A Nemzeti Színház nem akarja, hogy a Színház folyóirat fotókat közöljön az előadásaikról

  • narancs.hu
  • 2019. december 4.

Színház

Vidnyánszky Attila indoklása megmagyarázza, miért.

"A Nemzeti Színház többé nem járul hozzá, hogy fotókat közöljünk előadásairól lapunkban. Szerkesztőségünkhöz eljuttatott indoklásában Vidnyánszky Attila kifejtette, hogy működésünket politikai céloknak alárendeltnek és manipulatívnak tartja, tevékenységünk folytán a hazai és nemzetközi közegben is torz kép alakul ki a magyar színházról" – írja a Színház folyóirat a Facebook-oldalán.

A lap "a politikai célok szolgálatára" reagálva felsorolja, hogy legutóbbi, decemberi számukban miket is írtak a Nemzeti Színházról. Például ilyeneket:

  • "Szkeptikusan ültem be az előadásra, de a színpadkép rögtön lenyűgözött. Az más kérdés, hogy egy idő után idegesíteni kezdett, és öncélúnak éreztem ennyi ötletet belezsúfolni egy előadásba. Jó lett volna, ha valaki kicsit határt szab a rendezőnek."
  • "Ennek ellenére volt ebben a nagyon látványos előadásban egy teljesen új gondolat. Máshova kerültek a hangsúlyok is a filmhez képest. Az volt az érzésem az elején, mintha egy Brueghel-képet néznék, annyi minden volt egyszerre a színpadon."
  • "Ez benne a leggyönyörűbb, hogy nem vezeti a tekintetet. Ez a fajta radikálisan mellérendelő színrevitel felszabadítja a nézőt. Nincsen bután irányítva a figyelmed."

Közleményükben megjegyzik, hogy a továbbiakban is írni fognak a Nemzetiről, ahogy eddig is. "A fotók helyén illusztrációként üres felületeket fogunk megjelentetni." Ezt pedig máris egy üres képpel illusztrálják.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.