Megszűnik a KoMa Társulat

Elkezdték lájkolni

  • Kovács Bálint
  • 2012. június 24.

Színház

Öt év útkeresés után a KoMa saját játszóhellyel rendelkezik, és az előadások mellett az iskolásokkal való folyamatos együttműködésben vélné megtalálni a helyét a világban. Hiába: az állam és a befogadó önkormányzat mára teljesen ellehetetlenítette a társulat működését, így ha nem történik csoda, a hó végén kénytelenek lesznek feloszlatni magukat.

A KoMa 2007-ben alakult meg a Színművészetin frissen végzett Máté Gábor-osztály négy, szerződés nélkül maradt színészének összefogásával, más pályakezdőkkel kiegészülve, hogy nevüknek megfelelően (KoMa=Kortárs Magyar) friss hazai darabokat mutassanak be. Így született meg az év végén a nagy sikerű, kávézókban, büfékben és osztálytermekben játszott előadás Garaczi László Plazmájából, amelyet rengeteg díj és fesztiválszereplés után mindmáig játszanak. "A Plazma hirtelen jött sikere után a szakma és a saját elvárásaink annyira rányomták a bélyegüket a csapatra, hogy onnantól semmit nem tudtunk csinálni: három projektbe is belekezdtünk, de egyikből se lett semmi" - emlékszik vissza Zrinyi Gál Vince, a társulat vezetője. Egy év után át is alakult a csapat, három alapító tag távozott: Ötvös András színész Egerben kapott szerződést, de elment Erős Balázs, a Krétakör korábbi produkciós vezetője, és Róbert Júlia dramaturg is.

A művtev kezdete

"Amikor kijöttem az egyetemről, nem nagyon gondoltam semmit azon kívül, hogy csináljunk színházat. Tudtam, mi az, ami nem érdekel, de azt már nem, hogy milyenfajta színházat is szeretnék - magyarázza a szakítást Zrinyi Gál Vince. - Sajnálom, hogy emiatt elment Juli és Balázs, ugyanakkor ez annyiból jót tett, hogy így kénytelen voltam kitalálni, mit jelent nekünk a színház. Igaz, nem nagyon jutott eszembe semmi, de abban biztos voltam, hogy új embereket kell hozni, akiket nem nyomorít meg a fura Plazma-életérzés. A másik terv pedig az volt, hogy kicsit kevésbé gigantikus kísérletekbe kezdjünk, és ne olyanokba, mint amikor Podmaniczky Szilárd Szép magyar szótárából próbáltunk előadást létrehozni." Így a KoMa a következő évben valóban rengeteg előadást bemutatott a workshopok végeredményétől (Dzsing!) kezdve a klasszikus színházi térben játszódó előadásokon (IdillLíra és EpikaEltemetendők) át az újabb nagy sikerig, Tasnádi István konditeremben előadott Fédra Fitnesséig.


Fotó: redcock

"Megint kint voltunk a POSZT-on, kétszer is megkaptuk a legjobb független előadásnak járó díjat, elismert a szakma, minden szuper volt. De most már tényleg ki kellett találni, hogy mit jelent nekünk a színház, mert biztosan nem csak annyit, hogy újabb és újabb előadásokat készítünk." Így került a társulathoz afféle művészeti vezetőtársként Vékes Csaba színész-rendező, és így lett a harmadik év a workshopoké, amelyek célja az volt, hogy megtalálják a KoMa saját arculatát és azokat az embereket, akikkel hosszú távon is együtt tudnak dolgozni. "Nagyon nehéz és melós év volt a harmadik: alig volt olyan munka, aminek bemutató lett a vége, ez pedig eléggé megviseli szegény színészek lelkét" - emlékszik Zrinyi Gál Vince. Azért Vinnai András a társulatok kiszenvedését már békeidőben megjövendölő SZJ9231, avagy a művtev vége című előadását bemutatták, sőt a POSZT-on is ott volt, az év végi Szuper Irma című performansz pedig a keresés sikerét jelezte: ebben dolgozott először együtt a mára már stabilnak mondható, legújabb társulat.

