Színház

Tavaly év elején botrányoktól nem mentes, de az "átlagosnál" mégis békésebb pályáztatási folyamat során, egy hattagú rendezőtanács élén lett a miskolci színház igazgatója. Az első évad után beszélgettünk vele a politikusok elvárásairól, merész és kevésbé merész bemutatókról, és arról, hogy a közönséget nem nevelni kell, csak világosan fogalmazni neki.

Tegnap közel húszperces vastapssal búcsúztatta a tizedik, végső Mephistót a Nemzeti Színház közönsége, ami az Alföldi-éra legutolsó előadása volt.

Ha valamilyen különös véletlen folytán leszállna Budapesten egy, az operakultúra iránt érdeklődő földönkívüli, nem kétséges, hogy elsőre körültekintve bizonyosnak vélné: hazánkban valóságos Richard Strauss-kultusz tombol.

Fehér a padló, fehér a négy síkra osztott játéktér minden fala, fehérek a síkokat elválasztó tolóajtók: fehér dobozban játszódik a sepsiszentgyörgyi A fösvény, Bocsárdi László rendezése. Bartha József díszlete leginkább tér - alig néhány tárgy bukkan fel, ha nagyon muszáj. Éppen ezért domináns elem a leghátsó, tükörrel lezárt traktusban egy jókora, fej nélküli szobor (tán a milói Vénusz mása?), a feje helyén lámpaernyővel, és a földhányás, amely Harpagon pénzesládikáját rejti, míg ki nem lopják onnan.

A Pianínó című esten Szép Ernőként lép a Katona József Színház alagsori kisszínpadára. A szövegeket Benedek Miklóssal, a rendezővel együtt válogatta, de a kutyája is nagy szakértő.

Szombat este egy utolsó Mephisto-előadással lezárult a Nemzeti Színház Alföldi-korszaka. A jeles napon Stohl András nyomába szegődtünk: fotógalériánkban megnézhetik, hogyan jut el a színész a borotválkozástól Hendrik Höfgen végső színre lépéséig.

A Kossuth-díjas színművészt arról kérdeztük, hogy miért vállalta el minden különösebb rábeszélés nélkül a Börtönszínházak Országos Találkozójnak zsűrielnöki tisztjét.

Mi van, ha a közönség nem veszi a lapot? Kell-e félteni az Örkény Színházat a politikától? A Jászai-díjas színművésszel a POSZT-on beszélgettünk, a több díjat is nyert Peer Gynt-előadás után.

Megtartották az Alföldi Róbert vezette színház utolsó bemutatóját, Klaus Mann Mefisztó című regényének színpadi adaptációját, az új Nemzeti ötezredik előadását. Fellélegezhet a hatalom: hál' isten, itt a vége. És aki a képviselői közül odamerészkedett (örülni? kárörvendeni?), hát legalább látta, mit mutat a tükör.

Alföldi Róbert utolsó rendezése a Nemzetiben, Stohl életének legnehezebb szerepe. A Mephisto apró megalkuvásokkal, kis lépésekben elbukó színészsztárja, Hendrik Höfgen példája anélkül aktuális, hogy a darab erős politikai utalásokkal élne.

A történet ismerős lehet bárkinek, ha nem az eredeti Pintér Béla-darabból, akkor a magyar balladákból, szappanoperákból vagy a közéleti személyiségekről szóló híradórészletekből. Esküvőre készülődik a család, csontvázakkal (ez esetben egy egész disznóval) a (hűtő)szekrényben.

Parti Nagy Lajos szerint a színházaknak ideje lenne elgondolkodni azon, mi lenne, ha épületeiket Mol-töltőállomásokká alakítanák, Mácsai Pál tart a nézők túlzott elégedettségétől, Ascher Tamás pedig Pintér Bélával ünnepel. A POSZT-on az előző évad legjobb és legrosszabb színházi élményeiről kérdeztük a művészeket, és arról, mit várnak a következő évtől.

Ünnepi hangulat, Kósa és Halász a vörös szőnyegen, szolid buzizás és altesti poénok. A Nemzeti új igazgatója és a Bolha a fülbe meghódította a Pécsi Országos Színházi Találkozót.