Szekatúra II. - Mi a bajom a feleségemmel?

  • Kempf Zita
  • 2006. február 16.

Szex

"Férfi és nő között az egyetlen különbség nemi jellegű." A megkérdezett férfiak nem osztják ezt a nézetet. Inkább jót röhögnek egymás történetein, és megállapítják: valószínűleg ugyanazt a nőt vették feleségül.

"Férfi és nő között az egyetlen különbség nemi jellegű." A megkérdezett férfiak nem osztják ezt a nézetet. Inkább jót röhögnek egymás történetein, és megállapítják: valószínűleg ugyanazt a nőt vették feleségül.

"Hirtelen ott egy másik ember, bepakol a szekrényedbe, a megszokott rendből káosz lesz, csupa idegen dolog - melltartók, bugyik, kenceficék, betét - mondja a hetedik éve házas Béla. - És a betét nem jár egyedül, jön vele a ragasztócsík is. Pedig csak egy egyszerű papírcsíkról van szó, amit máskülönben az ember észrevétlenül felkap és a szemetesbe hajít. Ez a bizonyos, ez az intimbetétcsík azonban vérlázító hatást kelt bennem." Ráadásul Béláné más dolgokat is széthagy. "Többször megfigyeltem, hogy amerre jár, egyszerűen kihullanak a kezéből a dolgok. Vállára fekteti a telefont (drót nélküli), ráhajtja a fejét, közben még három dolgot csinál és mászkál. Így fordulhat elő, hogy nekem kell megkeresnem az összelisztezett kagylót mondjuk a fürdőszobában a vécétartály tetején."

Zsolt szkeptikus. Úgy véli, sarkalatos kérdés a rendrakás, de legyen meg mindenkinek a maga feladata. "Az nagyon helyes, hogy már a kapcsolat elején tisztázódnak dolgok - szögezi le. - Mit lehet, és mi az, amit nem szabad nekünk csinálni. Mondjuk mosogatni, főzni vagy takarítani."

Szatyrok és rongyok

Biztos van olyan férfi, aki szívesen elkíséri párját a boltba, de a nők jobb, ha előtte meggyőződnek arról, hogy ezerből ahhoz az egyhez mentek-e hozzá.

"A feleségem a kínálatot látva a következőkre jön rá. A vitaminhiány csak érdekes alakú gyümölcsökkel pótolható. Szükség van gyenge minőségű, olcsó ruhákra a család minden tagjának. Szükség van mindenféle misztikus tisztítószerre, például kétkomponensű izére és különböző, sosem hallott nevű fűszerekre." További rizikófaktor a vásárlás idején az "összefutás". "A közértben szembejött egy kolléganőm és a párja. Bemutatkozás után tizenöt másodperccel az amúgy ismeretlen két nő úgy tárgyalt az áruválasztékról, hogy tőzsdei elemzők sírva könyörögnének a módszertanért. Az inspiratív találkozás hatására megvásároltuk az áruházat meg a parkolóból egy kicsit, a bank pedig pezsgőt bontott, amikor lehúzták a kártyámat."

Zsolt segít lehűteni a kedélyeket. "Tapasztalataim szerint nagyon ritka az a nő, aki úgy vesz ruhát, hogy nem jut vasárnapi ebédre. Meg kell hagyni neki ezt a kis tébolyt. Inkább magának vegyen, mint kifejezetten buzis holmikkal lepjen meg minket."

Válaszadóink maguk sem tudták eldönteni, mit viselnek rosszabbul. Ha távollétüknél fogva nem tudják pénzügyileg kontrollálni a helyzetet, vagy ha jelen kell lenniük, és segíteni a választásban. Zsolt szerint utóbbi esetben sincs veszve minden. "Erőszakos vagy végtelenül naiv férjek elkövetik azt a hibát, hogy beleszólnak a ruha kiválasztásába. Nem szabad. A >>na, milyen?<< kérdésre csak pozití választ adjunk, ha nem tetszik a kiválasztott ruha, semlegesen reagáljunk. " Béla az őszinteséggel rég leszámolt e téren. Mint mondja, hosszú évek tapasztalatai alatt rájött, hogy a nőnek önigazolásra van szüksége, nem pedig véleményre. "Számtalan túldrámázott öltözködési rituálé után mára letisztult válasszal kezelem a szituációt: >>Azt vedd fel, amiben a legjobban érzed magad. Rajtam kék farmer és a kockás ing lesz. << Ekkor támpontot adtam neki, de semmi konkrétumot nem mondtam. Ebből nem lehet baj."

