Vadászat címmel új produkciót készített a Timothy and the Things, Fülöp László társulata a Hazai pálya című kortárstánc-sorozat utolsó bemutatójaként. Sötét tónusú, iróniában bővelkedő, erős évadzárásnak lehettünk tanúi. Strauss Im-ígyen szóla Zarathustra című szimfonikus költeményének kezdő akkordjainak zilált, paródiába hajló átiratával indul az előadás, amiből már sejtjük, hogy Nietzsche az emberiség fejlődésének eszméjéről szóló filozofikus művének főbb gondolatait fogják itt nekünk kifordítani. A három, különböző kortárs irányzatot képviselő férfi táncosra komponált darabban aztán Déri András, Várnagy Kristóf és Kelemen Patrik felrázzák rendesen a táncszínpadot, nekifeszülnek és keresztülgázolnak rajta, vagy épp a mélyére zuhannak, és onnan törnek elő csatakosan, változatos technikákkal. Ilyen értelemben erdővé válik a majdnem csupasz tér, az emberi kapcsolatok és az önismeret szövevényes őserdejévé. Vadászat sincs igazán, önmagukat űzik és az egymáshoz való viszonyulásaikat igyekeznek értelmezni, kitaszítottságukat vagy éppen személyes szimpátiáikat élik meg a különböző mozdulatsorokban, illetve saját démonjaikkal birkóznak lendületesen, néha hisztérikusan. Ami a legfontosabb, hogy miközben az önkifejezés férfias eksztázisának mámorában szerencséltetik magukat, a közönség is remekül szórakozik. A hétköznapi lélekboncoláson kívül itt is nagy jelentőséget kap egy hangszer, mégpedig az elektromos gitár. Tombolnak, kipakolják a lelküket, és így lesznek szép üresek. Oh we’re so pretty vacant…and we dont care.
Trafó, március 29.
