Paradoxnak tûnhet taburól beszélni olyan környezetben, ahol ötpercenként tûnik föl egy puha szárnyú intimbetét, egy selymes bevonatú tampon reklámja. "Tüzetesebb vizsgálat után azonban kiderül, hogy az elsõdleges üzenet szinte minden esetben a láthatatlanság" - hívja föl a figyelmet Hoppál Bori testtudatoktató. A reklámok tanúsága szerint egy betét olyan vékony, hogy az alapos reptéri motozás közben rejtve maradhat. Egy betét lehet tangához illõen apró, lehet átlátszó szárnyakkal felszerelt, lehet fekete és lehet illatosított - a lényeg, hogy titkolni kell.
A reklámok másik üzenete, hogy a menstruáció kényelmetlen, fájdalmas és büdös. Régebbi korokban tisztátalannak bélyegezték a "havibajt", és a tendencia azóta sem változott, maximum csip-csup egészségügyi problémává degradálja a más kultúrákban örömtelinek számító eseményt.
A tabu erejét kihasználó reklámok szerint nálunk ezzel szemben arra nyílik lehetõség, hogy senkinek ne kelljen tudomást vennie a vérzésrõl. "Még a márkanevek is erre utalnak, amikor szabadság-ról (Libresse) és gondtalanságról (Carefree) beszélnek, ami természetesen mindig (Always) elérhetõ." - mondja Hoppál Bori. Ne legyenek illúzióink, a tampon a még nagyobb szabadság kulcsa: az OB is csak azt jelenti: "betét nélkül" (ohne Binde).
A nõk 40 százaléka még soha nem gondolkodott el azon, hogyan lehetne kényelmesebbé tenni a vérzése idején használt eszközöket, vagy mi mást lehetne használni helyettük, további 25 százalék megtagadta a válaszadást, és csupán a maradék egyharmad töprengett alternatívákon. Többek között ez derül ki abból a szerzõ által kezdeményezett, elsõ magyar inter-netes felmérésbõl, amely a nõk menstruációhoz való viszonyát, szokásait, emlékeit, tapasztalatait és mindezek társadalmi vetületeit vizsgálja. A fenti számokból kitûnik, hogy a nõk többsége
készen fogadja el
azokat a lehetõségeket, melyeket a higiénés ipar kínál. Az ELTE TÁTK szociológushallgatóiból álló Tükörterem Egyesület által feldolgozott közel 120 kérdõív és a segítségükkel végzett személyes interjúk elemzésekor tovább romlik a kép, ugyanis a fennmaradó 35 százalék zöme nem a forgalomban lévõ termékek létét, anyagát vagy formáját kérdõjelezte meg, csupán a dizájn egyes elemeit. Azt hihetnénk, hogy a passzivitás elégedettségrõl árulkodik, de ez nem igaz: ugyanúgy kiütésekre, befülledésre, elcsúszkálásra, átázásra stb. panaszkodik az is, aki kész tényként fogadja a rendelkezésre álló eszközöket.
Sokuknak megdöbbenést okozott a kérdés fölvetése is, mintha magától értetõdõ lenne, hogy havonta átlagosan 700-1600 forint között költsenek olyasmire, amirõl nem tudják, hogyan, mibõl készült, és milyen hatással lehet az egészségükre.
A tampon okozta toxikus sokk szindróma (TSS) viszonylag közismert az 1980-as évek közepén kirobbant botrány óta, amikor csak az USA-ban 814 esetet regisztráltak, és a mérgezéshullám 38 halálos áldozatot követelt. A tampongyártók azzal védekeztek, hogy a dioxin csekély mértékben található termékeikben, de a helyzet az, hogy egy nõ élete során 10-15 000 tampont használ el, miközben jelentõsen felgyülemlik a méreganyag. Az állami egészségügyi és egyéb szervek hivatalos vizsgálata után egyre több gyártó dobozára került rá a veszélyre való figyelmeztetés, de a gyártási technológia lényegében nem változott, és más vegyületeket azóta sem teszteltek kimerítõen.
A hivatkozott kutatásban részt vevõk leggyakoribb válasza a betétekkel kapcsolatban, hogy "valami nedvszívó anyag lehet benne", bár tény, hogy a gyártók sem erõltetik a tájékoztatást. A csomagoláson nem szerepel a felhasznált alapanyag, se a fehérítésnél alkal-mazott vegyszerek összetétele - holott az így elõállt matériát igen érzékeny helyen tartjuk igen érzékeny idõkben.
Az itthon is kapható, népszerû tamponmárka gyártója annyit hajlandó elárulni honlapján az összetételrõl, hogy "elemi szálból" készül, de a szerzõ kitartó ostroma ellenére megtagadta az ennél pontosabb válaszadást. A kutatás egyik jellemzõ eredménye, hogy nem akadt a meginterjúvoltak között, akinek valaha is eszébe jutott volna, hogy egy tampon egyáltalán
"megromolhat"
Negyvenhat különbözõ bolt kínálatát összehasonlítva csupán egy céget találtunk, amely jelzi csomagolásán a szavatossági idõt, de a használati utasításban nincs a lejáratkori teendõkre vonatkozó információ.
Fazekas Fanni szerint nem csak a tamponok veszélyesek, a betéteknek is közük lehet a nõk között általánosan elterjedt gombás fertõzésekhez, kóros folyáshoz, netán meddõséghez. Többek között ezeket az összefüggéseket firtatja a saját kutatásain alapuló Miért tabu? címû (eredetileg Bolzanóban Láthatatlan - L'invisibile címmel futott), február 8-26. között a budapesti Fiatal Iparmûvészek Stúdiójában vendégszereplõ egyedülálló kiállításán. "Nem hiszem, hogy a nõk tudatában lennének, mit is raknak be maguknak. Azt akartam, hogy megtapinthassák a felületét, szétszedhessék, hogy lássák, pontosan mi az, amit hordanak, mivel kerülnek állandó kontaktusba" - mondja Fanni.
A kiállítás meghívóját stílszerûen egy "tisztasági betétre" írták, és nem kékkel: természetesen vérpirossal.
Pál Kata