Ha a feleség állandó küzdelmet folytat a súlyával, az nem csak az öltözködést bonyolítja. "Halálom a fogyókúra. Ez sarkalatos pontja a kapcsolatunknak. Mára, nem kis örömömre, kialakult egy olyan állapot, ami mindkettőnk számára elfogadható, és már nem az határoz meg mindent, hogy mit eszünk és hányszor."

Ugyanakkor az sem mindig jó, ha a nőnek van étvágya, és noha nehezen tudják eldönteni, mire is vágynak, egy ételféleség mindig nyerő: amit éppen a férfi fogyaszt. Péter négy éve ismeri a menyasszonyát, idén készül feleségül venni, de szándékát a következő jelenet rendre megingatja: "Adsz egy falatot? - Persze, tessék. (Szünet.) - Adsz még egyet? - Éhes vagy? Szedjek neked is? - Nem, csak megkóstolom." És ez így megy, amíg van a tányéron. Péter általában akkor kezd üvölteni, amikor a kést is kiveszik a kezéből - csak egy pillanatra persze.

Ha viszont a nő főz, más szabályok érvényesek. Körülbelül azok, mint a ruhaválasztásnál. "Az ebédet értékelni kell. Mindig. Persze pozitívan. Egyszer elkövettem azt a hibát, hogy igazat adtam a páromnak: tényleg íztelen volt kicsit az étel. Bement sírni a fürdőszobába."

A párterapeuták szerint a legtöbb kapcsolati probléma kommunikációval megoldható. Vagy éppen előidézhető - telefonnal.

"Rám telefonál egy nap százszor, és olyan kérdéseket tesz fel, ami épp az eszébe jut. Aztán elkezd egy mondatot és félbehagyja. Ez a specialitása. Én a telefonban tőmondatokban beszélek, nála legkevesebb harminc perc egy hívás. Ötször köszön el."

Attila nem is bánná a hosszú beszélgetéseket, ha párja ezzel ki is fogyna a szuszból. Ám ez csak a bemelegítés. "A nőknek megbeszélési kényszerük van. Végigültem egy háromórás tárgyalást, előtte intenzíven dolgoztam. Hazamegyek, és nem akarom azt hallgatni, hogy a Pistike meg a Józsika meg az akármilyen tanárnő mit csinált és hogyan csinálta. Legfeljebb szombat reggel, tizenhárom óra alvás után vagyok hajlandó számomra egyébként felesleges információkat befogadni."

Szőnyeg alatt

Vajon milyen utat követnek a férfiak akkor, ha végleg egyértelművé vált: ott a probléma, és se átugrani, se megkerülni nem lehet? Elsősorban a nemszeretem utat. Õk többnyire később érkeznek ehhez a ponthoz, mint a nők, és mintha kényszeredettebben vennének részt a kezelésben. Benyomásaink szerint ennek többek között az lehet az oka, hogy az ügyek kisebb hányada az, amikor ők a probléma artikulálói. Míg az átlagnő - hogy ilyen csúf fogalmat használjunk - boldogan elemez minden nüansznyi eltérést, addig az átlagos férfi nyugalom utáni vágya fontosabb, mint a konfliktusok kirobbanása. A nők többsége szeret beszélgetni a kapcsolatról, míg a férfiak élni szeretik - nagyságrendekkel jobban. Ha csupán az együttélés technikai vonatkozásaiból, a viselkedési különbségekből adódó ütközéseket tekintjük, akkor voltaképpen a felek problémaérzékenysége és -kezelése közötti távolságon múlik, hogy az ütközési felületek éleződnek, avagy csiszolódnak.

"Sok problémát besöprünk a szőnyeg alá, és akkor elmúlnak. Szerencsére nálunk egyikőnk sem olyan háklis ezekre az apróságokra. Számomra kérdéses, hogy aki nem képes kompromisszumra, az mennyire szereti a másikat" - állítja Zsolt. Ferenc szerint már csak azért sem érdemes küzdeni, mert egy ponton túl nem lehet befolyásolni a felnőtt embert. "Vannak dolgok, amik kiküszöbölhetők némi beszélgetéssel vagy egy egyszerű kéréssel. És vannak, amiket egyszerűen tolerálni kell, mert megváltoztathatatlanok. A nők másképp látják a világot, más a kommunikációjuk. Innen eredeztethető a >>női logika<<, amit a férfiak olyan gyakran kárhoztatnak. Pedig csak nem értik."

Béla álomférjnek tűnhet azzal az elvével, hogy minden probléma alapvető megoldása a kommunikáció. "Merjünk beszélni és kérdezni. Számos kapcsolatot látok tönkremenni pusztán ennek hiánya miatt. És persze senki sem tökéletes, megbocsátani is tudni kell. A büszkeségnek, dacoskodásnak, önzésnek nincs helye egy házasságban."

