Interjú

„A hosszútávfutó magányával”

Kovács Krisztián színész

Színház

Legújabb, szeptember végén esedékes bemutatója, az Etűdök elképzelt érzésekre című előadás kapcsán beszélgettünk a próbafolyamatok nehézségeiről, a kívülállásról, a megállni tudás fontosságáról és egy „hüllőről”, aki szeret mozdulatlanul feltöltődni a napon.

Magyar Narancs: Júniusban volt a Sediánszky Nóra által írt és rendezett előadás munkabemutatója. Ez egy kétszereplős előadás, amelyben mindketten több szerepet is játszotok. Hogyan alakult a munkafolyamat?

Kovács Krisztián: Kevés olyan próba volt, ahol mindketten részt tudtunk venni, ezért nagy volt az ijedtség, és érdekes volt megtapasztalni azt is, hogy az előadás alatt kiszáradt a szám. Ilyesmi már nagyon régóta nem történt velem. Nóri már április végétől próbálta a szöveget a fejembe verni, mert a szövegtanulással mindig is gondjaim voltak. Ha megérem, idős koromra lehet, hogy én leszek az a színész, aki összevissza beszél mindenféle hülyeséget a színpadon. Mindenesetre kicsit elhamarkodottnak éreztem a nyilvános munkabemutatót, miközben tudom, hogy valamit ki kellett sajtolni magunkból, hogy ősszel, amikor a Vallai Kertben újra elővesszük, már legyen valami tapasztalatunk róla.

MN: Olyan típus vagy, akinek hosszabb időre van szüksége egy szerep megformálásához?

KK: Igen, de Kecskeméten A kutyatartó lányt például huszonegy nap alatt próbáltuk be, és azt mégsem éreztem rövid időnek. Mostanra jutottam el oda, hogy amikor megkapok egy szerepet vagy elmegyek egy-egy castingra, nem az jut eszembe először, hogy ezt valaki másnak kellene eljátszania, hanem azt, hogy a magam módján és tempójában én is meg tudom csinálni. Olyan vagyok, mint egy hüllő, amely mozdulatlanul fekszik a napon egy kövön, azt hiszed, nem is él, aztán egyszer csak kilő. Annak ellenére, hogy össztársadalmilag pontosan tudom, hogy tragédia volt, én ajándéknak éltem meg a Covidot is. Húsz éve csinálok színházat, és mondhatnám, hogy ki vagyok égve, de nem lenne igaz, mert már a kiégésen is túl vagyok. Már vagyok annyira magabiztos, hogy tudom, akkor is megcsinálom, ha szorít az idő, vagy minden összedől körülöttem és bennem.

MN: Hogyan kerültél a Nézőművészeti Kft.-be?

KK: Gyulay Esztert és Pepét – Scherer Pétert – már ismertem a Bárkából, aztán a Színmű után Forgács Péter, aki a segédtanárunk volt, rendezett az Új Színházban, ahová leszerződtettek. Ott találkoztam újra Eszterrel. Akkor már létezett a Nézőművészeti Kft., Pepe pedig addigra nagyon benne volt az ifjúsági-tantermi műfajban, én pedig már eljöttem az Új Színházból. Egy civillel készülő drogprevenciós előadásról gondolkodtak, de amikor a Király utcában leültünk egy padra és elkezdtünk beszélgetni, azt mondtam – és ilyen ritkán szokott előfordulni velem –, hogy higgyétek el, ezt velem kell megcsinálnotok. Az előadás végül 2010 decemberében debütált, ez volt A gyáva, amely 550-et meghaladó számú előadást élt meg tavaly júniusig. 2011-ben, a 33. születésnapomon kaptam egy plakettet, hogy most már én is a Kft.-hez tartozom.

 
Fotó: Sióréti Gábor 

MN: Hogyan látod a jövődet, mindig színész leszel?

KK: Nem gondolkodom ezen. Bármikor abba tudom hagyni, ha úgy hozza az élet, és nem fogok azon nyünnyögni, hogy nincs. De semmi máshoz nem értek. Azt gondolom, hogy ha egy másik szakmát csinálnék, akkor abban lennék néhány aspektusból fura.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Így néz ki most a Matolcsy-körhöz került, elhanyagolt, majd visszavett Marczibányi sportcentrum - FOTÓK

226 millió forintot követel a II. kerület attól a Matolcsy-körhöz került cégtől, ami egy vita következtében nem fejlesztette a kerület egykori ékességét, a Marczibányi téri sporttelepet. Itt régen pezsgő élet zajlott, mára leromlott, az önkormányzat most kezdi el a renoválást, miközben pert indított. Játszótér, kutyasétáltató, sétány, park és egy uszoda építése maradt el. 

A fejünkre nőttek

Két csodabogár elrabol egy cégvezért, mert meggyőződésük, hogy földönkívüli. Jórgosz Lánthimosz egy 2003-as koreai filmet remake-elt, az ő hősei azonban különc bolondok helyett tőrőlmetszett incelek, akiket azért megérteni is megpróbál.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.