Krákogás. Az egyik házasságban nem több krákogásnál, a másikban válóok. Mitől van az, hogy a házastárs idegesítő szokásai kinövik magukat és eluralkodnak a kapcsolaton? És vajon kordában lehet-e tartani őket? Feleségek panaszkodnak.
"Egy rakás dolgot nem tudsz, amíg nem laktok együtt - figyelmeztet Anna, aki tizennégy éve házas, és húsz éve ismeri a férjét. - Például azt, hogy ha bemegy majd a fürdőbe, mindig magára fogja zárni az ajtót. Akkor is, ha csak fogat mos. Olyankor nem lehet bejutni. Nem is próbálom meggyőzni arról, hogy ez hülyeség, végül is szíve joga. Azt azért elmondtam neki, hogy ha lehúzza a vécét, miközben használja, attól még lehet hallani mindent, szóval tök felesleges. De ezzel csak zavarba hoztam. Engem mondjuk abszolút nem érdekel, de ő egy diszkrét ember. A húsz év alatt egyetlenegyszer nem szellentett előttem. Soha. Ami szerintem beteg dolog, bizalmi hiányt mutat."
Az ilyen bizalom nem hiányzik Eszternek, aki tizenhat éve házas. "Az apám simán szellentett meg böfögött a lakásban, amihez az volt az ideológia, hogy nem egészséges visszatartani. Na, ettől mi, nők rosszul voltunk. A férjem ilyen próbatételek elé nem állít, de gyakorlatilag már minden másban elengedte magát. Azért sok minden nem változna. Azt gondolnám, hogy na, ez egy állat, de válni nem ezért válnék."
Mindennel azért Anna sem tud megbékélni. "Nem tehet róla, hiába fürdik, délre tuti, hogy izzadságszaga lesz. És akkor ilyeneket szoktam mondani: - Nem öltözöl át, mielőtt elmész? - Miért? - Hát, mert olyan meleg van. Azért azt húsz év után is nagyon nehéz az arcába mondani, hogy büdös vagy. Szoktam is azon gondolkozni, hogy eléggé szeretem-e, ha az izzadságszaga zavar, de azt hiszem, a kettő nem függ össze."
Eszter szerint nagyon is. "Vannak bizonyos testrészek, aminek a látványát csak olyan embernél tudod elviselni, akit nagyon szeretsz. Ilyen például a lábfej. Az a sok bőrkeményedés meg tyúkszem... a körme meg csúnya, hosszú. De a köhögése is idegesít. Az a fülsértő harákolás. Vagy mondjuk annak a látványa, amint elalszik a fotelben félrebillent fejjel horkolva, és végig le van morzsázva... Nehéz elmondani, hogy ez mennyire visszataszító."
Ez hát a helyzet, ha már nincs szerelem. Ha még van, mint Annáéknál, sok mindent képes felülírni. Megfelelő kompenzációért cserébe. "Orális aktusnál, amikor mondjuk egy napja fürdött, az már azért nem olyan. De ez nyilván fordítva is igaz. Elkap a szenvedély, és épp nem zuhanyoztál, de már ott van a feje, és ő bevállalja ezt, akkor te sem szólsz hasonló esetben."
Apropó, fej. "A korpa. Az nagyon viszolyogtató - mereng Eszter. - Nem tudnék a párnájára feküdni. Bár ahogy mostanában vagyunk... Egy ágyban alszunk, de ha felhúznák közöttünk a kínai falat, az sem lenne keményebb határ."
A határok persze mindenkinél másutt húzódnak. De
a frontvonalak
sok családban fedik egymást. Az egyik legősibb ezek közül a rendrakás kapcsán alakult ki.
"Túl vagyok egy félnapos takarításon, és akkor megfog egy májkrémes kenyeret, és lazán bemegy. A falra tudnék mászni."
"Ha valamit leejt, az ott marad. Én meg megyek, mint egy hülye cseléd, és szedegetem."
"Könyörgök, hogy ha már kiviszi a szennyest, ne a láda mellé dobja. De képtelen felemelni a fedelét."
"Csak úgy tud kenyeret vágni, hogy az egész padló tiszta morzsa. Ha tökmaghéjat borít a szemetesbe, akkor meg tökmaghéjas."
