A közösségi színházak térnyerése

Civilek a pályán

Színház

Egyre több műhely és társulat hoz létre civilek bevonásával közösségi színházi előadásokat. Profi rendezők, dramaturgok, színházpedagógusok vezetésével a jelenünkre reflektáló, fontos előadások születnek.

Kicsit félve nézem a PróbaTét című közösségi előadás utolsó próbáit a debreceni Csokonai Nemzeti Színházban. Valaki bátortalanul bemegy középre, egy idősebb hölgy hangját egyáltalán nem hallom, pedig negyedjére jeleztük neki, hogy túl halk a hatalmas térhez. Aggódok, hogy egy fiatal lány végigbírja-e lélekjelenléttel, és hogy egyáltalán megjegyzik-e majd a résztvevők, ki, ki után következik. Mert ez sem könnyű feladat, főleg gyakorlatlan civileknek. Attól is féltem, hogy nem fog lekötni az amatőrök előadása arról, hogy kinek mennyi baja van az életében, ki mennyire nem tudta megvalósítani a céljait.

De a bemutató meggyőzött arról, hogy megérte. Nem műkedvelő előadást kaptam, hanem katartikus élményt, ami behúzott, és szembesített a saját magam gátló energiáival és elégtelen erőforrásaival is.

Egésszé válhat

A Csokonai az egyik első vidéki műhely, ahol kőszínházi keretek között közösségi színházi program valósult meg. (Azóta a Szegedi Nemzeti Színházban is belevágtak.) Az ifjúsági programjuk 2014-ben, a felnőtteket célzó projektjük, a KözTér program 2020-ban indult el. Addig elsősorban osztálytermi színházi nevelési előadásokat, drámaórákat és feldolgozó foglalkozásokat, alkotóműhelyeket kínáltak a fiataloknak. A Csokonai Ifjúsági Program vezetője, Gemza Melinda színházi nevelési szakember, Madák Zsuzsannával és Varga Nikolett-tel együtt ők hárman alkotják a csapatot. Első lépésként a Covid alatt létrehozták a családon belüli erőszakot tematizáló részvételi előadásukat, a Kimondhatatlant, amelyet már felnőtteknek is játszottak. „A következő évben a jövőtől való félelmeink hívószavával hoztuk létre a KözTér alkotócsoportot, ahová bárki jelentkezhetett. A cél a közös gondolkodás volt a kreatív alkotófolyamaton keresztül, nem terveztük, hogy előadás szülessen belőle. De aztán a csoport úgy döntött, hogy a majd’ egyéves közös munka olyan gondolatokat hozott felszínre, amelyeket érdemes lenne megformálni és másoknak is megmutatni” – meséli Gemza. Ez az előadás az Ábrahám volt. A visszajelzések pozitívak voltak, de ahogy Gemza is hangsúlyozza, azt nem szabad elfelejteni, hogy „e munkának a folyamat, illetve a közösségépítés a legértékesebb eleme. Ez nagy elköteleződést kíván, itt mindenki civil, dolgozik vagy tanul, valahonnan el kell venni az időt. A program a résztvevők számára ingyenes, a színház pedig biztosítja a szükséges erőforrásokat, ez a társadalmi felelősségvállalásának a része.”

A közös gondolkodáshoz olyan témákat választanak, amelyekkel mindannyian szembesülünk a hétköznapokban. De „a művészeti célok mellett észben kell tartanunk a közösségi és pedagógia célokat is, különben elvész a lényeg” – mondja az Ábrahám és az új előadás, a PróbaTét rendezője, Madák Zsuzsanna, aki egyszerre rendező, színházi nevelési szakember, színész és dramaturg. Korábban kortárs tánccal is foglalkozott, így a darabban hangsúlyos mozgás is otthonos volt a számára.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.