Nõi hangok

  • Szilágyi Szilvia (Tûsarok)-Simon Andrea (British Council)
  • 2004. július 1.

Szex

Magyarországon a feminizmus valahogy kiheverte központosított múltját, mára a rendszerváltás utáni ideológiai ûrt is, így a nõk most új utakat keresnek a modern Európa felé. Nagy-Britannia asszonyai már a feminizmus második hullámát is rég elbúcsúztatták, receszszióról beszélnek, és manapság rendületlen nosztalgiával kutatják az elõdöket.

Több századdal ezelõtt élõ nõi írók, "filozófusok", példaképek bukkannak elõ a pol-cokról és kerülnek újra napirend-re. Nõi írók nõkrõl szóló mûveit nemritkán nõi színházi és filmrendezõk dolgozzák fel, élesztgetve a kortárs feminista érzékenységet. Kiváló példa erre Virginia Woolf Orlandójának 1993-as filmfeldolgozása Sally Potter remek rendezésében, az azóta nõügyi ikonná vált Tilda Swintonnal a fõszerepben. Ezek a feldolgozások nem csupán a múltat idézik meg, de felerõsítik a nõk hangját, mondván, hogy közös célokért közösen érdemes kiállni, mert csakis így számíthatunk sikerekre, éljünk akár Nyugat-, akár Kelet-Európában. Ezt szeretnénk üzenni olvasóinknak is brit tematikus számunkban, amelyet a Gondolatok sugárútján címû, idén Nagy-Britannia által indított program keretén belül állítottunk össze. A rendezvénysorozat célja, hogy az Európai Unióhoz újonnan csatlakozó kelet-közép-európai államok és Nagy-Britannia fiatal szakemberei találkozhassanak, és új kapcsolódási pontokat alakíthassanak ki egymással. A British Council budapesti irodája és a brit nagykövetség ennek jegyében támogatta a Tûsarok mellékletet egy közös, a brit nõket magyar szerzõk által fókuszba helyezõ projekt létrehozásában. Az itt felbukkanó nõi sorsok: a mozgássérült táncosé, a humoristáké, a feministáké, a családon belüli erõszak ellen harco-lóké és Shakespeare nõalakjaié azt sugallják: nõnek lenni - Európa bármely országában legyünk is - nem könnyû, de nagyszerû küldetés.

Olvassák szeretettel!

Szilágyi Szilvia (Tûsarok)

Simon Andrea (British Council)

Figyelmébe ajánljuk

Köszönjük meg a Fidesznek a sok-sok leleplezést!

A Fidesz számára úgy kell a titkos terveket szövő ellenség leleplezése, mint a levegő: egyszerre mutat rá az ellenség vélt szándékaira, és tereli el a figyelmet önmaga alkalmatlanságáról. De hogyan lehet leleplezni hetente valamit, amit már mindenki tud? Hányféle leleplezés van? És hogy jön ide a konyhában ügyködő Magyar Péter? Ezt fejtettük meg.

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.