rés a présen

„Büdös zokniban fogsz játszani”

Novkov Máté színész

  • rés a présen
  • 2017. december 9.

Színház

rés a présen: Szerettél debreceni diák lenni?

Novkov Máté: Nagyon fontos nekem Debrecen, ott nőttem fel, sok emlék köt oda. Oda jártam gimnáziumba, nagyon szerettem adys diák lenni. Szeretem a várost, szeretek oda hazamenni, de színészként több lehetőségem van Budapesten. Anyukám, Oláh Zsuzsa több mint húsz éve tagja a debreceni Csokonai Színháznak, ezért szinte minden bemutatót láttam.

rap: Tavaly végeztél a Színművészetin, és kerültél az Örkénybe. Nem kimondottan rögös pályakezdés.

NM: Ehhez a pályához a tehetségen és a szorgalmon kívül nagy szükség van szerencsére is, nekem ez eddig sikerült, jókor voltam jó helyen. Persze én is mindent megteszek azért, hogy ez a szerencse ne pártoljon el tőlem, próbálom mindig a maximumot nyújtani, és kihasználni minden lehetőséget, tanulni a kollégáktól, akik ebben a társulatban körülvesznek.

rap: A tanulóévek során milyen sikerélményeid voltak?

NM: Meg kellett tanulnom, hogy a saját hangomon szólaljak meg, ne bújjak egy szerep, egy elnagyolt figura mögé, mert az sok helyzetben megúszás. Három osztályfőnököm volt, Pelsőczy Réka, Bagossy László és Rába Roland. Nagyon különböző emberek, mindegyikőjüktől más-más színházi gondolkodást, megfogalmazást lehetett tanulni.

rap: Miben láthatunk?

NM: Legutóbbi bemutatónk a IV. Henrik, Mácsai Pál rendezésében, amelyben több különböző szerepet játszom, a kedvencem Bardolf, a kukalakó. Igazi csapatmunka, amiben nagyon hiszünk. Az egész munkafolyamatra pozitívan emlékszem vissza. Nemcsak a próbákon foglalkoztunk az előadással, hanem a folyosókon, öltözőkben, büfében is.

rap: Független színházi tapasztalataid is vannak, játszol A te országod című Forte-előadásban.

NM: A csapatot már ismertem Debrecenből, illetve olyan is van köztük, aki kollégiumi szobatársam volt. Horváth Csaba kért fel erre az előadásra, és én nagyon örültem. Egyrészt azért, mert érzelmileg kötődöm ezekhez az emberekhez, másrészt pedig azért, mert nagyon másképp működik egy független színház, mint a kőszínház. Például te mosod ki a jelmezedet, és ha nem tetted meg, akkor így jártál, büdös zokniban fogsz játszani.

rap: Mi jön a következő évadban?

NM: Vár rám még az idén Gáspár Ildikó rendezésében az Átváltozás, és a Polgár Csaba rendezte
A hattyú. A többi esetleges szerepet még nem tudom. Az Örkényen kívül járok még szinkronizálni, ami egy egészen más műfaj, mint a színház, mások az eszközei. Az is egy izgalmas terep, de ha úgy beszélnék az Örkény színpadán, mint a szinkronstúdióban, szerintem a Pali páros lábbal rúgna ki. Ezért is fontos különválasztani a színpadi és a szinkronszínészetet. Az Örkénytől függetlenül szeretnék megtanulni burkolni; komolyan ez a tervem, mert szeretnék valami kétkezi dologhoz is érteni.

rap: Milyen lesz a színház száz év múlva?

NM: Az Anyám tyúkja 3D-t fogjuk játszani.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.