rés a présen

Nagyon ismerős történet

  • rés a présen
  • 2024. április 17.

Színház

Szinetár Dóra színész

rés a présen: Nem az a színész vagy, akit a közönség az Orlai Produkció darabjaiban szokott meg. Hogyan kerültél bele a De kié lesz a kutya? című előadásba?

Szinetár Dóra: Nagyon régóta szerettem volna Tiborral dolgozni, az első időktől figyeltem az előadásait, s persze a színészeket, akiket a társulatába hívott. Sokszor beszélgettünk róla, hogy „majd jó lenne”. Úgy látszik, most jött el az ideje. Amikor megkérdeztem tőle, hogy miért pont Doris szerepéről jutottam az eszébe, azt mondta, Karinthy Dunakanyarjában látott tavaly, és amikor olvasta a De kié lesz a kutya? szövegkönyvét, rögtön az ott játszott szerepem jutott az eszébe.

rap: Mi volt a legizgalmasabb, illetve a legnagyobb kihívás neked ebben a szerepben, ebben a sztoriban?

SZD: Van két-három jelenet, ahol nagyon nehéz Dorisként hallgatni, és nem megszólalni. Talán azokon a pontokon, ahol a darab története nagyon ismerős, és ahol túl erősen jönnek be a saját élményeim. Nagyon jól tudom, hogy mit is kellene mondani. De hát ugye Doris azért nem én vagyok.

rap: A színészkollégák közül van olyan, akivel először játszol?

SZD: Korábban tulajdonképpen csak Adorjáni Bálinttal dolgoztunk együtt valódi partnerekként az Operettszínház Ének az esőben előadásában. Pataki Ferivel játszottunk ugyan egy előadásban, de a színpadon nem találkoztunk. Nagyon izgalmas így dolgozni, jólesik az embernek, ha új tekintetekbe nézhet, ha új impulzusok érik. Nagyon szerettem a próbafolyamatot. Paczolay Béla rendezővel sem dolgoztunk még sosem, és igazán jó élmény volt a közös munka. Nagyon szeretek úgy dolgozni, ha feltehetem a kérdéseimet – ugyanis azok vannak mindig bőven –, és nem csak hogy nincs érte harag, de még választ is kapok rájuk. Ráadásul Bélát nagyon érdeklik a színészek. A mi személyiségünkből dolgozik, engedi, hogy magunkévá tegyük a szöveget, hogy a „saját nyelvünkön beszélhessünk”, ami egy ilyen darabnál nagyon nagy segítség.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.