A vallási és etnikai konfliktusoktól szabdalt Nigéria az utóbbi években sok munkát adott a jogvédő szervezeteknek. A 110 millió lakosú országban éles az ellentét az északi mozlim és a déli keresztény és animista többségű népesség közt, a választások idején elszaporodtak a merényletek, gyakori a rendőrségi visszaélés. Három évvel ezelőtt tizenkét szövetségi államban vezették be az iszlám jogot, a saríát, melynek értelmében kisebb vétségekért korbácsolás, lopásért kézlevágás, házasságon kívüli szexuális kapcsolatért megkövezés jár.
A 30 éves Amina Lawal kétgyermekes elvált asszonyként élt egy kis faluban, Bakoriban, amikor viszonyt kezdett egy férfival, és teherbe esett. A helyi bíróság vétkesnek találta házasságon kívüli szexuális viszony bűntettében, és 2002 márciusában kövezés általi halálra ítélte. A bizonyíték a megszületett gyermek és saját beismerő vallomása volt. Az ítélet végrehajtását a szoptatás idejére elhalasztották. A férfit bizonyíték hiányában felmentették, elítéléséhez vagy beismerő vallomást kellett volna tennie, vagy négy tanú vallomására lett volna szükség, akik mind látták Aminával aktus közben.
Mit mond az írás?
A megkövezés a spontán népharag ősi rítusa, melyben a közösség együttes erővel kiveti magából a bűnöst, végső soron a Gonoszt. Az "szövetség tizennyolcféle bűn megtorlásaként említi, például bálványimádás, házasságtörés, szombatrontás és gyilkosság esetén. A geográfiai környezet, a kősivatag adott volt, a megkövezés a városkapun kívül zajlott. Az első követ többnyire a tanúk dobták. A rómaiak betiltották a kövezést. Az Újszövetség egyik ismert történetében Jézus a paráznasággal vádolt asszony megkövezésére összegyűlteket felszólította, az vesse rá az első követ, aki bűntelen, mire a jónép csendben hazabal-lagott. Halálra kövezték Szent Istvánt, az első keresztény mártírt, Pál apostol viszont túlélt egy köves lincselést.
A megkövezés az iszlám teológia vitatott kérdése. Érdekes, hogy a kötelező mekkai zarándoklat fontos eseményeként a híveknek meg kell kövezniük a Sátánt jelképező három oszlopot. Szabályozva van a kavicsok száma, mérete, hogy hol kell őket felszedni, és mely napszakban, milyen szövegek kántálása közben kell az oszlopokat megdobálni. Ám ennek a szimbolikus performansznak vajmi kevés köze van a megkövezés gyakorlatához. A legfontosabb, hogy maga az isteni kinyilatkoztatás, a Korán sehol nem írja elő büntetésként. Ami a házasságon kívüli szexuális kapcsolatot illeti, a Könyv szerint a zina száz korbácsütéssel sújtandó (24:2). Csakhogy az iszlám joggyakorlat nemcsak a Koránon alapszik, hanem a Próféta és kortársainak hagyományán, a szunnán is. A tetteit és mondásait megörökítő feljegyzések alapján Mohamed elrendelte a megkövezést, ha a parázna személy házas volt. Erre a hagyományra hivatkoznak a kőpárti teológusok, mikor a házasságtörést halállal büntetik, sőt némelyek annak a - mások szerint blaszfemikus - tételnek a bizonyításán fáradoznak, hogy a Próféta megkapta a kövezésre vonatkozó isteni kinyilatkoztatást, ám az írás elveszett (egy verzió szerint a feleségének, Ájsának a párnája alatt volt, de egy kecske megette), ezért maradt ki a Koránból.
