"Minden kezdet zenés" - olvasható a HOPPart Társulat tavasszal elő-bemutatott, októbertől műsorra kerülő, "Eljövök érted" - A kezdet című szappanopera-opera előadásának szórólapján. Ha visszatekintünk a most negyedik évadjának küszöbén álló társulat történetére, a mesébe illő kezdés számukra sem jelentett automatikus fennmaradást és könnyen jött sikert.
Sőt, a társulatalapítás ötletét is részben a szükség szülte: a Színház- és Filmművészeti Egyetem első zenés-színész osztályaként 2007-ben végzett csapat tizenhárom tagja közül egyetlenegynek volt a következő évadra szóló szerződése. Pedig az Ascher-Novák-osztály néven elhíresült társaság addigra szép eredményeket könyvelhetett el. A Zsótér Sándor rendezte K. mama előadásukat beválogatták az Alternatív Színházi Szemle versenyprogramjába, a Szent Iván éjjelén, az Örkény-egypercesekből készített Túl vagy a nehezén... és a Varázsfuvola előadásaik kinőtték az "dry Színpad kereteit, s rendszeresen láthatóak voltak külső helyszíneken. A népszerűség egyik oka feltehetőleg magában a műfajban keresendő - amennyiben elfogadjuk, hogy a zenés színház szélesebb közönségréteg körében működhet hívószóként -, meggyökeresedésüket a (független) színházi struktúrában azonban jóval több tényező szerencsés együttállásának köszönhették.
A tehetségen túl először is kellett hozzá egység és akarat az együtt maradásra. Kellett hozzá a megmutatkozási és bizonyítási vágy. Magács László a Merlin Színházból, aki először ajánlott fel próba- és játszóhelyet számukra. Kellett a kitartás, hogy akár pénz nélkül, színházaktól kölcsönzött jelmezekben, maguk gyártotta díszletek között bővítsék a repertoárt, és korábbi vizsgaelőadásaik mellé saját, a társulat ötletéből, kreatív energiájából és összmunkájából született előadások jöhessenek létre. Kellett az a tévés interjú, amelyben a telefonon felhívott Jordán Tamás, a Nemzeti Színház akkori igazgatója lehetőséget ígért nekik. Kellett az ennek eredményeként megszületett Tovább is van... című meseelőadás sikere, melyet a színház új vezetése nemcsak hogy több évadon át műsoron tartott, hanem le is szerződtette a társulat néhány tagját. Kellett hozzá a két osztályfőnök, Ascher Tamás és Novák Eszter szakmai és erkölcsi támogatáson túl nyújtott operatív segítsége egy alapítványon keresztül biztosított pályázási lehetőséggel. Ez egybeesett a független társulatok működésére vonatkozó finanszírozási rendszer átalakításával, amikor először adhattak be pályázatot társulatok a többéves fennállás előfeltétele nélkül. És természetesen nagyon kellett egy ember a csapatból, aki a háttérmunkát összefogta, magára vállalta.
Herczeg Tamás azt mondja, mostanra sikerült olyan biztos alapokra helyezni a HOPPart tevékenységét, ahonnan új fejezet kezdődhet a társulat életében. Az elmúlt évek út- és hangkeresésének tapasztalatai után eljött az összegzés és a továbblépés ideje. Kiállták a próbát, melynek tétje az volt, hogy mint "a színházi struktúra mostohagyermekeként és válságtermékeként" létrejött csoportok egyike, meg tudnak-e maradni a mind szélesebb spektrumot lefedő színházi élet tényezőjeként. (A színészi piac telítettségéből adódó kényszerhelyzetre a velük párhuzamosan végző prózai osztály is ugyanúgy reagált, megalakítva a KoMa Társulatot, amely hasonló sikertörténetet tudhat maga mögött.) Az indulásukkal rokonszenvező szakmai és nézői figyelmet a HOPPart olyan előadások létrehozásával igazolta, amelyek egyszerre képesek megfelelni a minőségi szórakoztatás és a formanyelvi újítás követelményének.
A siker nem is maradt el. Helyzetük nehézsége faramuci módon mégis ebből adódott. Mert miközben folyamatos egzisztenciális bizonytalanságban alkottak, "all-round" színészetükre egyre nagyobb lett a kereslet. A legjobb alternatív és kőszínházaktól érkeztek ajánlatok, s alkalmi vagy állandó jelleggel, de mindegyikük le is szerződött. Ez egyrészt szervezhetetlenné tette a munkát, másrészt különös módon meg is termékenyítette. A Nemzeti, az Örkény, a tatabányai Jászai Mari Színház, a Szputnyik, valamint a Pintér Béla és Társulata előadásaiban jeleskedő hoppartosok különböző helyeken gyűjtött tapasztalatai egyenrangú partnerek alkotómunkáját sejtetve csiszolódtak egyre markánsabb összjátékká. (Említsük meg ennek legszebb példájaként a nyár eleji nagy durranásukat, az Átrium mozi épületében bemutatott Chicagót Zsótér rendezésében, ahol nemcsak kiforrott színészi játékról tesznek tanúbizonyságot, hanem zenei és táncos képességeikről is.)
S hogy mi változik ezután? A megítélt pályázati pénzek részleges zárolása ellenére is megnövekedett támogatási összeg a HOPPart számára biztonságot nyújtó visszaigazolás. Helyzetet teremtett a tervezhetőséghez, melynek feltételeként - egy demokratikusan közös döntés nyomán - a társulat három eddigi és Barabás Richárd személyében egy új tagjának leszerződtetésével megalakult az alkotói mag, kiegészülve az egyeztetési és marketingfeladatokat ellátó produkciós munkatárssal. Míg a többiek elfoglaltságuk függvényében vendégként továbbra is részt vesznek a meglévő és készülő produkciókban, a társulati program kialakításában már az övék a döntés és a felelősség. Az eddigi évi egy új bemutató helyett többet ígérnek, nyitást új emberek felé, sűrűbb jelenlétet, keresve szponzorok és produkciós cégek közreműködését.
Októberben mindjárt két új bemutatót is tartanak: a Korijolánusz címűt Polgár Csaba rendezésében a MU Színházban, majd Máthé Zsolt és Matkó Tamás "Eljövök érted"-jét a West Balkánban. A sort Novák Eszter operettrendezése folytatja karácsony előtt, tavasszal pedig Pelsőczy Réka új előadásában lesznek láthatók.
