Tarnóczi Jakab rendezésében a nagyváradi Miniévad / Ministagiune különleges, sötét tónusú előadása volt. S mint ilyen, igazán üdítő Shakespeare párkapcsolati útmutatóját romantikus víg vízióként értelmező verziók után.
Ez egy igen kemény világ, sugallja már a díszlet is: Dabóczi Noémi építménye álomszerűen könnyed zöld aréna, hét bejárattal, ugyanakkor sűrű és titokzatos, a tetején karzattal, a közepén tőzeggel és időnként zuhogó esővel. Giliga Ilka jelmezei szintén meghökkentők. Az athéni szerelmesek egyforma melegítőben és parókában egészen addig androgünöknek tűnnek, míg le nem hullik róluk a ruha az izgalmas erotikus álomképekben, majd rájuk nem kerülnek az esküvői egyenruhák ismét, de már férfi és női változatban.
Számos finom jelentésréteg rejlik ennek az előadásnak minden pillanatában, és végig feszült marad a figyelem a többszörös befejezésekig. Theseust és Oberont ugyanaz a színész, Sebestyén Hunor alakítja, könnyedén cikázva a felelősségvállalás és a féktelen szabadságvágy útvesztőiben. Tóth Tünde Puckja kész reveláció, az előadás cirkuszigazgatója, zenebohóca, kabarésztárja, énekese és karmestere egyszerre.
A színészi alakítások amúgy élénken reflektálnak az előadói létre, a színház világára. A mesteremberek jelenet kapcsán a közösségi, társulati létről is őszintén beszélnek improvizációkkal és nagyszerű vendégszövegekkel kiegészítve, megemelve a valójában unalmasan megírt részeket.
Szigligeti Színház, Nagyvárad, június 22.
