Pedig hát... mese ez a javából: a gaz trónbitorló merénye folytán egy szigetre vetődött, gyerekét egyedül nevelő apáról. Aki tán épp azért, hogy e feladatot megoldja, könyvekből tanulja ki - ha nem is a gyereknevelés, de - a túlélés, varázslás fortélyait. És alkalmazza is addig, ameddig szüksége van rájuk.
Bagossy László rendezése az Örkény Színházban erős színházi felütéssel és csupasz, vagyis színházi falak közt kezdődik. Az ügyelő, a súgó, a díszletmunkások mindvégig aktív, látható szereplők; persze gondosan eltervezetten játszanak, nem ám csak végzik az amúgy láthatatlan munkájukat. Ráadásul beáll közéjük a két énekes, Murányi Márta és Szathmáry Judit is; segítenek építeni-átrendezni Bagossy Levente díszletét. Ami ugyancsak mutatja a maga színházi voltát: akár Ariel összetákolt "kocsiját", akár az alkalmi színpadot nézzük, mindjárt látjuk, miből lesz az illúzió, mármint a színházi. Lécekből, ócska hokedliből, ragasztószalagból, szélgépből.
Ignjatovic Kristina jelmezei is erre mennek: Prospero varázsköpenye függöny volt ifjúkorában, Miranda szoknyája már csak rongyos abroncs; a hajótörött népség öltönye fölött reneszánsz köpenygallér. A képzeletnek végtelen tér nyílik. Hisz Prospero varázspálcája egy székláb, és látjuk, hogyan varázsol: mindenki ráül a lábhiányos székre, és nagyot esik.
A mese foglal itt tért, Prospero meséje. Apró apai gesztusok, gyermeki válaszjelek mutatják, hogy nem volt könnyű az elmúlt tucatnyi év: kizuhanva a nyugodt, biztos egzisztenciából talpra kellett állni.
Apa és lánya intim, eleven kapcsolata bizonyítja: sikerült. Az apa fölismerte, hogy lányának, Mirandának immár szűk a sziget, tágít hát rajta. Miranda pedig - az igencsak kényes kamaszkor zenitjén - ugyancsak követeli magának a másik, ismeretlen világot. A kényszerek, a szükség dolgoznak itt, és ennek része a két szolga: a szellem-Ariel és a keményen ráncba szedett Caliban; utóbbit bizony ki kellett billenteni a sziget urának szerepéből, ehhez is kellett a varázslatnak becézett erőszak. Amikor a szükség kora véget ért, következhet a laza, "lightos" bosszú, mert az is szükség.
Bagossy rendezése könnyed; sorjáznak benne a szellemes ötletek, a dupla forgó használatától a sárga és zöld papírkoronáig, a színpadra épített színpadig, melyen a nap és a hold énekel díszes jelmezben, és aranyszárnyú kupidók tapsolnak nekik a szárnyaikkal. És könnyed Nádasdy Ádám szövege is; a maiságát, simaságát abból venni észre, hogy nem észlelünk archaikus döccenőket. A színészek a mese epikus, nyugalmasabb tempójában színezik alakításukat; szinte észrevétlen, mennyire kortársi karaktert öltenek mindannyian.
Ariel Pogány Judit feje és egy hatalmas lepel; persze alakot is vált, nem csak helyet, olykor egész kicsi kendőcske csupán Prospero kezében. Pogány Arieljének kitartó küzdelme a szabadságért csak a végén vált melankolikusra: mihez is kezd vajon a szabad szellem? Miközben Prospero figuráját Gálffi László végig rezignáltra veszi, finom iróniával, a bölcsek-tapasztaltak higgadtságával nyugtázza Ariel "szabadságharcát", maga sem tudja, merre tart a végén. Hisz a történet vége nem Prospero halálát lebegteti a fejünk felett, hanem egy új, homályos életszakaszt, melyben valahogy vissza kell találni a civilizációba. Gálffi néma jelenléte erős kommentár számos jelenethez; a kezében szorongatott - inkább csak könnyedén tartott - székláb csak intés: itt bármikor varázslat történhet. Egészen addig, míg egyetlen akkurátus mozdulattal vissza nem teszi az eszközt oda, ahová való: a székre. Gazdag és mély színészet Gálffié: egy leülésben (az immár ép székre) egész monológ sűrűsödik.
A hajótörés nagy színpadi zenebona, pörgés-forgás, igazi varázslat. A húzások - ismét Gáspár Ildikót, a színház remek, érzékeny dramaturgját dicsérik - leginkább a hajótöröttek megannyi betétszámát kurtítják; de megmarad például Gonzalo nagy monológja, ami Darvas Ferenc játéka okán kivált nagy erény. Darvas ugyanis nem játssza, hanem éli a figurát; kissé magas hangon, némileg szögletes mozgással hozza elénk a játékos-gyermeki bölcsességet, a tiszta naivitást, a rácsodálkozás elveszíthetetlennek látszó képességét.
Törőcsik Franciska e. h. Mirandája helyre kis csaj - és lehet, hogy valami (valaki) súlyosabbat érdemelne, mint Nagyhegyesi Zoltán e. h. sápadtra vett Ferdinándja, akivel Gálffi Prosperója is jobb híján éri be. A hazatérés után nem kötnénk nagy összegű fogadást erre a holtomiglan-holtodiglanra...
A trónbitorló szerepében Debreczeny Csabának leginkább a hallgatás jut osztályrészül: csöndesen bűnhődik. A Caliban-Stephano-Trinculo vígjátéki hármasban Király Dániel e. h., Csuja Imre és Epres Attila a vicces vonalat hozza, amihez Gyabronka József Alonsója is csatlakozik akkor, amikor épp nem elveszettnek hitt fiát siratja. Bár ha belegondolok, akkor is.
Szép, gazdag, "odatett" előadás az Örkény Viharja. Menjenek kicsik és nagyok - utóbbiak elgondolkodhatnak Prospero varázslattalan további életén.
Örkény Színház, május 12.
