Tánc

Az Emanuel Gat Dance Brilliant Corner

  • Sisso
  • 2012. június 3.

Színház

Az Emanuel Gat Dance Brilliant Corner című előadásának azok örültek igazán, akik már hiányolták a mankók nélküli, tiszta táncot. Itt nincs történet, nincs mese, sem túlzott jelentőségű jelmezek.

A néző figyeli csendben a színpadot, és vagy megtörténik a varázslat, vagy nem. Ha igen, akkor úgy kezdi el érzékelni, amit lát, mint egy költeményt, alámerül a testnyelvben, élvezi, ahogy egyre beljebb kerül a koreográfia szövetébe. Ha nem, akkor rossz estéje volt. A marokkói származású francia koreográfus, Emanuel Gat esetében viszont csaknem biztosra mehetünk. Jól képzett táncosok, eszelős koncepció. Úgy építi fel az előadást, mint egy free dzsessz koncertet.

A tíz táncos egy változó erősségű fénnyel megvilágított négyzetben mozog, van, hogy léhán kifutnak belőle a láthatatlanba, felborítva ezzel alapvető színpadi szabályokat. Végig a színen vannak, és amikor csak állnak, akkor is erős a jelenlétük, figyelik egymást, tekintetükkel alakítják a soron következő etűdöt, beleszólnak, elindítanak egy-egy újabb mozdulatfutamot. Hol szoborcsoportba merevednek, hol feszülten figyelő, veszélyeztetett vad csordaként viselkednek, hirtelen reagálva minden egyes változásra. Futnak és táncolnak, atlétikusak és artisztikusak egyszerre.

Az előadás Thelonious Monk 1957-es dzsesszalbumáról kapta a nevét, de arról nem hangzanak el részletek. Ravasz, végtelenül finom, hangulati utalásokkal teli, sokrétű előadás ez Gat és Schubert zenéjére, valamint nagy csöndekre komponálva. A vége sem egy vulkán robbanása, hanem elhaló zihálás, aztán a lassan ocsúdó közönség egyre erősödő tapsvihara.

Trafó, április 29.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.