"Este fekszem le, és ott van egy nagy, vizes törülköző az ágyamban. Megtörülközik és ledobja. Minden héten kétszer-háromszor. Automatizmus nála, amikor otthon lakott, akkor is csinálta, erre határozottan emlékszem" - mondja Vera, akinek tizenöt éve volt arra, hogy megszokja a felfordulást. Kevésnek bizonyult. "Ha én vagyok otthon, a gyerekek nem csinálnak rumlit. De a férjem olyan, hogy leül a tévé elé, és amíg a gyerekek által keltett felfordulás nem éri el az ingerküszöbét, addig azt csinálnak, amit akarnak. Aztán szól, de addigra már rengeteg tárgy röpködött szanaszét, a ruhák kirángatva a szekrényből, végigöntve narancsszörppel... ilyenkor hazajövök, és nagyon ordítok."
A női beszámolók visszatérő eleme a munkamegosztás is. Pontosabban annak a hiánya. Vera szerint a férfiaknak van egy sajátos technikájuk. "Figyelem egy ideje, már hatéves korban megmutatkozik - teszi hozzá. - Ha rájuk mérsz egy feladatot, akkor vagy olyan lassúsággal, vagy olyan minőségben hajtják végre, hogy eszedbe se jusson az életben többet megkérni rá őket. Tuti, hogy ez tudatos náluk, mert ha rászólok a férjemre: most miért így csinálod, hát húzd már le a porszívó végéről azt a vackot, azt kapom: hát én azt honnan tudjam, hogy te így szoktad; megy a méltatlankodás. Na, ebből lehet tudni, hogy alapvetően felháborítja, hogy neki ezt csinálni kell, de mégsem szólna, hogy te, figyelj, engem nem zavar, ha kosz van a földön, ha téged zavar, csináld meg."
Előítéletes eljárásnak
tűnhet a problémák nemek szerinti tipizálása. Ám a tapasztalatok meglepően hasonlóak. A szapulás két kiemelten kedvelt témája a vásárlás és a szerelés.
"Az én férjem tud a legmeszszebb parkolni a célhelytől, ebben tuti világbajnok. Egyszer messzebb állt meg, mint ha egyenesen gyalog mentünk volna otthonról."
"Soha nem megyünk vásárolni együtt, mert ha igen, garantált, hogy összeveszünk. Múltkor moziba menet a plaza mozgólépcsőjén nekiszegezem: - Te halálosan szerelmes vagy belém? - Mint állat. - Bármit megtennél értem? - Bármit, kivéve, hogy vásároljunk."
"Ha vásárolni megyünk, rohan, mint a villám, kivéve az ócskapiacon, mert ott mindent megnéz, és baromi fontos dolgokat vásárol. Vett már dobfelszerelést, tizenkét darab régi rádiót, filmfelvevőt (film nincs hozzá), zongorát, harmóniumot, hegedűt, három darab Riga motort és mindent, amit nem tud beazonosítani, de szét lehet szedni."
"Az én férjem ma már profi módon bevásárol, de annak idején! Legyen szíves, adjon egy kiló tejbegrízt! - majd meghaltam a viszszafojtott röhögéstől."
Aliz harmincnégy éve házas, őt már nem lehet meglepni: "Képtelen elviselni bármiféle mesterembert a lakásban, mert >>ezekre kár pénzt kiadni, ezt ő is meg tudja csinálnizőre Veráéknál?
"Ha üvöltök, akkor daccal reagál. Ezért megpróbálok vagy az érzelmeire, vagy a humorára hatni. Elkeseredett hangon azt mondom például: nézd meg, már megint itt van az ágyamban, hát hogy feküdjek le, ez borzalmas, csurom víz a lepedő... Ilyenkor ritkulnak a törülközők, szóval fejlődőképes. Próbáltam azt is, hogy átdobtam az ő oldalára, sutty, akkor röhögött, és egyből tudta, mi a helyzet."
Eszter módszere a szelekció. "Az ember egy idő után beletörődik, nem nyithatok mindenütt frontot. Az idegesítő dolgokból egyre több lesz, és akkor kiválasztom, mi az, amiből nem akarok engedni, és azokra összpontosítok."
A stratégiák szerepe ott tűnik el, ahol a játszmák világa kezdődik. Itt már egyik fél sem akar kimozdulni az állóháborúból, és ez évekre-évtizedekre tematizálja a családi kommunikációt. A helyzet szinte reménytelenné válik.
