Csikos Sándor lett a nemzet színésze

  • narancs.hu
  • 2024. április 4.

Színház

A cím birtokosai a januárban elhunyt Benedek Miklós helyére választották a debreceni Csokonai Színház társulatának tagját.

Csikos Sándor Kossuth- és Jászai Mari-díjas érdemes és kiváló művészt választották a nemzet színészének – közölte a Nemzeti Színház csütörtökön az MTI-vel.

A közlemény szerint Csikos Sándort a január 9-én elhunyt Benedek Miklós helyére választották meg csütörtökön a nemzet színészei. A magyar színművészet, a nemzeti színjátszás fejlesztése, népszerűsítése, a nemzeti irodalom tolmácsolása és a magyar nyelv ápolása terén nyújtott kimagasló tevékenységért kaphatja meg a Nemzet Színésze címet az a művész, akit a cím viselői maguk közé választanak. A címet egyszerre legfeljebb tizenketten viselhetik, és ha közülük valaki elhalálozik, a cím többi birtokosa dönti el, ki kerülhet a megüresedett helyre.

 
Fotó: MTI/Cseke Csilla

A nemzet színészének most megválasztott Csikos Sándor a debreceni Csokonai Nemzeti Színház társulatának tagja. A Magyar Köztársasági érdemrend lovagkeresztje címmel is kitüntetett, Kazinczy-díjas színész Karcagon született 1941. október 28-án. A Színház- és Filmművészeti Főiskola után 1965-1969 között a Miskolci Nemzeti Színház, 1962-1972-ig az Irodalmi Színpad tagja, 1972-től a Debreceni Csokonai Színház, 1974-1975 között a győri Kisfaludy Színház művésze volt, majd 1975-1984 között ismét a Csokonai Színház társulatának tagja. Ezt követően a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházhoz szerződött, amelynek 1990-1993 között igazgatója is volt. 1993 óta újra a Csokonai Színház társulatának tagja. Több mint öt évtizedes pályafutása során kétszáznál is több szerepet játszott el, egyike azon magyar színészeknek, akik a legtöbbször léptek színpadra Az ember tragédiája Luciferjeként.

A Nemzet Színésze címet – Tordy Géza március végi halála miatt – a csütörtöki választást követően is csak tizenegyen viselik: Csikos Sándor mellett Király Levente, Bodrogi Gyula, Molnár Piroska, Cserhalmi György, Szacsvay László, Almási Éva, Jordán Tamás, Lehoczky Zsuzsa, Udvaros Dorottya és Pogány Judit.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.