy a gyerekeiknek itt jobb életünk lesz. Szerintem nem bánták meg azóta sem. Nekem jó volt ott lenni gyerekként, és aztán itt is jó volt serdülõnek, meg most is jó a katonaságban.
T: A seregben szóba kerül, hogy magyar vagy?
ZK: Persze, Izraelben általában mindenhol rögtön érdeklõdnek, hogy honnan származol. A bevonulásnál azonnal megkérdezték, mióta élek itt, mert három évnél rövidebb idõ esetén segélyeket is kaphatunk.
T: Mi a helyzet a szolgálatmegtagadókkal?
ZK: A lányoknál a szolgálatmegtagadás nem jelent gondot, nem kényszerítik azt, aki nem akar bevonulni. Ha valaki azt mondja, hogy vallásos, vagy otthon nagy szükség van rá, az elég indok arra, hogy lemondjanak róla.
T: Milyen szempontokat vesznek figyelembe, amikor beosztanak benneteket az egyes alakulatokhoz?
ZK: A jobb alakulatokhoz külön kérvényt kell írni, még a behívó elõtt. A legelitebb a pilóták helye, ahol nem annyira a fizikai, mint inkább a lelki feszültségeket kell bírni. Megpróbálkozhat az ember más elit harci alakulatoknál is, de oda csak a szupervumeneknek sikerül bekerülni. Ezekhez az egységekhez szûrõtáborokat szerveznek, ahol vizsgálják a mentális és a fizikai képességeket is, valamint azt, hogyan viselkedik valaki feszült helyzetekben.
T: Voltál már életveszélyes helyeken?
ZK: Szerelõként csak munkahelyi baleset érhetett volna. A tiszti kiképzés alatt a zöld vonalon túl (az 1967-ben elfoglalt izraeli terület, a Nyugati part és a Gázai-övezet - a szerk.) kellett õrködnöm egy hétig. Egy településre vigyáztunk, ahol 15 lakókocsiban vallásosok laktak. Elég csöndes helyen volt, csak távcsõvel láttunk palesztinokat, az utóbbi idõben ott semmi sem történt. A közelben öt arab falu volt. Én nem féltem, csak a csend volt furcsa. 24 óránként váltottuk egymást, éles töltényekkel õriztük az ott lakókat, akik panaszkodtak, hogy lányokat küldtek, ahelyett, hogy örültek volna, hogy megvédik õket az esetleges erõszaktól. Egyébként azért voltunk mindannyian lányok, mert nem szeretnek összeereszteni fiúkat és lányokat, ebben nagyon óvatosak.
T: Mit szólsz a politikai helyzethez? Beszélnek ilyesmirõl a hadseregben?
ZK: Nekem nincs véleményem, utálom a politikát, csak idegesít. Mindig csak a rossz hírek jönnek, nem úgy tûnik, hogy bármit is képesek lennének megoldani a felsõ vezetõk. Igyekszem kimaradni, nem gondolkodom, egészségesebb, ha vigyázok az idegrendszeremre. A gázai kivonulást illetõen nem tudok állást foglalni, talán nem is a megfelelõ emberek döntenek ezekben a kérdésekben. Mindenesetre a mi életünket is veszélyeztetik Gázában, de az embereket mégsem lehet csak úgy elköltöztetni az otthonukból, mert valaki fönn úgy dönt.
T: Nem borultok meg a tragédiák láttán?
ZK: A feletteseink beszélnek nekünk errõl, megemlékezünk a halálesetekrõl pár percig, aztán muszáj tovább folytatni a munkát. Az ismerõsöket kiengedik a temetésekre, kapunk egy órát, hogy fölhívjuk, akiket kell, megnézzük a híradót. De aztán tovább kell menni, tovább kell élni az életet.
T: Vannak palesztin barátaid, kapcsolataid?
ZK: Itt a hadseregben nincsenek, mert õk nem vonulnak be, én pedig évek óta itt élek. Otthon a papámnak vannak arab kollégái, barátai, akikkel jóban vagyunk. 'k gyakran vendégeskednek nálunk.
Shiri Zsuzsanna
(Izrael)
õszi önkéntesképzés a NaNe-nál A nõkkel szembeni erõszak ellen tenni akarók jelentkezését várják szeptember 4-ig. A képzés elméleti része öt teljes szombaton keresztül zajlik, várható dátumok: október 2., 9., 16., 23. és 30. Fontos információk a képzés tartalmáról, feltételeirõl és a jelentkezés módjáról: http://www.nane.hu/egyesulet/tevekenysegek/kepzesek/segelyvonalaskepzes.html
Mérlegen a nõi identitás, a nõi szerepek Szeptember 1-jéig látható a 2001 õszén alakult kanadai Girls and Guns mûvészcsoport kiállítása a Dorottya Galériában (Bp. V., Dorottya u. 8.). A csoport tagjai a kanadai mûvészeti élet aktív szervezõi és alkotói. Sheila Butler, Nina Czegledy, Michelle Kasprzak, Sally McKay és Paola Poletto mûveikben hangsúlyozottan a nõi identitással öszszefüggõ kérdésekre reflektálnak. A budapesti kiállítás magyar résztvevõje a pacifista szemléletet képviselõ El Hassan Róza. A megnyitó egyik kiemelkedõ eseménye Michelle Kasprzak performansza lesz. Ezt követi a témát körüljáró beszélgetés a kiállító mûvészek, magyar mûvészek, mûvészettörténészek és társadalomtudósok részvételével.
dizájnerek kiállítása Izlandi, svéd, finn és norvég formatervezõnõk alkotásait mutatják be a Washingtoni Nemzeti Múzeumban szeptember 12-ig. A tematikus kiállítás célja, hogy bemutassa ezeknek az országoknak az egyedi designtradíciókhoz való kapcsolatát. A kiállítást stílusosan a múzeum nõi részlegében, hivatalos nevén a Nõk a Mûvészetben Nemzeti Múzeumban (NWMA) mutatják be. További információk angolul: http://www. nmwa.org/
Megjelent Helen Benedict: Csak okosan! Önvédelem kamaszoknak címû könyve A Tûz-hely könyvek sorozat második kötete az önvédelem, különösen a szexuális önvédelem témáját járja körül. Bár címzettjei elsõsorban fiatalok, minden korúérdeklõdõ számos tippet és ötletet olvashat a szexualitás terén fenyegetõ veszélyekrõl, a tudatosításról és a megelõzés/védekezés módjairól. További információ a kiadványról: www.nane.hu.
Vállalkozást tervezõ és már mûködtetõ nõknek indít tréninget a SEED Alapítvány, részletes info és jelentkezés: seed@ seed.hu vagy 316-4987.
Csendes lázadás. Nõk a rendszerváltásról címmel jelent meg Margot Wieser könyve a Balassi Kiadó gondozásában a Feminizmus és történelem sorozatban, Németh Zita és Katona Eszter fordításában.