"Kinyitja a csapot, aztán valami eszébe jut, arról elkezd beszélni, áll, gesztikulál, és közben folyik a víz - meséli Nóra. - Ilyenkor szoktam szólni: nem zárnád el? Na, ez egy dühödt reakciót vált ki belőle, és csak azért sem zárja el. Sőt kimegy egy másik helyiségbe, én odamegyek és elzárom, akkor visszajön, és látványosan újra kinyitja. Ez nekem a vízpocsékolásról szól, de neki hatalmi harccá vált. Különben elzárná. Semmiből nem állna neki."
Úgy tűnik, Nóráék sokat látott kapcsolata menthetetlen, de egye-lőre menetelnek befogott füllel, aztán majd lesz valahogy. "Az együttélés kihozza a rossz dolgokat. Hogy ott van minden pillanatban, akkor is, amikor szar kedved van, és elkívánod messzire. Ha egy légtérben vagyunk, és befújom magam parfümmel, attól megőrül. Ha főzök, kényszeresen bezár minden ajtót, felróva nekem, hogy >>hagymaszag vanelőjön. "Voltam már azon a szinten, hogy azért nem mentem haza, mert a jelenlétét sem bírtam elviselni. Harmincöt éves vagyok, még mindig fiatal. Fel lehet állni, és lehet kezdeni egy új életet. Mert oké, most ezt élem, de még fogok élni vagy negyven évet. És mi a bánatért itt és miért pont így kéne?"
Hogyan lehet elkerülni a patthelyzetet? Egyszerűen jól kell párt választani, vagy ez mit sem ér? Ha az utóbbi igaz, vajon ez a természet legyőzhető-e? Diadalmaskodhat-e a racionalitás vagy éppen a szív a zsigerek felett?
"Nem hiszem, hogy ezek a mindennapi apróságok két ember közé állhatnak - véli Anna. - A férjem annyira nem az esetem, hogy az hihetetlen. Fehér bőrű, pocakos, kopaszodó. Ma sem tetszik jobban, mint valaha, nem tartom jó pasinak, de ez nem szempont. Mert az agya, a humora elvarázsol. És amit tudok tolerálni, azt mindig is tudtam, amit nem, azt sosem. Ha van igazi érzelem, szarni ezekre a dolgokra! Ezek csak akkor számítanak, ha tulajdonképpen herótod van attól az embertől."
Vera úgy véli, a titok abban áll, hogy ne megfigyeljük a másikat, hanem figyeljünk rá. "Ahhoz, hogy két ember együtt maradjon, elsősorban végleges elköteleződés kell. Az önmagaddal való konszenzus abban, hogy ezt az embert szereted, akkor is, ha nem szeretetre méltó. Tök könnyű valakit szeretni, aki szeretetre méltó. És ez tényleg csak akarás kérdése egy bizonyos szinten túl. Olyan befejezett minden. Ha tíz éve vele élek, biztos tíz év múlva is vele fogok. Ugyanez lesz a házam, ugyanez lesz a két gyerekem, legfeljebb autót fogok váltani. Ez van, akit megnyugtat, van, akit idegesít. Az például hasznos, ha nem teszed fel az életedet arra, hogy megfigyeld, a másik mikor hol hibázik. Különben kezdődik a baszogatás, aminél kevés kártékonyabb dolog van. Alapvető igényünk, hogy a másik szemében szépek legyünk és okosak, hogy úgy érezzük: helyünk van ebben az életben, a másiknak nagy szüksége van ránk, még ha fordítva tesszük is le a sótartót. És akármi van, ezt valahol betonbiztosan tudnunk kell."