Osztály, vigyázz

"Vincével akkor úgy döntöttünk, hogy minden előadásunkhoz meg kell keresni egy fontos kérdést, és ha találunk hozzá megfelelő, már létező drámát - mint a diktatúrákról Parti Nagy Lajos átiratát Jevgenyij Svarc A Sárkányából -, az jó, de ha nincs ilyen, akkor írókkal szövetkezve nekünk kell létrehoznunk - magyarázza Vékes Csaba. - Az utolsó roma - Egy utolsó cigány című előadásunkat a kritikusok háromnegyede nagyon komolyan lehúzta, de döntő visszajelzések érkeztek romáktól, akiknek az előadás elsősorban szólt, hogy milyen fontos színházi élmény volt számukra. Úgy döntöttünk, hogy vállaljuk az ilyen rizikót." Emellett a társulat a kezdetnél elhatározta, hogy ne alakuljon ki egy "komás stílus", legyen más minden előadás formában vagy tartalomban - ezért is nem került soha a KoMához állandó vezető rendező. (Ezt kritikusunk hiányolta is, lásd: Próféták és királyok, Magyar Narancs, 2012. május 10.)

Közben pedig látszólag eltűnt a névadó kortárs magyar tematika: a Svarc-darab óta volt már Tennessee Williams- és Mrozek-bemutató is. A társulat szerint azonban nincs szó a vállalás feladásáról, csak arról, hogy átértelmeződött a "kortárs magyar" fogalma. "Az a lényeg, hogy kortárs magyar témákat dolgozzunk fel - a célunk az, hogy ezekhez keressünk szöveget, ami akár lehet már elhunyt, külföldi szerző munkája is. De ami a legfontosabb: idén kimondtuk, hogy a kortárs magyar elsősorban azt jelenti, hogy tegyünk az országért, hogy a fiatalokból gondolkodóbb és nyitottabb emberek váljanak, mint akikkel ma találkozunk" - fogalmaz Zrinyi Gál Vince.

A negyedik évben a társulat megfogalmazta ars poeticáját. "Nagy külföldi elődök nyomán Magyarországon egyedülálló dolgot sikerült létrehoznunk olyan emberekkel, akik színészi tehetségük mellett felismerik, hogy a színház feladata a társadalomért végzett munka, sokkal direktebb módon annál, mint hogy az előadásaival tulajdonképpen mindenki tanít - véli Zrinyi Gál Vince. - Nem azért vagyunk függetlenek, mert nem egy kőszínházban, hanem pincében vagy köztereken is játszunk, hanem mert máshogyan is el tudjuk képzelni a színházat. A színjátszás mellett lehet kisközösségekkel, fiatalokkal együtt dolgozni, meg lehet próbálni elhitetni velük, hogy érdemes gondolkodni, megpróbálni nyitottabbá tenni őket a világra, segíteni abban, hogy jobban tudjanak fontos kérdésekben dönteni." A KoMa ennek érdekében már a megalakulása óta játszik (ingyen) iskolákban: a Plazmával és A Sárkánnyal járják az osztálytermeket, tavaly számos halmozottan hátrányos helyzetű térség tanintézményeiben is megfordultak. Csakhogy ezek egyszeri találkozások, ritkán sikerült visszatérni valahová. "Azt gondoltuk, mi lenne, ha nem forgácsolnánk szét magunkat így, hanem egy helyre összpontosítanánk az energiáinkat, és kipróbálnánk, nagyobb hatást lehet-e így elérni" - mondja Zrinyi Gál. Ezért együttműködési szerződést kötöttek a XV. kerülettel, amely átengedett a társulatnak egy használaton kívüli, lepusztult iskolaépületet, biztosított tavaly öt-, idén pedig hatmillió forint támogatást, cserébe azért, hogy a KoMa koncentráltan a kerülettel és a helyi iskolásokkal foglalkozzon.

A tantermi előadásokon kívül rendhagyó irodalomórákat tartottak, az iskolákban az állami ünnepeken foglalkozásokat vezettek, az egyik gimnáziumban pedig egy teljes hetet eltöltöttek: két színészre jutott egy osztály, és minden délelőtt színházi munka zajlott. "Az első nap csináltunk egy felmérést: a diákok 90 százaléka nem szerette a színházat, és évek óta nem is járt ott. Ehhez képest öt nap után lett egy húszfős önkéntes bázisunk, amelynek a tagjai rendszeresen járnak az előadásainkra, de elkezdték lájkolni a HOPPartot és a Maladypét is a Facebookon" - mondja Vékes Csaba. Az eredmény könnyen mérhető: a foglalkozások óta jobb lett az osztályátlag irodalomból is: mintha a diákok rájöttek volna, miért érdekes ez a dolog.

"Már nem vagy nem úgy keressük az utunkat, ahogyan az első három és fél évben: a KoMa megtalálta a saját kifejezési módját, működési elvét vagy filozófiáját. Bár még finomításra szorul, de felépítettünk egy modellt - véli Zrinyi Gál Vince. - Öt évig a körülményeken kívül mindig okolhattuk magunkat, hogy miért kell megint valamit máshogy csinálni, valami újat kitalálni. Nálam az tette be a kaput, hogy most hiába érezzük úgy, hogy a modellünk már működőképes, fontos és jó, és színházként nem vagyunk sárosak, de a körülmények miatt mégsem fogjuk tudni működtetni. Ezért jött el az a pont, amikor azt mondtam, hogy ezt már nem lehet tovább csinálni."

