rés a présen

„Mindenkinek valamiféle harc”

Rába Roland színész

  • rés a présen
  • 2019. november 30.

Színház

rés a présen: Leszámolás velem című 2017-es monodráma-rendezésed még mindig műsoron van a Jurányiban. Tapasztalataid szerint mitől működik egy ilyen személyes hangvételű adaptáció?

Rába Roland: Talán pont a személyességtől. A szerző Edouard Louis, a Leszámolás Eddyvel című regényében a saját viszontagságos gyerekkorát meséli el. Nagy Dániel Viktor színész pedig zavarba ejtő természetességgel adja elő mindezt. Úgy gondolom, hogy a gyerekkor, a felnőtté válás folyamata, mindenkinek valamiféle harc. Az előadás egy különösen nehéz gyerekkorról mesél, és ezt látni, átélni talán egyszerre megrázó és felszabadító a néző számára.

rap: Ismét egy személyes és a felnőtté válásról szóló történet bemutatójára készülsz. A hagyaték című előadásnak mi az irodalmi alapanyaga?

RR: Alice Miller, A tehetséges gyermek drámája és az igazi én felkutatása című sikerkönyv szerzője a gyerekkori traumák felnőtt életre gyakorolt hatását vizsgálta. Az első volt, aki pszichoanalitikusként a gyerekek nézőpontját állította fókuszba. Megfogalmazása szerint a felnőtteknek tisztelettel kellene fordulniuk a gyerekek felé. Világhírű könyveiben bemutatta, hogy az elfojtott gyermekkori traumák, a gyermekkorban elszenvedett szülői bántások hosszú távú hatást gyakorolnak, és érvényesek lehetnek a felnőttkorban is. Aztán 2014-ben megjelent egy könyv, amelyet Alice Miller fia, a terapeuta Martin Miller írt az anyja halála után négy évvel. A könyv egyfajta vádbeszéd az anya ellen, aki, fia megfogalmazása szerint „hátborzongató, vérszívó, a végtelenségig hazug és szeretetmentes anya volt”. És szétrombolta a gyerekkorát azzal, hogy soha nem szerette! Az anya és a fiú kapcsolatáról szóló előadás alapanyaga Martin Miller említett könyve, illetve Alice Miller gyerekekről szóló tudományos munkái.

rap: A hagyatékban ezúttal színészként veszel részt. Kikkel dolgozol együtt?

RR: Feuer Yvette, a Láthatáron Csoport művészeti vezetője keresett meg ezzel a munkával. Ő játssza Alice Millert, én pedig Martin Millert. Yvette-et rég­óta ismerem, Zalaszentgróton egy színházi táborban találkoztam vele 18 éves koromban. Az előadás rendezője Tárnoki Márk. Vele ez az első munkám, de remélem, nem az utolsó.

rap: Kibírod, hogy ne szólj bele a rendezésbe?

RR: Tárnoki Márk, a rendező még csak tavaly végzett az SZFE-n, mégis olyan biztos kézzel irányítja a próbákat, hogy igazán öröm vele a munka. Kíváncsi a véleményünkre. Ha nem is bele, de hozzászólok természetesen. Viszont ő dönt, ha dönteni kell.

rap: Mikor látható az előadás?

RR: November 6-án mutatjuk be A hagyatékot a Hold 21 HPS Kultúrszalonban, mely számunkra egy új játszóhely Budapesten, az V. kerületi Hold utca 21. szám alatt. A további előadások november 7-én, 27-én és 28-án lesznek.

rap: Hol találkozhatunk még veled az évadban?

RR: Következőnek a Dollár Papa Gyermekei produkcióval dolgozom Ördög Tamás rendezésében a Trafóban. A Lady Chatterley szeretője című regényből készülő előadás decemberben lesz látható.

rap: Van olyan alkotótárs, akit nem szeretnél kihagyni a pályádon?

RR: Számos olyan alkotó – színész, rendező – van, akivel szívesen dolgoznék. Szabadúszóként nagyobb is az esély, hogy létrejönnek ezek a találkozások.

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.