Csigó Kata klinikai szakpszichológus már nagyon sok válságban lévő házasság kicsinyes, drámai, tragikomikus részleteivel szembesült párterápiás munkája során. Azt állítja, a társaság igénye a meghatározó, de kell az intim szféra. "Sokat gondolkozom, mi lehet az oka annak, hogy tömegével jelentkeznek nálam olyanok, akik az életük számos területén sikeresek, de a magánéletük nincs rendben, vagy éppen megrekedt a tizenéves keresgélés szintjén. Egy kapcsolat sokszor ott dől dugába, amikor olyan illúzió van a fejekben, hogy ha párban vagyunk, akkor összenőttünk, összeolvadtunk. Ez normál esetben a szerelem első szakaszát jellemzi, de egy érett kap-csolat nem ilyen. Ott két független ember jelenik meg, aki - úgy szoktam mondani - mindennap választja a másikat. Időről időre adódik egy összeolvadás-élmény, de onnan vissza kell vonulni a saját függetlenségünkbe. Máskülönben az együttrezgés fojtogatóvá válhat. Kicsi korban természetes állapot, hogy összeolvadunk az anyával, de az egészséges gyermek ebből kibújik, és el tud távolodni."
Abban a pszichológus egyetért interjúalanyainkkal, hogy az együttélés az igazi próbatétel. És, mint mondja, ehhez kell egy minimális négyzetméterszám. "Volt nálam egy pár. Volt egy gyerekük, harminc négyzetméterük, egy kis szoba galériával. Megőrjítették egymást."
Sokan irigyeltük a Woody Allen - Mia Farrow házaspárt, amikor elmesélték, hogyan integetnek át egymásnak reggelenként a Central Parkon keresztül. A külön lakás jelentené a megoldást? "Ez azokra jellemző, akik már túl vannak egy házasságon, felnőtt gyerekeik vannak, védik a saját életüket. Lehet érett módon csinálni ezt, ha kölcsönös megállapodáson alapul. Húszasoknál-harmincasoknál viszont, ha a kapcsolat nem fejlődik a közös élet felé, akkor megreked érzelmi szempontból is." Sokan
a külön ágyra
esküsznek, és ennek adott esetben semmi köze a szexuális élethez, egyszerűen igénylik a saját teret. Csigó Kata szerint ha egy pár már nem tud egy ágyban aludni, ott probléma van. "Világos kivétel, ha mondjuk horkol a másik, de ha más okból tartósan ez a helyzet, ott ez azt jelzi, hogy bizonyos ponton túl az intim szférámba már nem engedem be a másikat."
És hogy mit kezdjünk a kaki-pisi tematikával? "Illúzió, hogy el kéne fogadni minden testi jelenséget. A gyerekünknél toleráljuk a kiválasztási termékeket és efféléket, de egy felnőttnél nem. ' egy hozzám társult személy, nem belőlem származik, itt a fő különbség. Vannak párok, akik mindig együtt fürdenek, egymás előtt vécéznek. Ám a többségnél ez a mély egymásba fonódás elő fogja hívni az ellentettjét: a menekülési vágyat."
A szakember szerint a párválasztásnál viszont nagyon is érdemes a biológia szavára hallgatni. Sőt, behoz egy másik tudományt a képbe: a kémiát. A vulgárpszichológia előszeretettel emlegeti ezt a tényezőt nagybetűvel, mint minden kapcsolatok alapját, amin áll vagy bukik a boldogság. "A feromonok, szagok, hormonális jelek valóban alapvető útmutatók - igazolja a tételt szakértőnk. - Hiába tűnik két ember ideális társnak, ha nem >>zsigeri partnerek"Van fogkrém és vannak klaszszikus dolgok - ellenpéldák mellett természetesen - mondja a pszichológus. - Egy férfi mindig keres valamit a lakásban. Ha kinyitja a konyhaszekrényt, nem látja az orra előtt a kockacukrot. Ezzel kapcsolatban végeztek figyelem-fókusz vizsgálatokat, a női agy pásztáz, a férfié fokuszál. Az átlag-nő állandóan megerősítésre, érzel-mi visszajelzésekre vágyik. Vagyis olyasmire, amire a férfiak - folyamatosan - alkalmatlanok. Egy nő igényli, hogy a másik mindent mondjon el, és válságjelként értékeli a hallgatást. A férfinál viszont nem a szeretethiány része, ha valamit nem mond el, egyszerűen nem tartja fontosnak. Szintén női igény a kapcsolat bizonyos szakaszaiban megbeszélni, hogy az hol tart. Ezzel sok férfit ki lehet kergetni a világból."
Meddig lehet elmenni? Mi az a pont, ahonnan még van visszaút?
