Mintha mi se történt volna: Marton László Tartuffe-öt rendez a veszprémi színházban

  • - czenkli -
  • 2018. május 12.

Színház

A szexuális zaklatással vádolt Marton valamiért az álszentségről, a jámborságot megjátszó ember jelleméről akar beszélni.

A Veszprémi Petőfi Színház 2018/2019-es évadtervének ismertetésével most már biztos: Marton László visszatér.

Nincs min csodálkozni, az intézmény igazgatója, Oberfrank Pál a Rózsavölgyi Szalon vezetőjéhez, Zimányi Zsófiához hasonlóan korábban is elismerte, hogy tárt karokkal várják a szexuális zaklatási botránya miatt visszavonult rendezőt. S úgy tűnik, Veszprémben már találtak is megfelelő darabot Marton számára, amit 2019. február 8-án mutatnak majd be.

„Számtalan, mai is nagy sikerrel játszott rendezése után a jövő évadban átadja nagyszerű szakmai tudását a Veszprémi Petőfi Színház társulatának és közönségének.”

Molière Tartuffe című drámájánál aligha eshetett volna jobb darabra a színház és Marton László választása. A közismerten egy álszentről szóló darab világszerte szimbólumává vált a jámborságot megjátszó ember alakjának.

Marton Lászlónak ez lesz az első munkája azóta, hogy Sárosdi Lilla, majd több más áldozat is nyilvánosan a fejére olvasta, hogy szexuálisan zaklatta őket.

Marton az őt ért vádak hatására még ősszel felfüggesztette oktatói tevékenységét. A Színház- és Filmművészeti Egyetemen vezetett osztályát Hegedűs D. Géza és Forgács Péter viszi tovább. És bár a rektor kezdeményezésére az egyetemi SZMSZ-ben meghatározott módon összehívták az etikai bizottságot, több delegált elfogultsága miatt végül nem hoztak semmilyen döntést – tudta meg a Narancs az SZFE-től. Rektori előterjesztésre mindeközben elkészült az egyetemi etikai kódex kiegészítése, mely külön definiálja a a szexuális zaklatás esetét.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.