Dúll Andrea környezetpszichológus hangsúlyozza, hogy néhány évtizede még a férfinak az együttélésben betöltött fő "funkciója" az volt, hogy eltartsa a családot - és ehhez járt némi szabadság is -, ma már széles körű elvárás, hogy legyen ott a szülésnél, tudjon pelenkázni, töltsön minél több időt a családjával. Egyszóval ahogyan a nők kettős hivatást visznek, úgy a férfiszerepek sem világosak. Minden pár újradefiniálhatja őket. "Ez lehetőség, de csapda is, hiszen ha nem teszik meg, akkor sokkal többféleképpen érthetik félre egymást, mint egykor. Márpedig nem jellemző, hogy a pár előre tisztázná, mik az elvárások, az >>egyezség<< általában csak érzelmi síkon tudatosul."

Környezetismeret

A környezetpszichológus úgy véli, az sem mindegy, hogy ki költözik kihez, hiszen ez nem csupán technikai kérdés, de pszichológiai értelemben territoriális-hatalmi is. "Az otthon az a hely, ahol éjszaka, sötétben is ki tudunk tapogatózni a konyhába, és megtaláljuk a narancslevet. Amint valaki beköltözik, ez megváltozik. Amíg az érzelmek erősek, könnyű felülemelkedni ezen, később éleződhetnek a térhasználati síkon jelentkező problémák. Lehajtja-e a vécéülőkét, hova dobja a zokniját, hozzányúl-e az íróasztalomhoz, becsukja-e az ajtót... Egy csomó profán probléma, amivel nem számol az ember, ha szerelmes. Hiszen senkitől sem kérdezik meg még a huszadik randevún sem, hogy kimossa-e maga után a kádat. Pedig ez a látszólag lényegtelen vécédeszka-probléma sokkal jobban kihat a kapcsolat minőségére, mint gondolnánk. Csakhogy ez a szintje a kapcsolati problémáknak hihetetlen nehezen tudatosul. Ehelyett a dolgot a másik ember tulajdonságaira vezetjük vissza, úgy interpretáljuk a helyzetet: a másik a hülye. Az emberi gondolkodás ugyanis olyan, hogy a környezethasználatból eredő problémák egy része nem tudatosul. Látszólag arról szól a vita, hogy valaki becsukja-e az ajtót. A háttérben viszont az az egyik igazi kérdés: mennyire számítok én ebben a kapcsolatban? Jelen vagyok-e akkor is, ha fizikailag nem? Vagy a rám jellemző ajtóállással kell jeleznem, hogy tényező vagyok? Akié a tér, azé a hatalom. Nem véletlen, hogy a legtöbb háborút terekért vívják."

Ám zavar nemcsak abban uralkodik, hogy a környezet vagy a másik ember hibás-e egy irritáló helyzetért. Ugyanilyen visszatérő tévedésünk, amikor a konkrét személynek rójuk fel a neme által kötött viselkedésmódokat is. A szakember szerint például az otthon a nőknek érzelmi fogalom: a társas kapcsolatokat, a biztonságos közeget jelenti. A férfi számára viszont inkább a státus, a presztízs kommunikálásának eszköze. "Nem véletlen, hogy ők inkább szeretik a teret kívülről dekorálni: a kertet, a homlokzatot szépítik, míg a nőket jobban izgatja a lakberendezés. A férfi akkor érzi jól magát, ha nincs minden elvágólag elhelyezve. Ettől függetlenül a terek átláthatatlansága idegesíti. Kutatásaink azt jelzik, hogy a férfi nem szeret és nem is tud keresgélni, ezért rosszul viseli a nő által felállított szisztémát. A nőt viszont esztétikailag zavarja a rendetlenség, úgy éli meg, hogy nincs kontrollja a dolgok felett."

Mi sem tűnik könnyebbnek annál, mint a másik kedvéért változtatni egy-két apró szokásunkon. Megegyezünk, hogy eztán másként lesz, és szabályokat állítunk fel. De aztán minden marad a régiben. Vajon miért?

"Az efféle szokások hiába tűnnek apróságoknak, nagyon mélyen rögzülnek - magyarázza Dúll Andrea. - Hiszen nem tudatosult automatizmusok. Egy kapcsolatba mindenki hozza magával a >>környezeti önéletrajzát<<, mindazt, ami gyerekkora óta napi ismétlésekkel beléivódott. De nem lehetetlen változtatni ezen, ha megvan rá a motiváció - mondjuk a kapcsolat fontossága."

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.