Amíg a vitáknak humoros tartalmuk van, nincs gond. A baj ott kezdődik, ha a másik elleni eszközként használjuk vélt hiányosságait, ha félig-meddig tudatosan bántani akarjuk. Minden épeszű ember tudja a lelke mélyén, hogy valójában nem azért veszekszik, hogy ki vigye le a szemetet, hanem mondjuk azért, mert féltékeny a másik sikereire. És egy dolgot ne feledjünk: csak akkor van játszma, ha mindkét fél játszik. Játszmatörésre is mindkettőjüknek lehetősége van, csak ki kell lépni a kommunikációs kényszerpályából. Aki folytatja, az jobb, ha tudja: érdeke fűződik hozzá, hogy feszültség legyen. Meg kell nézni, hogy mi az. És ki kell mondani.
(A közeljövőben a férjek véleményét is olvashatják.)
Élménybeszámoló
A férfiak utálják azokat a házimunkákat, amelyek nem látványosak. Ilyen a mosogatás. Ezért kitaláltam, hogy én csinálom ezeket az apró munkákat, ő meg a látványos, nagy melókat. Tehát nálunk Papácska mos, Papácska nagytakarít, ajtót és ablakot pucol és nagybevásárol. A nagytakarításból a portörlést megtartottam, az első ripityára összetört féltett porcelánkutyácskám óta. És mindig nagyon megdicsérem, hogy nála szebben senki sem tudna kitakarítani! Rém boldog tőle, és lelkesen csinálja legközelebb is.
A készülődés nálunk úgy működik, mint egy burleszkfilmben. Én felöltözöm, enyhe smink, parfüm, ékszer, mifene. Papácska egy szál gatyában fütyörészve kapcsolgatja a távirányítót. Egyszer csak feleszmél, 3 másodperc alatt átöltözik, majd az ajtóból visszakajabál, hogy "A kocsinál találkozunk!" Az, hogy még a három gyerekre is kabátot kéne adni, teljesen kívül esik az észlelési határán. Ja, és nagyon résen kell lennem, hogy milyen csomagot visz le a kocsihoz; egyszer elmentünk egy háromnapos kirándulásra egy szatyornyi újságpapírral és egy nagyszatyornyi üres üveggel.
Papácska imád a hűtőből enni. Ez azt jelenti, hogy áll egy szál gatyában a hűtőszekrény előtt az előszobában, lehetőleg nyitott bejárati ajtó mellett. Hűtőajtó ki, és párocskám falatozik. Egy falat kovászos uborka, hozzá egy kis vaníliapuding, csak úgy ujjal kikanalazva. Egy csipetnyi savanykás túró (mert kaját nem dobunk ki, ha megbüdösödik, akkor sem!), ahhoz egy korty tej, majd hozzá egy müzliszelet. Mindezeket a külön a hűtőben erre a célra tartogatott késsel, kanállal és villával, de a legjobban KÉZZEL esik neki! Arról inkább nem beszélek, hogy néz ki az előszobánk, naponta ötször lehetne az egészet felmosni. Én csak naponta egyszer teszem meg, és naponta mosom le a hűtőt. Kívülről. Belülről? Inkább vettem magamnak-magunknak egy másik hűtőt.
Úgy nézi a tévét, hogy egyfolytában kapcsolgat. Néz kábé 15 másodpercig egy csatornát, aztán tovább. És így körbe vagy harmincötöt. Nagyon idegesítő. Persze ha épp lát egy bokszmeccset, amiről azt sem tudja, ki kicsoda, de hirtelen nagyon érdekes lesz, akkor ott megállunk vagy öt percre, de még mielőtt vége lenne, folytatjuk a körforgást. Szemezgetünk.
Apuci egyszer a ballonkabátját kimosta benzinben. Mert szerinte azt abban kell. Utána nekiállt vasalni... Hát szerencsére otthon voltam, mert ő csak állt, vasalóval a kezében, miközben 40 cm-re tőle lángolt a vasalódeszka a szobában, ő meg ledermedve állt, mint egy faszent. Megfogtam a lángoló vasalódeszkát, és kilöktem a teraszra, utána eloltottam a tüzet. ' még mindig csak állt és próbált megoldást találni, hogy akkor most mit csináljon.
Az én párom képtelen azt mondani egy eldöntendő kérdésre, hogy nem. Ehelyett két kifejezést használ, a "nem hiszem"-et és a "nemigen"-t.
