Győzött a megalkuvás az idei POSZT-on

  • narancs.hu
  • 2017. június 22.

Színház

Semmi vita, semmi botrány, látszólag minden rendben, de ez a rendezvény szakmailag már érdektelen.

„Ez a rendszer van, ezt kell szeretni, jut eszembe az idei, valóban csöndes és végképp botránymentes POSZT-ról, ahol még a díjazottak is rendben vannak. Mondjuk, a fődíjas Mesél a bécsi erdőt az Örkényből éppen nem dicsértem nagyon e lap hasábjain, a Katona Nóráját azonban elég jónak tartottam. Ettől függetlenül valóban nem született botrányos díj, olyan, amilyen korábban, amikor visszatetsző lendülettel taroltak a Nemzeti előadásai.

(…)

false

A botrány, a vita, a kritika hiánya azonban több mindenről árulkodik. Például arról, hogy szakmailag már érdektelen ez a rendezvény, az eddigi vitatkozók eleve távol maradtak, kiszorultak, és így győzött a konszenzus, amit nevezzünk inkább megalkuvásnak. Idén semmilyen fontos »szakmai vitát« nem rendeztek a POSZT-on, úgy tűnik, nincsenek megbeszélni való kérdések. Ez a fesztivál végérvényesen Pécs közönségéé.”

Tompa Andrea publicisztikájának teljes szövegét az idei POSZT-ról a friss Magyar Narancsban találja.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.