| ||
MN: Mi nem sikerült még?
BA: Utódot kinevelni.
MN: Hát az tényleg nem sikerült. Próbáltad vajon? Ugyanis kívülről nem látszott.
BA: Sok fiatal rendező megfordult nálunk…
MN: … és a legtöbbje nemigen jött egynél többször. Állandó rendeződ Valló Péter.
BA: Így van, bár Verebessel kezdtük annak idején. És azért ott volt Zsótér is, Gothár is többször. Sok fiatalt hívtam; járt itt Lendvai Zoltán, Rusznyák Gábor, Bagossy László, Telihay Péter, Szabó Máté, Göttinger Pál, Kiss Csaba. Volt, akit még egyszer visszahívtam, és az is lehet, hogy az én hibám, hogy nem váltak be.
MN: A társulatban nem akad potenciális utód?
BA: Nem fogok neveket mondani. Nem.
MN: Akkor mondok én neveket. Rudolf Pétert emlegetik például.
BA: Most jön hozzánk rendezni.
MN: Épp most?
BA: Épp most. Érdekli a színház, és Tasnádi István ír egy Spam operett című darabot a társulatra, Dinyés Dániel írja a zenét és Hajós András a dalszövegeket. Különös kalandra készülünk áprilisban.
MN: Aha.
BA: És akadnak kollégák, akik mostanában nézik az előadásainkat. Aztán fölhívnak, hogy meginnának velem egy kávét. És akkor megiszunk egy kávét.
MN: Kik ők? Hányan vannak?
BA: Négyen-öten.
MN: Milyen kapcsolatod van a fővárossal, a feletteseiddel?
BA: Jó a kapcsolatunk.
MN: Annyira, hogy meg fognak kérdezni az utódodról?
BA: Valaki azt mondta azok közül, akikkel kávéztam, hogy itt „az én áldásom nélkül nem lesz igazgató”. Ez tetszik. Szerintem meg fognak kérdezni. Aztán majd döntenek – októberben.
MN: A lehetséges utódaid közt emlegetik a különböző állatbecenevekre hallgató mostani színházi mindenhatókat, Pónit és Medvét, Vasvári Csabát és Szűcs Gábort.
BA: Folyik egy titkos igazgatócasting. Önjelöltekről én is tudok. De úgy gondolom, hogy a városvezetés most intelligensebb annál, hogy még egyszer belefusson egy botrányba, miután az Új Színházban megtörtént, amit akartak, és nem lett belőle jó színház, csak a balhé; az első vígszínházi pályáztatásnál nem történt meg Balázs Péter kinevezése, de cirkusz azért volt – szerintem nem akarnak még egyet. Így gondolom.
Csáki Judit nagyinterjújának teljes változata a Magyar Narancs február 19-i lapszámában olvasható!
