Színház

Bárcsak minden olyan egyszerű lenne, mint amilyen meghízni volt

Színház

Lépten-nyomon korrumpálhatók vagyunk. Ezt teszi velünk a testvérünk, a nagymamánk, na meg a társadalom. A korrupció különböző variációit néha észre sem vesszük, nem kell ehhez nokiás doboz, stróman vagy baráti kézbe juttatok milliárdok. Elég egy csoki vagy a híres vasárnapi ebéd csábítása, esetleg egy kis lelki terror. A Dollár Papa Gyermekei formáció kifejezetten a Bánkitó Fesztiválra készült furcsasága az idei tematikára reflektálva korrupciós és egyben személyes történetekre épült. A különös happening fókuszában a befolyásolás, az öntudatos kiállás és a vesztegetés zavarba ejtő alternatívái álltak. Mindez pedig cirkuszi körülmények között, az elidegenítés jegyé­ben előadva, Ördög Tamás rendezésében. A színházi sátor porondján Cuhorka Emese és Georgita Máté Dezső hökkentette meg a közönséget, és a korrupt duó mindent beleadott: teljes harci díszben, tetőtől talpig flitterben, hangszert rejtő, ezüst kisgatyában, hózentrágeresen és külön életet élő hajzuhataggal komédiáztak. Előadták a csokival korrumpálható kislány történetét, aki magamutogatásával kerül a középpontba. A kislány után egy imádott és elvhű nagyi következett, utána pedig egy szexuális tartalmú dal és némi tánc – a jelenetsort mozgásszínházi idézetek zárták. A félórás turnusokban ismétlődő előadás mini­sztorijai közül igazi gyöngyszemként ragyogott ki a Cuhorka nagymamájáról szóló szkeccs. Az egyik legjobb kortárs táncos újabb jelét adta annak, hogy színészi kvalitásai nagyobb figyelmet érdemelnének. Az unokáját imádó, de a szeretethez politikai befolyást és akarnokságot is keverő nagymama elbeszélt figurája súlyos alakká nőtte ki magát. A bennünk élő, megfelelési kényszeres unokák rémülten ismerhettek magukra.

Bánkitó Fesztivál, július 14.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.