Mark Haddon 2003-as bestsellerének számos színházi adaptációja született már Londontól Budapesten át egészen Tatabányáig, ahol Guelmino Sándor rendezett belőle egy kvázi oktató, ugyanakkor zavarba ejtően kifogástalanul megkomponált előadást az előző évad utolsó bemutatójaként, mely ősztől ismét látható a Jászai Mari Színházban.
Az autizmus természetét felderítő krimi főhőse és narrátora a 15 éves Christopher, aki vasvillával átszúrva találja a szomszédja kutyáját, Wellingtont és nyomozni kezd a tettes után. Idáig akár izgalmas ifjúsági thriller lehetne az egész, ám ez a fiú nem a nyári szünet unalmában, nem is kamaszos kalandvágyból játszik detektívet. Hanem azért, mert nincs más választása, kóros az igazságérzete, a tisztánlátás kényszer számára, hiszen autista. Ideális esetben erre nem egyből jön rá az olvasó, illetve néző.
A mű fő kérdése nyilván az, hogy az autizmusnak nevezett idegi fejlődési rendellenesség, mely a szociális, kommunikációs kognitív készségek minőségének zavarát okozza, mire tanít meg minket, úgynevezett normális embereket, mennyire intenzíven késztet minket önvizsgálatra, toleranciára. Guelmino változata valamiféle nevelési előadás, miközben nincs benne didaxis, inkább a művészi kifejezésre koncentrál, ennek köszönhetően a színészi játék izgalmas finomságait fedezhetjük fel az epizódjelenetekben is. A színészi játék magas minősége pedig módot arra, hogy a néző felfedezze az autizmus esendőségét, s felidézze saját kamaszkorát. Mindehhez Fekete Anna logikai játékokat és kísérleti pszichológiai színelméleteket idéző díszletének letisztultsága valóságos játszóteret teremt. Éles vonalak metszik keresztbe a különböző világokat, átalakulnak a tárgyak, és a forgószínpad segítségével mintha a képzelet repítene minket, úgy változik a helyszín és épül fel hirtelen egy új környezet.
Jászai Mari Színház, Tatabánya