Kutyaharapást szőrével
A házasságtörés és a paráznaság bűntettének megállapítása enyhén szólva aggályos. Feltétele az elkövető beismerő vallomása vagy négy hívő egybehangzó állítása, aki látta a közösülést. Ez a bizonyítási eljárás - azon túl, hogy kedvez a jól szervezett pásztoróráknak - szinte lehetetlenné teszi az erőszakos cselekmények felderítését, különösen, mivel nem is tesz különbséget szabad akaratból létesített kapcsolat és erőszak közt. A lényeg a tett, ami bűn a bíróság előtt, szégyen a közösség szemében. Bár elvileg mindkét félnek egyforma büntetés jár, a férfi részvétele nehezen bizonyítható, ezért legtöbbször a terhesen maradt nőre hárul minden felelősség. A jogászok néha kénytelenek az iszlám jog felfekvéseit kutyaharapást szőrével alapon gyógyítani. Az Aminához hasonló helyzetű, elvált nigériai asszony, Szafija Huszeini esetében például az ügyvéd azzal érvelt, hogy védencének házasságon kívül született gyermeke mégiscsak a korábbi férjtől származik. Igaz ugyan, hogy már két éve elváltak, de az iszlám hagyományban a terhesség akár hét évig is tarthat.
A sors fintora, hogy az iszlám jogrendszer a maga idejében haladónak számított. Egy olyan társadalomban, ahol a nőket szabadon adták-vették, és gyilkolták a lánycsecsemőket, a Korán kimondta a nemek egyenlőségét isten és a földi igazságszolgáltatás előtt, ezzel jelentős szociális és öröklési garanciákat és erkölcsi megbecsülést biztosított a nők számára. Csakhogy az iszlám jog az idők során nem sokat változott, amihez hozzájárult, hogy az alapjául szolgáló szövegeket isteni eredetük miatt változtathatatlannak tartják. Bár a Korán ezerháromszáz éve ugyanabban a szövegváltozatban jelenik meg, nyilvánvaló, hogy az iszlám immanensen semmivel sem rugalmatlanabb, mint bármely más vallás. A kulcs itt is a szövegek értelmezésében van. Több teológiai irányzat szerint a szent iratok eleve kétfélék: egy részüket betű szerint, minden időben ugyanúgy kell olvasni, más részük a változó világ kihívásainak megfelelően értelmezendő. Ma a kőkemény saría alóli egyetlen kibúvó mégis az, hogy nem mindig alkalmazzák, és a legtöbb ország jogrendje csak bizonyos elemeit építi be.
Kőkorszak
Függetlenül attól, hogy egy vétség milyen súlyú a különböző társadalmakban, a megkövezés a világ legmegalázóbb, legembertelenebb halálneme, mellyel szemben nincs helye a kulturális relativizmusnak. Az áldozatot megkötözik, még gyakrabban beleássák a földbe, a férfiakat derékig, nőket mélyebben, a mellük, nyakuk magasságáig, és halálra kövezik. A felhasznált kövek mérete úgy van megszabva, hogy nem lehet túl nagy, nehogy azonnal bekövetkezzen a halál.
Nem lehet pontosan tudni, mely országokban milyen gyakran alkalmazzák, hiszen egy-egy napvilágra került eset után nagy a nemzetközi felháborodás. A nemzetközi emberjogi szervezetek több kövezésről beszámoltak az utóbbi években Irán, Szaúd-Arábia, a tálib Afganisztán, Pakisztán, Banglades, Szudán és Nigéria területén - utóbbiban még csak kiszabták, nem hajtották végre az ítéletet. Néhány kormány együttműködőnek próbál látszani, mások tehetetlenséget színlelnek, ha a távoli, elmaradott falvak népbíráskodásával szembesülnek; jobb esetben szemet hunynak, rosszabb esetben támogatják a vérfürdőt.
Az iráni kormány tavaly decemberben bejelentette, hogy beszüntetik a kövezéseket, ám a szkeptikusok kételkednek. A nyilatkozatot nagyban motiválta, hogy Irán gazdasági egyezményekre pályázik az EU-val. Hivatalos adatok alapján az Iszlám Köztársaságban 2001-ben hajtottak végre utoljára kövezést, de még 2002 júniusában is elítéltek egy nőt, két másik asszony pedig 12 éves börtönbüntetését tölti, melynek végén megkövezés vár rájuk. 2001-ben nyolc év börtön letöltése után házasságtörésért halálra köveztek egy nőt. 1997 októberében egyetlen napon hat embert köveztek halálra egy nyugati-iráni városban. A reformernek tartott Khatami nem igazán váltotta be a hozzá fűzött reményeket: elnökségének első évében hét embert köveztek meg, és megválasztása óta 22 esetben szabták ki ezt a büntetést, 15-ször nőkre. Néhány évvel ezelőtt óriási hatást tett a közvéleményre egy videofelvétel, melyet az ellenzéki mudzsahidok csempésztek ki az országból. A 92-es datálású, internetre is felkerült filmen négy foglyot köveznek halálra egy börtönben az iszlám forradalom gárdistái.
