rés a présen

Nagyon ismerős történet

  • rés a présen
  • 2024. április 17.

Színház

Szinetár Dóra színész

rés a présen: Nem az a színész vagy, akit a közönség az Orlai Produkció darabjaiban szokott meg. Hogyan kerültél bele a De kié lesz a kutya? című előadásba?

Szinetár Dóra: Nagyon régóta szerettem volna Tiborral dolgozni, az első időktől figyeltem az előadásait, s persze a színészeket, akiket a társulatába hívott. Sokszor beszélgettünk róla, hogy „majd jó lenne”. Úgy látszik, most jött el az ideje. Amikor megkérdeztem tőle, hogy miért pont Doris szerepéről jutottam az eszébe, azt mondta, Karinthy Dunakanyarjában látott tavaly, és amikor olvasta a De kié lesz a kutya? szövegkönyvét, rögtön az ott játszott szerepem jutott az eszébe.

rap: Mi volt a legizgalmasabb, illetve a legnagyobb kihívás neked ebben a szerepben, ebben a sztoriban?

SZD: Van két-három jelenet, ahol nagyon nehéz Dorisként hallgatni, és nem megszólalni. Talán azokon a pontokon, ahol a darab története nagyon ismerős, és ahol túl erősen jönnek be a saját élményeim. Nagyon jól tudom, hogy mit is kellene mondani. De hát ugye Doris azért nem én vagyok.

rap: A színészkollégák közül van olyan, akivel először játszol?

SZD: Korábban tulajdonképpen csak Adorjáni Bálinttal dolgoztunk együtt valódi partnerekként az Operettszínház Ének az esőben előadásában. Pataki Ferivel játszottunk ugyan egy előadásban, de a színpadon nem találkoztunk. Nagyon izgalmas így dolgozni, jólesik az embernek, ha új tekintetekbe nézhet, ha új impulzusok érik. Nagyon szerettem a próbafolyamatot. Paczolay Béla rendezővel sem dolgoztunk még sosem, és igazán jó élmény volt a közös munka. Nagyon szeretek úgy dolgozni, ha feltehetem a kérdéseimet – ugyanis azok vannak mindig bőven –, és nem csak hogy nincs érte harag, de még választ is kapok rájuk. Ráadásul Bélát nagyon érdeklik a színészek. A mi személyiségünkből dolgozik, engedi, hogy magunkévá tegyük a szöveget, hogy a „saját nyelvünkön beszélhessünk”, ami egy ilyen darabnál nagyon nagy segítség.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.