Színház

A múlóban lévő évad öt legerősebb előadásából kettőt ő rendezett. Aki tudni szeretné, hol élünk és milyen veszedelmek leselkednek ránk, annak Miskolcra és a Radnóti Színházba muszáj elmenni. Amúgy a vándorrendezőnek ma sincs könnyű élete.

Egyetlen spontán nézői felszisszenést hallani ezen az estén: amikor Lady Anna arcul köpi Richárdot. Mert a konkrét, valódi testi váladék feltöri a teatralitás burkát, a művészi „olyan, minthát”, az est sokszor fárasztó artisztikumát, és az undorító nyál lecsordul a másik arcán.

Emlékszem, mennyire bosszantott a Katona József Színház egy régi előadásában, a Cigányokban az a rész, amikor a pesti újságírónő bemegy a falusi kocsmába, és frissen facsart narancslevet kér: több tudatosságot feltételeztem volna valakiről, akit foglalkoztatnak a társadalmi problémák.

A szexuális zaklatással vádolt Marton valamiért az álszentségről, a jámborságot megjátszó ember jelleméről akar beszélni.

Kritikus elődeink nem tartották remekműnek A hattyút, mely darab – idézi Molnár Gál Péter – már az 1921-es bemutatókor (a Vígszínházban) sem volt időszerű: a darab mintha a Monarchia siratása lett volna. Könnyű elszúrni, a szalonok iránti nosztalgiával játszani, félrecsúsztatni hivatkozási pontjait. 1972-ben, a Madách fénykorában az egyik legjobb előadás volt; Márkus László alakítását külön tanulmány örökítette meg.

A saját rendezésében one man show-vá sűrített A bádogdobbal és Michael Thalheimer nagy visszhangot kiváltó A kaukázusi krétakörének rendezésével szerepel a Berliner Ensemble a MITEM-en.

Tsz-elnököt játszik az első filmes Lengyel Balázs Lajkó – cigány az űrben című filmjében, mely szerint nem Gagarin repült először, hanem Serbán Lajos permetezőpilóta, akit sajna elfeledett a történelem, mert az első űrutazónak mindenképp a nagy Szovjet­unióból kellett érkeznie.

Le kell szögeznem az elején, hogy nem szeretem a Bogyó és Babócát: megfeleléskényszer és fád unalom sugárzik a történetekből, és a számos kaland ellenére sivárnak, kiszámíthatónak és humortalannak tűnik az apró lények élete. A rajzfilm szörnyen kétdimenziós és statikus, sokszor a szereplők rugózása a legmozgalmasabb effekt, és a felülről figyelő, mosolygó vagy szomorú arcot vágó napocskától kiráz a hideg.