Tévedés azt hinni, hogy a megkövezés feltétlenül a közvélemény normáit tükrözi. Az időről időre végrehajtott elrettentő büntetés leginkább politikai-hatalmi eszköz, a lakosság megfélemlítését szolgálja. A közemberek szimpátiájára bizonyság az iráni Zolejka Kadkhoda esete. 1997-ben házasságtörésért elítélték és megkövezték. Életét a falubeliek mentették meg, akik kórházba szállították a félholt aszszonyt. Nem volt ilyen "szerencséje" a 21 éves bangladesi Núrdzsahan Bégumnak, ő egy falusi klerikálistól engedélyt kapott, hogy újra házasodjon, mivel első férje elhagyta. 1993-ban mégis érvénytelennek nyilvánították a házasságot, és paráznaságért halálra kövezték a párt. Az emberjogi szervezetek tiltakozása nyomán a kormány kivizsgáltatta az ügyet, és kilenc férfit hét év börtönbüntetésre ítéltek az asszony és férje megkövezéséért.
Hátrább az egerekkel!
Aminát 2002 márciusában ítélték halálra, augusztusban megerősítették az ítéletet. Az első tárgyaláson még jogi képviselője sem volt, ma már az egész világ a szívén viseli a sorsát. A legnagyobb segítség, hogy ügyét felkarolta egy nigériai jogvédő szervezet (BAOBAB), az ő segítségükkel fellebbezett. Az Amnesty International tavaly és most is intenzíven kampányol érte, elektronikus aláírásgyűjtésekkel, petíciókkal. A nemzetközi jogvédő szervezetek felszólították a kormányt, hogy lépjen az ügyben, mert a megkövezés, több más regionális törvénnyel együtt, sérti a nigé-riai alkotmányban foglaltakat, és ellentétben áll egy sor nemzetközi megállapodással és ENSZ-okmánynyal, melyeket az ország aláírt.
Sajnos a túlzott nyilvánosság visszaütött. Idén májusban az elektronikus postaládákat elárasztották a hisztérikus és pontatlan információkat tartalmazó körlevelek: Aminát a legfelsőbb bíróság elítélte, ha ezt nem írjuk alá, akkor neki annyi, egyébként még kegyelmet kaphat. A levelek félrevezető volta miatt a BAOBAB felszólított minden jó szándékú aktivistát, hogy haladéktalanul szüntesse be a levéldömpinget. A helyi szervezet egy közleményben megnyugtat, hogy Amina nincs közvetlen veszélyben, jogi képviselete megoldott, ügyének azonban sokat árt egy-egy meggondolatlan akció. A levélkampány nem minden esetben a leghatékonyabb segítség: eredményeként még soha senki sem kapott kegyelmet, ellenben arra már volt példa, hogy egy ítéletet extra gyorsasággal, a hivatalos procedúra mellőzésével vittek keresztül és hajtottak végre a feltüzelt hatóságok. A felszínes információterjesztés lejáratja a közvetlenül segíteni tudó aktivisták munkáját, ezért a legtöbbet azzal tesszük (ha már pénzt nem küldünk), hogy alaposan megismerjük a tényeket, megértjük a szituációt, és nem járulunk hozzá az iszlámról alkotott negatív sztereotípiák terjedéséhez. A nagy vihart kavaró ügyben még az AI is megpörkölődött, bár leszögezték, hogy az ominózus levelek helytelenül jelölték meg forrásként a szervezet spanyol irodájának honlapját, mert azon pontosak az információk. Az biztos, hogy a jövőben mind a jogvédő szervezeteknek, mind a hálóaktivistáknak körültekintőbben kell eljárniuk. Amina fellebbviteli tárgyalását többszöri halasztás után augusztus 27-re tűzték ki. Rajta a világ szeme.
Orosz Ildikó