A KoMa ugyanis a minden független társulatot egyformán érintő problémák mellett (ezekről lásd keretes írásunkat - a szerk.) hónapok óta várja, hogy a kezdeményezésüket egy éve örömmel befogadó és fontosnak tartó kerületi önkormányzat meghosszabbítsa a szerződésüket, ami nemcsak a plusztámogatás miatt lenne fontos, de azért is, hogy "megtarthassák" a játszóhelyül szolgáló iskolaépületet, amelyet a KoMa újított fel saját költségén, mintegy 8 millió forintért.

Fenekedő frakciók

A szerződésük február 28-ig szólt, ezt május 31-ig hosszabbították meg. Közben többször meghiúsultak a tárgyalások a kerület és a társulat között, amelyeket pedig megtartottak, mind eredmény nélkül zárultak. A képviselő-testület tagjainak egy része azzal érvelt a szerződés megújítása ellen, hogy a korábban évekig üresen álló, a KoMa beköltözésekor már szó szerint rohadó ingatlant más célra (irodaház, felnőttképzési központ) kellene felhasználni. Ám a valódi probléma az, hogy a frakciók közti, valamint a többségben lévő fideszes frakción belüli feszültségek miatt a testület lényegében döntésképtelen, még annak ellenére is, hogy László Tamás fideszes polgármester - ahogyan az beszélgetésünkkor is kiderült - nemcsak lelkes, de értő támogatója is a társulatnak.

Vékes Csaba elmondása szerint nem az ellenzék és a kormánypárt harcáról van szó: a húszfős testületből öt-hat képviselő látogatja rendszeresen a KoMa előadásait, és ők mind támogatják is a munkájukat. A többiek viszont látatlanban támadják a társulatot, olyan érvekkel, mint hogy miért festették feketére a tornaterem bordásfalait, de gyakori a formai hibák keresése és hangsúlyozása is a leadott számlákon. Ahogyan Vékes szomorúan beszámol róla: "Az egyik ülésen az LMP-s képviselő azt mondta, hogy ő azért nem jött el egy előadásunkra sem, mert nem volt olyan témánk, amelyik vonzotta volna. Értsd: sem a cigány-nem cigány együttéléssel foglalkozó Az utolsó roma, sem a magyarságtudatról szóló A tizedik gén, sem az általa képviselt XV. kerület múltját feldolgozó Deilephila nem érdekelte."

László Tamás polgármester a Narancs kérdésére elmondta: "Számomra érthetetlen, hogy vannak a képviselő-testületben, akik nem támogatják azt az innovatív társulatot, amely sikerrel szólítja meg a kerület gazdátlan ifjúságát, és amely száz százalékig teljesítette azt a fantasztikus programot, amit tavaly letettek elénk. Bízom benne, hogy a 30-i ülésen stabilizálódik a helyzetük, emellett pedig keresem a lehetőséget, hogy olyan programokban vehessenek részt, amelyet a kerület külön támogatni tud. A KoMa erényének tartom, hogy viharok vannak körülöttük, mert ha egy társulat provokatív, ha a mondanivalója kemény dolgokkal szembesít - márpedig ez a színház dolga -, akkor törvényszerűen ez történik."

Búcsúbuli

Mindemellett mostanra már a kerület esetleges kedvező döntése sem elegendő a KoMa túléléséhez: az állam részéről még ki sem írt, az idei évre vonatkozó működési pályázat, a bár megnyert, de át nem utalt NKA-s pályázati összegek miatt a társulat minden tartaléka elfogyott; szerződés szerint még a Summa Artium Alapítvány is csak akkor támogatja havi egymillió forinttal a KoMát, ha annak más bevételei is vannak. A korábbi évek 25-30 millió forintos összköltségvetéséhez képest idén a kerület első félévi 3 millió forintja és némi jegybevétel áll(t) a rendelkezésükre, meg az alapítvány támogatásának ígérete - miközben a társulatnak tizenhárom tagja van. Ráadásul - teszi hozzá Vékes Csaba - az elmúlt két év folyamatos egzisztenciális küzdelmei emberi feszültségeket is gerjesztettek a csapatban, amelyet a körülmények helyrehozása már nem tehet semmissé. Így Zrinyi Gál Vince a közelmúltban minden társulati tagot megkért, hogy ha tud, keressen más munkát, mert a KoMa képtelenné vált a jövőjük biztosítására. Minden előadásból kitűzték májusra az utolsó bemutatót - a társulati búcsúbuli lapunk megjelenésének estéjén lesz. "Ha az állam nem dönt úgy hirtelen, hogy a kultúra fontos számára - és így még egyik kormány sem döntött, amióta én élek -, semmi esélyünk a továbbműködésre" - summáz Zrinyi Gál.

