Színház

Aki nem szülte őt

A kaukázusi krétakör

  • Tompa Andrea
  • 2017. július 15.

Színház

Nagyon lazán kezdünk.

Szinte nem is érzékelem az átmenetet az ültetés és a színészi megszólalás között; Vajdai Vilmos tar fejével és hosszú szakállával, elegánsan, feketében fogad a Kamra kis, körbeült terében, és közben ő is figyel a nézőkre, hogy megtalálják helyüket, megszámolja az üres székeket, majd könnyedén kiszól: „Kezdünk.” Megkérdezi, hogy melyik előadásra emlékezteti a nézőket ez a tér, tudós kollégám mondja is nyomban, hogy a Hamletre. Majdnem harminc éve. Brechties belépő ez, hangsúlyozza a színház színházszerűségét. Jó ez a hangulati alapozás, errefelé ilyet nem is láttam. A többi színész feketében, mint­egy próbaruhában vár a kezdésre, köztük egy kisfiú. Előjáték kezdődik. Új stílus, elhagyjuk a nézővel való könnyed beszélgetést, a színészek a példányukból olvasnak fel. Ilyet azért már sokat láttam. A vita tárgya a „völgy”, a föld és (majd) a gyermek. A háború alatt két kolhozfalu… „Mi az a kolhoz?” – kérdezi a kisfiú.

Jóleső kérdés. Jó, mert kapcsolódik hozzánk, nézőkhöz. Vajdai felszólítja a Tanár urat, aki készséggel válaszol is: mezőgazdasági termelőszövetkezet. „És az mi?” Nevetünk. Milyen távoli a közeli múlt.

Brecht ezt a kivételes, sokat játszott darabját 1944-ben írta. Egy német szerző egy szörnyű háború közepén-végén egy olyan darabot, amin valójában nem látszik, hogy éppen mi van a világban. Brecht már távol van a tűzfészektől, Amerikában él. A dráma az absztrakt, időtlen, távoli és a közeli, tapasztalható szoros egymásra hatásában születik. Azt fogja keresni, hogy a háborúban (és ab ovo) eltorzult ember mégis képes a jóra. Hogy a magára hagyott gyermeket hogyan viszi át, már-már fogában tartva, az anya, aki nem szülte őt. Nem szülte, de anyává válik általa. Ha tetszik, ez egy örökbefogadási dráma.

Székely Kriszta rendezői világában ez a (fel)nevelő anya, Gruse az egyetlen nagybetűs Ember. Pálmai Anna játssza szépen, mélyről tör fel benne ez a szerep, megszólítja őt; nagy formátum. Jelenléte tiszta, erőteljes, senki mást nem tudok nézni, amikor ő a színen van. A fejvesztett menekülésben, amikor a nemes porontyot ottfelejtik, egyedül ő marad. Senki más nem menthetné a gyermeket. A „helyzet” választja ki őt, nem a jóság. Mi mást tehetne, mint magával viszi. „De ijesztően csábító a jó” – mondja az Énekes. Pálmai úgy veszi fel a gyermeket, azzal az egyszerű, praktikus gesztussal: gyermeket nem hagyunk magára. Majd lesz valami. Jó, hogy ez ilyen száraz és természetes. Pálmai Annának színészileg egy egész estéje, a drámában évei vannak arra, hogy valódi anyává váljon. A gyermek azonban itt is valódi (a másik Székely-rendezésben is az volt): egy bepólyált csecsemő és egy kisfiú testesíti meg. Ez a konkréttá tevés fontos: nem egy elvi gyermekről van szó, hanem egy élő, gondoskodásra szoruló, szülőt igénylő kis emberről.

Mindenki más bábszerű, groteszkre fogalmazott figura. Még ha külön-külön remekek is az alakítások – Borbély Alexandrának elég egy fejtartással, pillantással jeleznie a sértett nagyasszonyt, Vajdai nyers és vicces mint herceg, Kocsis Gergely alakítása bíróként igazán parádés –, kicsit vékony figurák ők. Mészáros Bélának, Szirtes Áginak jut mélyebb, emberarcú szerep.

A kezdeti könnyűséget, próbaszerű, oldott, természetes játékot komoly rendezői arzenál váltja fel. Ötletek sorjáznak, pörög az előadás. A „megrendezettség” túl hangsúlyos az előadás első felében; túl trendi, túl kúl, ahogy mindenki feketében, testhezálló nadrágban, bakancsban játszik (jelmez: Nagy Fruzsina). Hirtelen elveszíti az előadás a közvetlenséget, a spontaneitását, a forma kissé merev és kitalált. Viszont van sok jó humor. Talán majd olajozottabbá válik ez a szerkezet az idők során, a formában majd jobban szétterül a játék. A közvetlenséget mindenesetre jól szolgálja az új fordítás (Szabó-Székely Ármin munkája): olyan, mintha mindig is ezen a nyelven szólt volna. Péterfy Bori az Énekes; bőrcuccban zengi végig az estét, mint igazi sztár, aki háttérbe is tud vonulni. Dramaturgiai szerepe a második részben igazán izgalmas, amikor „belső hangot” ad bizonyos szereplőknek, megszólaltatja gondolataikat, amelyeket ők képtelenek volnának kimondani.

Az utolsó jelenetben, amikor a két nő a bíróságon megharcol a gyermekért, a harc nem tűnik egyenlőnek, a jók és a rosszak itt radikálisan különböznek, ettől kissé egyszerű ez a képlet. Az igazságtalan, figyelmetlen, korrupt bíró döntése viszont aligha megjósolható. Aki egyébként véletlenül majdnem elválasztja a nézőtéren ülő, ötven éve házas kedves ismerőseimet. Ezen a bírósági tárgyaláson a szülőanya bundában pompázik profi ügyvédje oldalán; hogy ebből a történetből ő jön ki vesztesen, igazán katartikus. Bár valójában Pálmai anyasága az.

Katona József Színház, Kamra, május 26.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.