Egy döntően férfidominanciájú közösségben a lelki panaszokkal küzdő nőre a mai napig a "hisztis, nem tudja, mit csináljon jó dolgában" vélekedés használatos.
Gyermekpszichológusok szerint a lányokban lényegesen nagyobb a megfelelési kényszer, az elvárások felé hajlás, ami megmarad felnőttkorban is, és az átlagosnál kicsit is erősebb stresszben szorongássá fajulhat. A folyamatos szorongás pedig a pánik kiváltó oka. A szindróma kialakulása általában a húszas éveinkre jellemző, és szoros összefüggést mutat a premenstruális állapottal, valamint "normál" krízishelyzetekkel is (szakítás, házasság, válás). Könnyebbség, hogy a terhesség és szoptatás időszakában nem jellemző a jelentkezése, ám a hormonok rendeződése után újult erővel térhet vissza.
A betegség pontos biológiai mechanizmusáról egyelőre csak elméletek vannak, az viszont bizonyított, hogy szorongásoldókkal és antidepresszánsokkal jól karbantarthatók a tünetek.
Viselkedésterápiával foglalkozó szakemberek szerint a pánikzavar tanult folyamat, ezért a megoldás a "letanulásban" van. A beteg pszichológus vezetője segítségével leszoktatja magát arról, hogy a pánikveszélyesnek ítélt helyzetekben újra és újra rátörjön a szorongás. Ebben segítség még a légzéskontroll, a tudatos légzés, mely szintén tanulható és a hiperventillációt segít kivédeni, de valójában nem más, mint az ún. jógalégzés, amit bárki elsajátíthat egy bioboltban beszerzett papírfedelű kötetből.
Sokan esküsznek a rendszeres mozgásra is, bár mondjuk az aerobikterem remek pánikforrás lehet hangos zajával, a sok, folyamatosan mozgó emberrel. Jobb a nagy erőkifejtést igénylő, magányos sportok valamelyikét választani, futást, úszást.
Úgy tartják, hogy ez a "jó kislányok" betegsége.
Azoké, akik nem ismernek és ezért használni sem tudnak más női szerepet, mint az elfogadó, befogadó, engedelmes, támogató klasszikus mintát. Jó esetben, egymást követő életszakaszainkban, nagy kelléktárral a helyzetnek megfelelően váltogathatjuk szerepeinket. Azonban ha a tanulási folyamat valahol elakadt, és ezért nincs, esetleg használhatatlan mintánk van a különböző élethelyzetekre, a krízisek feloldására, akkor baj van. A bő szerepválaszték ugyanis a lelki, érzelmi biztonság alapja, s a biztonság elvesztésére stresszel, hiányának állandósulására szorongással reagálunk.
A XXI. században tehát célszerű virtuózan használni a tradicionális és modern női szerepeket. Ha a családot, házastársat rá tudjuk venni, a gyógyulás érdekében érdemes családterapeuta vezetésével foltozgatni személyiségünk hiányait. Ilyenkor ugyanis gyorsan fény derül a család érzelmi dinamikájára, arra, hogy a beteg nő mekkora játéktérrel rendelkezik közösségében, s hogy az elvárásoknak meg tud-e, meg akar-e felelni. Érdekes megfigyelés, hogy gyakran a pánikszindrómás nő társa tartja fenn tudattalanul a tüneteket annak érdekében, hogy saját tradicionális óvó, védelmező, "erős férfi" szerepét működtetni tudja, és ezáltal elrejtse saját személyiségének hiányait. Általában elmondható, hogy segítő, együttműködő családi háttér nélkül lényegesen nehezebb személyiségünk átszínezése, hiszen egy nő klasszikusan, emberi kapcsolatain keresztül, azok segítségével alakítja ki saját autonómiáját.
Ha valaki elsősorban a lakásán kívül, moziban, tömegközlekedési eszközön szerezte ilyen irányú élményeit, a pánikbetegség mellett agorafóbiássá is válhat, azaz bármilyen nyilvános helyen, ahonnan nehéz menekülni, rátörhet a súlyos szorongás. Elkerülő magatartása miatt beszűkül az élettere, ami depresszióhoz vezethet. Ez már három betegség. De a kezeletlen pánikbetegek egy idő után halmozni kezdik a szervi és más pszichés betegségeket. Fixálódhat a roham alatti magas vérnyomás, és a szívnek sem használ a gyakori stressz. Roham alatt vagy közvetlenül utána jól jön két feles, de míg az orvos által rendelt szorongásoldókról viszonylag könnyű leszokni, a napi beállt alkoholmennyiségről nem.
Általában elmondható, hogy a nem kezelt pánikbetegek előbb-utóbb depresszióssá és/vagy alkoholistákká válnak.
Bene Zsófia
(Köszönet dr. Hardy Júliának és dr. Zámbori Jánosnak)
Bár a WHO adatai szerint a felnőtt lakosság mintegy 30 százaléka legalább egyszer átéli a tárgytalan rettegés érzését, pánikbetegségről vagy pánikzavarról abban az esetben beszélhetünk, ha egy hónapon belül négyszer jelentkezik valakinél a pánikroham, esetleg attak nélkül egy hónapon át szorong az újabb roham kialakulásától. Akinek még nem volt része ebben az élményben, képzelje el, hogy mondjuk tömegközlekedik, ahogyan máskor, nézelődik, olvas, és minden átmenet nélkül egyszer csak összeszorul a torka, szíve majd` kiugrik a helyéről, kiveri a víz, és teljesen biztos benne, hogy itt fog meghalni, idegenek közt, magányosan. E tüneteken kívül választható még a hányinger, gyomorgörcs, szédülés, a megőrüléstől való félelem stb. A roham mintegy tíz perc alatt kulminálódik, majd újabb tíz-tizenöt perc alatt lecseng, soha nem felejthető emléket hagyva maga után.
A pánikszindróma 1980 óta elfogadott diagnózis, a szorongásos betegségek egyik fő képviselője. Magyarországon a körzeti orvosok sokáig hipochondernek titulálták a hozzájuk forduló betegeket, míg végül a pszichiáterek elérték, hogy az alapellátásban részt vevők is elismerjék a pánikzavar tüneteit.