"Az idei évből kiindulva, ha tervezhetnénk előre, nagyon szép dolgokat tudnánk létrehozni, de erre semmi esélyt nem látok - fogalmaz Vékes Csaba. - Látszik egy út, amin el lehetne indulni; fejlesztenünk kéne, amit eddig létrehoztunk, tovább kellene keresnünk, és ehhez fel kéne venni még két színészt és egy háttérembert. De még ha valahogy tovább is tudna létezni a KoMa, az csak még kevesebb pénzből, és olyan kompromisszumok által következhetne be, amelyek nem a fejlődést segítenék. Csak arra szolgálnának, hogy mégse mondjuk már azt: megszűnt a KoMa."

Nagy a baj

A KoMa szomorú helyzete nemhogy nem egyedi, de ma Magyarországon a független (a hamarosan megváltozó előadó-művészeti törvény szerint VI. kategóriás) társulatok között szinte törvényszerű. Ezek ugyanis idén gyakorlatilag még semmilyen pénzhez nem juthattak: a költségvetésük legnagyobb részét kitevő működési pályázatot, amelynek kiírására törvény kötelezi az államot, mindmáig nem tették közzé, sőt arról sem adtak tájékoztatást, hogy mikor várható. Tavaly a törvény szerint az év januárja és decembere között elköltendő összegeket végül októberben utalták át (az összeg a 2010-es, első komoly "zárolás" óta egyre csökken). Ennél kedvezőbb forgatókönyvre idén sem lehet számítani: ha a minisztérium ma bejelentené kiírási szándékát, a tényleges utalásra akkor sem kerülhetne előbb sor. Ám a helyzet a korábbiaknál is abszurdabb. Ahogyan Csató Kata, a Független Előadó-művészeti Szövetség (FESZ) elnöke lapunknak kifejtette, a 2013. január 1-jén hatályba lépő új törvény ugyanis kötelezi az államot, hogy legkésőbb februárban írja ki a pályázatot, aminek viszont az a feltétele, hogy a társulatok idén már decemberben elszámoljanak a felhasznált összegekkel.

A működési támogatás mellett számottevő lehetőséget jelentenek még az NKA pályázatai: ezt idén is kiírták új produkciók létrehozására, régiek továbbjátszására, útiköltségre, konferenciák megrendezésére és egyéb célokra, azonban az elbírálás határidejét 30-ról 60 napra emelték, és még csak most hívták össze a kuratóriumot - pénz tehát ebben az évadban már ebből sem lesz. Korábban lehetett még pályázni a Nemzeti Civil Alapprogramnál is, ám az új törvényekkel ez megváltozott: most egy civil szervezet maximum 250 ezer forintot igényelhetett. (Ez egy előadásnak nemhogy a létrehozására, de egyesti bemutatására sem elegendő.) Végül ott van még a tao, azaz a lehetőség, hogy a társulati jegybevétel maximum 80 százalékának értékében a cégek felajánlhatják társasági adójukat színházak számára - ám idéntől a színházak helyett már a sportnak is lehet adakozni, ráadásul egyes forrásaink szerint kifejezett elvárás "fentről", hogy a cégek inkább ebbe az irányba nyissák meg a zsebüket.

A független társulatoknak mostanra elfogyott minden tartalékuk, és megjelentek a körbetartozások az egész színtéren. A truppok vagy elkezdhetnek ingyen dolgozni (többen így hozzák létre idei utolsó produkcióikat, legfeljebb a jegybevételből fizetve valamicskét az alkotóknak), vagy ideiglenesen feloszlathatják magukat. (Utóbbit eddig a KoMa és a Szputnyik jelentette be.) Hallani színészekről, akik munkanélküliként regisztráltatják magukat; sokan a kényszerű pályaelhagyást fontolgatják. Ha egy társulatnak nemzetközi projektjei is vannak - mint a külföldön két évre előre szerződésekkel rendelkező Szputnyiknak -, az a hazai fennmaradást nem segíti, de legalább a színészek napi kenyérgondjaira jelenthet megoldást.

Csató Kata elmondta: a FESZ a napokban levelet írt Balog Zoltánnak, az emberi erőforrások új miniszterének, tájékoztatást kérve a minisztérium terveiről és szándékairól.

Neked ajánljuk