Színház

Amit akartok (Vízkereszt)

Színház

Az egész világ egy kis forgószínpad a Szkéné és a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház előadásában. Az első jelenetben az összes színész a színen van: a hajótörött Viola és Sebastian köré sereglenek, és úgy néznek ránk, mintha nem ők, hanem mi, a közönség lennénk a rács túloldalán. Közben oldalazva lépegetnek, hiszen járni kell az egy helyben maradáshoz is a folyamatosan forgó s közben hangosan kattogó, nyikorgó színpadon. A zajszintet a szelet generáló hatalmas ventilátorok és a szüntelenül nyaggatott elektromos gitár akkordjai (Hunyadi Máté) is növelik. Nincs csönd, nincs megállás.

Tarnóczi Jakab rendezése sötétre színezi a shakespeare-i komédiát, amely egyébként is úgy játszik a szerelmesekkel és érzelmeikkel, mint macska az egérrel. Az előadás következetesen és sokrétűen használja a gömbölyűségre utaló eszközöket – még a színpadra is egy forgóajtó viszi be a szereplőket –, de hiába kerek minden, mivel nincs viszonyítási pont és minden relatív, verejtékes és idegtépő küzdelemnek tűnik az élet, az ember pedig kiszolgáltatottnak, a sors eleve elrendeltnek.

De még a legkomorabb Vízkeresztben sem lehet nem röhögni Malvolión, a mindenkori hólyagok legfelfuvalkodottabbikán, akit ezúttal Kaszás Gergő alakít, kisujjból, bravúrosan és persze tragikusan csicsás sárga harisnyában. A másik két kötelező vígjátéki elem, Sir Tóbi és Ábris (Rácz János és Ágoston Péter) ennek a létezésnek az állatias szintjét mutatják meg. A többiek, a házasságokba gabalyított vagy reménytelenül szerelmes nők és férfiak (Hajdu Tibor, Kenéz Ágoston, Kántor Zoltán, Pető Kata, Ladányi Júlia, Bozó Andrea) leheletnyivel reflektáltabbak – de minek is, hisz úgyse az van, amit (eredetileg) akartak.

Szkéné, 2019. december 8.

 

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.